Horváth
Csaba rendezésében Karsai György és Térey János
fordításában nézhettük meg Euripidész Oresztészét.
A Vörösmarty fordításnak tisztelet, de bizony a
helyzet
nagyon megérett egy sokkal modernebb, de a klasszikus jelleget
megőrző, új
fordításra. Ez remekül sikerült!
Euripidész
kegyetlen véleményalkotó volt, összekeverte,
sőt világossá tette az istenek és
emberek kapcsolatait. Oresztész (Rétfalvi Tamás), Agamemnon fia
megölte anyját,
mert az a szeretőjével szövetkezve megölte
férjét, Agamemnont. Arra a kérdésre,
hogy indokolt volt-e Oresztész tette, nem kell
válaszolnunk, ugyanis elmondása
szerint őt Apollón (Horkay
Barnabás) utasította erre a gyilkosságra. Nem is az a lényeg, hogy
megértsük, hogy mi
az indok, hanem az, hogyan viselkedik Oresztész és
Elektra, Oresztész húga, a
gyilkosság után. Most az argosziak (halandók)
fognak dönteni Oresztész és húga
(Martinovics Dorina)
sorsáról, mert nekik, halandóknak, nem tetszik, ha
valaki
megöli az anyját, akárki adta is erre a parancsot.
Euripidész
olyan helyzetet teremtett, amelyben elmondhatja a
véleményét az emberekről, de
az istenekről is, és ez a vélemény nem
éppen pozitív. Egy halandót az istenek
utasítanak, de a tette felett halandók mondanak
ítéletet a saját törvényeikre
támaszkodva. Hát igen, a görög istenekre nem
volt jellemző a morális
viselkedés. Képesek olyan tettre sarkalni valakit, ami
törvénytelen, és ezzel
tulajdonképpen elvesztésre ítélik. Sőt, a
gyilkosság után el is tűnik Apollón, és
Oresztésznek magának kell/kellene megbirkózni a
következményekkel, saját
lelkiismeretével és az argosziak
véleményével, ami nem sikerül neki, pedig
már
a legjobb barátja (Püladész – Adorjáni Bálint) is
megpróbál segíteni. A
politikai helyzetet figyelembe véve egyvalaki segíthetne
abban, hogy Oresztész
és húga életben maradjon, vagyis, hogy az
argosziak gyűlése ne ítélje halálra
őket, és ez Menelaosz (Gazsó
György), Agamemnon testvére. Ez a
segítség azt
jelentené, hogy nyíltan szembe kellene helyezkednie az
argosziak véleményével,
csakhogy ők itt vannak, az istenek pedig akkor jönnek, mennek,
amikor ők
akarnak, rájuk nem lehet számítani. Menelaosznak
nem éri meg segíteni
Oresztésznek, pedig szóban megígéri. Amikor
kiderül, hogy nem védte meg
Oresztészt, akkor Oresztésznek, Elektrának
és Püladésznek az a zseniális ötlete
támadt, összesen ennyi telt az istenek által magukra
hagyott emberektől, hogy
megölik bosszúból Helenét (Szávai Viktória),
Menelaosz feleségét. Ha már nekik
meg kell halniuk az argosziak ítélete szerint, akkor
haljon meg Helené is
(sőt, talán a lánya is)
Végül
mindenki megkönnyebbülésére megjelenik ebben a
veszélyes helyzetben Apollón,
szó szerint kiemeli a halandók közül
Helenét, mert ő az istenek kedvenc
halandója. Nem azért jött tehát, hogy
Oresztészt megvédje, bár ő utasította a
gyilkosságra, hanem elsősorban megmenti Helenét és
egy másik „csöbörbe” löki a
többi halandót, összeházasítja azokat,
akik nem nagyon vágynak egymásra, sőt.
Helené megmentése csak önkénnyel
magyarázható, mivel miatta már elég sokan
haltak
meg, annyira nem érdemli meg ezt a kedvezményezett
helyzetet.
Döntsük
el, hogy Euripidész műve tragédia vagy komédia?
Komikus, hogy az istenek, vagy
bárki, akinek erre lehetősége van (hatalma, pénze,
rangja), packázhat az
emberekkel. Belelöki őket veszélyes helyzetekbe, majd
magára hagyja őket,
másszanak ki abból, ahogy tudnak, és mindezt az
emberek tűrik, sőt
végrehajtják kételkedés nélkül
a parancsot. Ez a helyzet már 2500 évvel
ezelőtt is megdöbbentő volt, nem még manapság.
Valószínűleg az, hogy Euripidész
művében a komédia jelleg az uralkodó vagy a
tragédia, az a kor dönti el, amikor
játsszák. Akkor dől el, hogy éppen akkor mit
tartanak komikusnak és mit
tragikusnak.
A
kérdés az, hogy az előadásmód a
tragédia vagy komédia jelleget erősíti-e a maga
eszközeivel. Nem választ a rendező, ránk hagyja,
hogy válasszunk mi. Az
előadásmód roppant sajátos, sőt akrobatikus. Ha
sem a komédiát, sem a tragédiát
nem akarja elfogadhatóbbá tenni az
előadásmód, akkor előfordulhat, hogy
önállóan fut, végül is nem sok szerepe
van, sőt esetleg felesleges is. Annyira
felesleges lehet, hogy figyelvén a darabot, a szöveget, a
mondanivalót, amit
Euripidész elég különlegessé
formált, már zavar és
fárasztó az a plusz zűrzavar, amit így kavart a
rendező.
Elgondolkozhatunk
tehát a tartalmon, arról Euripidész gondoskodott
és azon, hogy az előadásmódban
mi volt kellemes, esetleg segítő a megértés
szempontjából. Sajnálkozhatunk a
színészeken, akiknek a tiszta szövegmondáson,
a megfelelő artikuláción túl
mezítláb (?), esetenként kevés
ruházatban kellett ugrálniuk a fém falból
kiálló
(reméljük) erős tartó rudakon. Jó lenne, ha
valaki megmagyarázná, hogy miért!
Díszlettervező Khell Zsolt, jelmeztervező Benedek Mari.
2015.
február 28.
Megjelent a Kláris 15/6. számában.
Tóth
Attiláné
♣
♣
♣
