Sarkadi Imre
„riasztó” drámája jó helyen
játszódik a Kamra
különös, szürkén-nyomott
atmoszférájában. Gothár
Péter rendező, a saját maga
tervezte díszletei között – teljes
mértékben az 1960-as évek világa
berendezésben, tárgyakban egyaránt –
visszavisz minket Sarkadi világába, de
amit elmond, történhetne bármikor.
Történelmi események véletlenül sem
említődnek a drámában, de a teljes
céltalanság, a kiúttalanság, egy fegyelmi
eljárás lefolytatása Kis János (Ötvös András)
ellen úgy, hogy feltehetően nem
is tud róla – ez valóban csak bizonyos külső
körülmények között jellemző
magatartás. Ettől még riasztóbb az
„egész”.
Ital van bőven, nem vodka, nem pálinka
– bor, ha nem is
mindig jó minőségű, pezsgő – Szovjetszkoje
Igrisztoje, ami nem annyira rossz
minőségű (volt), lemezjátszó – a
„buliban” magyar „kesergő” népdallal.
Előzmény is van. Kis János
festőművész képének
„kizsűrizése”
egy kiállításról. Feltehetően nem egy
„világkiállításról”
(Magyarország, 1960),
de ez is fájhat bárkinek.
Mindenkiben van jóság és
gonoszság. Általában mindenki
keresi önmagát, ki csak néhány évig,
ki élete végéig. Kis János
másnaposan egy
nem túl karakteres, szinte „átlagos”
férfi. Még csak nem is annyira
elhanyagolt. Filozofál – ez már nem mindenkire
jellemző. Annyit megtudunk, hogy
szeretője, Mária (Rezes Judit)
már nem hevül érte. Később megismerve,
már az is
kérdés, egyáltalán képes-e
hevülni bárkiért is. János Mária
elhidegülését is látszólag
elég rezignáltan veszi tudomásul, meg azt is, hogy
a nő egyszerűen – elmegy.
Ahhoz, hogy valakinek a gonosz oldala
kerüljön felszínre,
kerüljön túlsúlyba, rendszerint sok rossz
dolognak kell történnie egyszerre. És
általában ilyenfajta társ is
szükségeltetik. Utóbbiban sincs hiány
Vinczéné
személyében (Szirtes
Ági). Ránézésre itt, a
Kamrában, nem sokat árul el saját
gonoszságáról, ha nem is szívderítő
a megjelenése az óriás disszonáns
kontyával. De első mondatai már
mellbevágóak. Saját fia akasztását
színházi
eseményként éli meg és tálalja Kis
úrnak. Ezek után sok jót nem várhatunk
tőle.
Nem is kapunk. Kis János pedig szeretőjét,
munkáját, majd lakásának felét is
elveszítve betársul Vinczéné
aljasságaihoz, sőt büszke lesz arra, hogy
Vinczéné
már megbízik benne. A lakótárs –
albérlő – megérkezése után
Vinczéné
„kottájából” játszik,
bár saját „hangját” is
élvezhetjük. Az először nagyon
tartózkodó Zsuzsi (Pálos
Hanna) elcsábítása könnyűszerrel
végbemegy, ehhez persze
egy ilyen Zsuzsi is kell egy ilyen férjjel.
Párnacsatába fojtják
elkeseredésüket barátjával, Jóbbal
(Mészáros Béla),
ez az ál-verekedés a tehetetlenség, a
kiúttalanság jelképe.
Mária is halványan bár, de megpróbál
segíteni Jánosnak még távozása
előtt, de
János a női testen túl nem lát, vagy ezt mondja.
Az idős Antal (Dióssi
Gábor
m.v.) pedig még a „buli”-ban inti Jánost a
szex mindenhatóságától.
János annyira lecsúszik
lelkileg-erkölcsileg, hogy nyugodtan
kiszolgáltatja Zsuzsit Müllernek (Elek Ferenc) a
pénzéért. Miért ne tenné, ő is
milyen gyorsan „megkapta” az asszonyt… Azt nem
tudni, éppen mennyire részeg.
Folyton iszik, de soha nem „merev” részeg…
Zsuzsi János ellen fordulása
– egy sarlóval, amihez kalapács
is társult korábban – már csak a pont az
i-in.
Az eredeti drámával
ellentétben itt nincs orvos, nincs
hordágy, és Mária sincs János mellett, ha a
színen van is. János tökéletesen
egyedül marad az emberek között.
(Leszámítva Vinczénét.)
Vegyük
iróniának? Tegyük zárójelbe?
Nem lehet.
Valóban, mi (lehetne) ma az
„értelmiség” feladata?
Egyáltalán,
beszélünk ma még
„értelmiség”-ről?!
Kis János tanítani sem szeret,
mert „ő sem tud rajzolni”,
akkor mit tanítson.
A sikertelenség a legfőbb
problémája, ami ölhet is. De
„sikeres”-nek lenni egy ennyire ember-idegen
közegben?! – a siker lehetne talán
megőriznie önmagát. Ez nem sikerült igazán
Jánosnak (sem) (és nem biztos, hogy
más környezetben sikerült volna. A megoldást
talán valahol nagyon máshol
kellene keresni?)
Pár mondatos, de fontos szerep a
Telefonosé (Szacsvay
László) még kezdetkor –
párbeszédük jól jellemzi János
életfelfogását is, meg a
körülményeket is. Mint ahogy fontos Müller
kicsinek látszó szerepe.
További szereplők:
Mária meglehetősen halvány
húga – Borbély
Alexandra, az
utólag erősködő Férj – Papp Endre e.h., a
hús-vér Bálint, Zsuzsi férje – Kocsis
Gergely, a bizalmaskodó
bútorfelvásárló, Szabó – Ónodi Gábor m.v.,
Szállító – Szabó
Gergely, Rakodó – Botka Zoltán,
Postás: Nagy
Gyöngyvér m. v.
Szcenikus: Tóth Kázmér,
jelmez: Tihanyi Ildi m.v.,
Haj,
maszk: Vég Attila
(Vinczéné kontya!).
Dramaturg: Morcsányi
Géza m.v.
2015. június 27.
előbemutató
(Bemutató: 2015.
október 16.)
Györgypál
Katalin
