Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

VIDÉKI SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJA

Thália Színház

Szép és új hagyománnyá válik, hogy minden szeptemberben a Thália Színház ad otthont a vidéki színházak bemutatkozása számára, így téve lehetővé, hogy a budapestiek is láthassanak egy-egy  darabot a legutóbbi évad műsorából, leutazás nélkül. Idén két előadást volt alkalmam megtekinteni a kínálatból, egyik a „Közellenség” a nagyszínpadon, a másik Vaclav Havel két egyfelvonásosa a Thália Új Stúdióban.

Tasnádi IstvánKözellenség” c. drámája a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház előadásában volt látható Sztarenki Pál rendezésében. A cím nem utal a dráma eredetére, pedig nagyon is ismert és sokat játszott történetről van szó. Kohlhaas Mihály tragédiáját először Heinrich von Kleist írta meg 1808-ban, de ő is régebbi szerzőktől merített. Legismertebb feldolgozása Sütő Andrástól származik, aki „Egy lócsiszár virágvasárnapja” címmel írta meg saját változatát. A mű témája korokon átívelő, ezért lett az egyik legnépszerűbb alaptörténet. A törvény nem védi meg a polgárt a hatalom „packázásaitól”, a főhős a rajta esett sérelmet önbíráskodással torolja meg, ez azonban a végzetét okozza, hisz egyszerre ő válik lázadóvá, városokat pusztít, ártatlanok halálát okozza.

Tasnádi újrafeldolgozása nem a korszakot hozta közelebb hozzánk (16. században játszódik), hanem a nézőpontot változtatta meg. Az eseményeket Kohlhaas két elkobzott lovának szemszögéből láttatja, így a lovak főszerepet játszanak, nemcsak beszélnek, hanem a tánc és a pantomim segítségével  mozdítják elő a mondanivaló kibontakozását. A szöveg a lényegre koncentrál, lecsupaszít minden mellékszálat, a rendezés ezt a sűrítést segíti a tényleges vagy szimbolikus akcióra koncentrálással. A lovakat játszó színészek (Madák Zsuzsanna, Barsi Márton) mozgása remekül összehangolt és magas színvonalú, cselekményt, érzelmeket egyaránt kifejeznek. Farkas Ignác hosszú, ősz hajával tekintélyt parancsoló figurát alkot Kohlhaas Mihály alakításakor, sugallja az erőt, magabiztosságot, csak a legvégén bizonytalanodik el, Luther kioktatása után. Ellensége, ellenfele a Tronkai Vencel, a hozzá képest fiatal uraság (Mihály Péter), hangsúlyozottan elpuhult, léha, éretlen figura, aki átgázol mindenkin, érdekei szerint. A várnagy és Nagelschmidt szerepében Kiss Ernő hoz démoni gonoszságú alakokat, ellenszenves szerepben látjuk Bellus Attilát a választófejedelem szerepében és Urházy Gábor Lászlót kancellárként. Balogh Tamás Lutherként pengeélen táncol egy tekintélyt parancsoló vallásalapító és az ügyeletes bohóc megformálása között. Komikus játéka többször megnevetteti a közönséget. Kohlhaas felesége, Lisbeth alakítójaként Kátai Kinga finom szépségű szerelmes asszony megformálása elbűvölő volt.

Összességében elmondható, hogy tartalmilag nem, de formailag, új aspektusból szemléli a szerző, rendező és a dramaturg (Madák Zsuzsanna) a nyilvánvaló „jogtiprás állami szinten” esetét. A próza és a tánc mellett zenei aláfestés és énekes magánszám is kíséri a színpadra állítást (zenei vezető: Máriás Zsolt), állandó színpadi zenészek játsszák a sokszor félelmet keltő aláfestő zenét. A lovak mozgását (és a többiekét is) Gergye Krisztián koreografálta, díszlettervező: Mészáros Tibor, jelmeztervező: Cselényi Nóra.

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház jól vizsgázott.


