A színházi évad nyitásaként újra egy sikert előre vetítő darabbal mutatkozott be a színház társulata, hiszen a Mary Orr regényéből készült film 1950-ben történő bemutatásakor New Yorkban megdöntötte az Oscar jelölések számát. Tizennégy kategóriában jelölték, amiből hatot megnyert. A főszereplő, Bette Davis Cannes-ban a legjobb női alakításért járó díjat mondhatta magáénak.

Orlay Tibor kitűnő érzékkel választ darabokat, és ebben nagy szerepet vállal Zöldi Gergely fordító, kit egyben dramaturgként is megismerhetünk (A folyón túl Itália, A nagy négyes, Hitted volna…). Támogatás nélkül nehéz színházat működtetni, de hála a bőkezű mecénásoknak, egy megújuló, izgalmas belsővel rendelkező épület várja a kultúrára szomjazókat. A színpad tágas, minden oldalról jól belátható, így alkalmas volt egy színház öltözőjének bemutatására is. Kálmán Eszter díszletei hatalmas tükrök, melyeknek külön szerepet is szántak, körben világítással, kényelmes székek, kanapé, pihenést kínálva két felvonás között (esetleg a színdarab végén). Padlóvázában virágok, vörös rózsák és világos színű kardvirágok. S indul a show, Bercsényi Péter gyönyörű, tűzpiros, mélyen dekoltált estélyi ruhában invitál bennünket, merüljünk alá a showbusiness világába. Vele kezdődött a tükör szerepe is, hisz hátoldala mintegy ablakként mutatta a kívülálló szereplőt. A narráció megjelenése ezzel a háttérrel még izgalmasabbá teszi a darabot. Bercsényi meghökkentő első látásra, de nem taszító, s azonnal érezni, erős karaktert ábrázoló színészt látunk, egy pillanatra sem engedve, hogy „másságán” elgondolkodjunk.

S máris egy gála megnyitóján találjuk magunkat David Thomson (Mészáros Máté) kritikus, tárcaíró készül a Tony-díj átadására, melyet a legjobb női szereplőnek adnak át. Ám ennek megnyerésének története van, s mi nézők már repülhetünk is vissza az időben.

Margo Channing (Hernádi Judit) éppen akkor érkezik az öltözőbe, akkor derül fény Bercsényi Péter szerepére, ő „madárka”, a mindenes, az öltöztető és bizalmasa a nagysikerű, hírneves színésznőnek. Margo tipikus megtestesítője a hatalmas egóval, arroganciával rendelkező, ám harmincas évein már rég túljáró nőnek, ki középkorúságát folyamatos támadó jelleggel fűszerezi. Ignjatovic Kristina jelmeztervező kitűnően eltalálja az első felvonás alatt szinte végig sötét fehérneműben, nyitott köpenyekben játszó színésznő habitusának ábrázolását. S újra szerepet kap a tükör: Karen Robers (Egri Márta), Lloyd Robers író (Márton András) felesége megismerkedik a híres színésznő egyik rajongójával, kit minden darab előadásán lát, és beviszi őt az öltözőbe. Margo reakciója ingadozó, de kidobatás helyett meghatja a lány, Eva Herrington (Kovács Patrícia) ragaszkodása, figyelme, s életének története. Maga mellé veszi Evát, lecseréli ruhatárát és saját ruháival ajándékozza meg. S innen indul a bonyodalom, illetve a könyörtelen harc. Margo gyanútlan, Eva pedig hamar leveti „pillangó” ruháját, könyörtelen, gátlástalan farkassá válik, minden női praktikát, fiatalságát, szépségét bevetve igyekszik Margo helyébe lépni. A híres színésznő pedig megbillen eddigi (bár labilis) életszerepében, s előtör a félelem, mely oly sok veszteséget vetít elé. Barátja, Clamon Raymond rendező (Szikszai Rémusz) mellette áll, elviselve szerelme minden érzelmi hullámzását, de a nő csak rohan ebbe az önpusztító érzelemvilágba, támadásként megélve minden történést maga körül. Eva pedig kihasznál minden lehetőséget a csúcsra jutás érdekében, még úgy is, hogy Lloyd házasságát, valamint Clamon és Margo szerelmét tenné tönkre. Két ember lát át rajta: Madárka és David, a kritikus, ki igazi múltját is kinyomozza. A lány mégis győz, ám szánalmas módon, előbb egy próbán veszi át Margo szerepét, majd később Karen egy hirtelen és rossz döntése segíti a színpadra jutáshoz. Győzelme mégis vereség, hisz Margót elveszi feleségül szerelme, az író házassága rendbejön, és négyük barátsága is megmarad. Evára lecsap a kritikus, lerántva róla a leplet, hazugságait felhasználva láncolja örökre magához, ám további sikert helyez kilátásba. S újra a kezdeti színpadképnél vagyunk, a díjátadáson: a Tony-díjat Eva Harrington kapja, és aki átadja: az önmagával, s a világgal megbékélő Margo, kinek nőiessége most teljesedik ki, vállalja korát és a ráillő szerepeket, boldog feleség, és ez minden szempontból a lány fölé helyezi.

Hernádi Juditról azt mondani, kitűnő színésznő, szinte sértő. Ez a szó nem adja vissza nagyságát, tehetségét, alázatát szerepével szemben. Nyíltan felvállalta a darabban saját korát is (bár kitűnő génjeinek hála, nem látszódik rajta az idő), nem félt kitárulkozni. Erős, nőies karaktere újra sikert hozott a színpadon.

Kovács Patrícia Evája nem csak az egyedülálló nők erkölcsileg is vitatható életmódját mutatja be, hanem a XXI. századunkra is jellemző magatartást is, s ez bizony sikerült is neki.

Pelsőczi Réka bravúros rendezése a darab végére is csattanót hagyott, Rujder Vivien fiatal színésznő, mint az Eva-rajongók táborának egyik újságírójának megszemélyesítője már ott van a nyomában, előre vetítve: jön ez újabb generáció, a frissebb, fiatalabb erő.

Újra egy kitűnő, gondolkodásra késztető színdarabbal örvendeztette meg színházlátogatóit az Orlai Produkció. A társulat sikerét elősegítette még: Kis-Kódi Judit rendező munkatárs, Keresztes Gábor (zene) és Éltető András (fény).

 
Budapest, 2015. szeptember 13.

Hoffmann Katalin