*

A Thália Színház „Új Stúdió” nevű kisterme adott helyet Vaclav Havel két egyfelvonásosának. Az „Audiencia” és a „Vernisszázs” különálló művek, de közös bennük az azonos főszereplő – Ferdinand – figurája. Nem titkoltan ő maga az író, az 1970-es évek mellőzésének, politikai megtorlásainak idejében, amikor hónapokig a sörgyárban dolgozott fizikai munkásként. Ez a személyes élmény ihlette az első művet.

Az „Audiencia” sörmestere raportra hívja az új segédmunkást, aki söröshordókat gurít, esetenként görget a gyár pincéjében. Az elnémított írót a gyár megtűri a többi munkás közt, a sörmester pedig büszke rá, hogy tőle függ a fiatalember sorsa, jövője. A sörmester enyhén primitív lénye a mértéktelen sörivásban, a kérdések többszöri ismétlésében mutatkozik meg, végül előhozakodik a kéréssel, amit jóindulatáért elvár a szorongatott helyzetben lévő Ferdinándtól: a kötelező politikai jelentést megírhatná a vizsgált személy maga, így mindenki jól járna. A kínos helyzetben lévő Ferdinánd kitér a válaszadás elől, szerencsére a sörmester közben ájultan zuhan a sörösládák közé, rövid eszével lehet, el is felejti, ha felébred, mi történt közben.

Havel a ’68 utáni politikai megtorlás (=elhallgattatás) kicsiny epizódját ábrázolja, nem a vesztes felkelők, hanem a túlélő értelmiségi helyzetét alapul véve szatírában, a fura helyzet abszurditását mutatva be. Az író az önmagáról való jelentéstétel szokatlan voltát még – mondhatni – némi elnéző mosollyal képes fogadni, ám sokkal gyilkosabb az irónia a „Vernisszázs” életforma kritikájában. A háromszemélyes kamaradarab egy fiatal házaspár durva viselkedéskultúrájáról szól, akik vendégül látott barátjukat – Ferdinándot –, rá akarják kényszeríteni ugyanarra a sznob, „művészieskedő” lakberendezésre, főzési divathóbortra, extrém szexuális szokásokra, amiket ők felvettek, és kötelezőnek tartanak mindenki számára. Pusztán barátságból, mert csak jót akarnak, lepocskondiázzák Ferdinánd távollévő feleségét, aki maradi, és meg kéne szabadulni tőle. A visszás helyzeteket itt is a humor oldja fel, hisz a házaspár nevetséges hóbortjai visszataszítóak szemünkben, Ferdinándról viszont lepörögnek a felkínált ajánlatok. Igazán csak akkor lesz dühös, amikor észreveszi, hogy barátai lenézik őt sörgyári alantas munkája miatt, életviteléről pedig hazug információik vannak.

A rendezés végül kimenekíti a főhőst a házaspár lakásából, egy animációs trükk segítségével azt látjuk, hogy Michal és Vera sokra tartott lakásberendezése megsemmisül. Írói-rendezői igazságszolgáltatásként fogható fel a lakás és az életforma együttes pusztulása.

Mindkét egyfelvonásost Nagy Péter István rendezte, dramaturg: Sényi Fanni, Díszlet: Radványi Anna és Dian Bernadett. Mindkét Ferdinándot Bakos-Kiss Gábor alakította, bár túl fiatal a szerephez, kellő távolságtartással oldotta meg a figura bemutatását, a humor is érvényesült játékában. Benedek Gyula eljátssza, hogy sörmestere foglalkozási ártalomként lett ostoba, a sör vette el az eszét. Kaszás Mihály és Huzella Júlia állandó felizgatott állapotban játsszák a sznob házaspárt, szinte szikráznak a magas feszültségtől.

A stúdió pici színpada a sörgyári helyiség számára ideális, mindössze néhány sörösláda funkcionál díszletként, az exkluzív bútorral berendezett lakásnál illúziótlan az a szegényes papírmasé berendezés, amiről el kell hinnünk, hogy valódi. Jobb lett volna üres térben játszani.

A Havel-egyfelvonásosokat a Váci Dunakanyar Színház a Nemzeti Színházzal közös produkcióban adta elő.

 
Budapest, 2015. szeptember 14.

Földesdy Gabriella


♣ ♣ ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©