Mohácsi-testvérek,
Buborékok (Csiky Gergely után), Radnóti
Színház
– nem túl nagy a színpad – és Kováts Adél (Szidónia).
Ennyi információból
szinte előre össze is lehet rakni – hittük – az
előadást. Három felvonásban,
ahogyan az Csiky Gergelynél illik.
Tévedés. Nem teljesen.
Kováts Adél valóban sziporkázik a
szerepben. A színpad hátsó területe is
nyitott. És nagyjából valóban a
Buborékokat
látjuk, meg azt, ahogyan – ha nem is egyszerre, ha kicsit
zűrzavarosan, ha kicsit harsányan, de –
szétpukkadnak ezek a buborékok. Csak
éppen hirtelen, amikor látszólag mindennek
vége, a fiatalok új buborékokat
fújnak, most már maguknak – legalábbis erre
következtethetünk. Nevetésünk addig
is fanyar volt, vagy éppen csak elnéz(előd)tük a
színészek játékát,
például a
második felvonás hosszas élőképében.
Ami persze nem is élőkép. Mint nagyon
sokszor itt sem az minden, aminek látszik. Nagyon nem.
Ezért érdekes, a
színészek olykor különös, olykor szinte
önfeledt játéka mellett. A verekedések
például
sosem lehetnek „önfeledtek”, természetesen.
Korrupció. Persze, ez a darab
központi problémája. (Körösök
szabályozása, mint az ismeretes.) Na de
1000 Ft-os számla kifizetése, vagy akár 5000
Ft-osé (persze, akkor sokkal-sokkal
többet ért, de) – ma, amikor milliárdok
röpködnek a levegőben? A becsületét
féltő férj (Rábay Miklós – Pál András)
így aztán lemond ugyan
állásáról, de –
nem örökre. A Solmay-vagyon elúszott, szentigaz, de
nem csak Szidónia
költekezése miatt – tehette volna, övé
volt –, hanem bizony inkább a kártyán,
kedves szerető férje jóvoltából. (Solmay
Ignác földbirtokos – Gazsó György) Aki
éppenhogy nem nyert a kártyán, bár előbb a
nyerést állítja – akkor minden
rendelhető, kivéve a cselédlánynak (Betti,
szobalány – Petrik
Andrea) egy
szabadnap –, hanem vesztett, és nagyon sokat.
Papucsférj, hogyne – de, mint egy
gyenge pillanatában bevallja, biza’ gyávaság
is hajtotta hallgatni 30 évig. És
a kártyázást sem hagyta abba, mint látjuk.
Annyira azért nem papucs.
Szinte felesleges megemlíteni is: amikor
kiderül, hogy a cselédlány
a férjtől lett terhes, feleségének,
Szidóniának szeme sem rebben…
A három felvonást
„muszáj” végig
látni-érteni-értelmezni
magunkban ahhoz, hogy értékelni tudjuk a
végét. Hogy egyáltalán fel tudjuk
fogni azt a sokrétűséget, amit Mohácsiék a
színészekkel egyetemben, no meg
élőzenével, jelmezekkel, miegyéb hatásokkal
– elénk tálalnak. Nem mindenki
szereti, nem mindenkinek tetszik, feltehető. Lehet hasonlítgatni
korábbi
előadásokhoz, meg persze Csiki Gergely eredeti
darabjához, hangsúlyos
mondataihoz, amik itt valahogyan, valamiképpen vannak ugyan, de
nem annyira
hangsúlyosan. Mert ha a korrupció
általános, akkor miért pont Malvin tette
tűnne ki? (Szerafin – Szávai
Viktória – számláit ő fizeti ki, hogy
a
számlákkal zsarolhassa férjét a
„pályázat” elnyerése
érdekében, mint tudjuk.) Dehogy
tűnik ki Malvin (Martin Márta)
játszmája. Sőt, kapóra jön a
pályázatot
egyébként elnyert férj (Hámor
nagyvállalkozó – Márton
András) hirtelen elhalálozása
(!), hogy ne maradjon hoppon az éppen kikosarazott
hozományvadász fiú. (Béla
országgyűlési képviselő – Rétfalvi Tamás). Hab
a tortán, hogy nála láthatóan idősebb
színésznő játssza Malvint, a kontraszt így
még élesebb. Szóval lehet hasonlítgatni,
de nem nagyon érdemes.
Nehéz kiemelni az összetett,
egymásba átfonódó sűrű
eseményekből egy-egy színészt. Alapjában
véve nem sok történik, mégis tele van
a színpad a legtöbbször. Teljes asztali szervíz
röpköd a levegőben és köt ki a
padlón Rábayéknál. Oroszlánszobor
„közlekedik” részeg fiúkkal.
(Róbert –
Adorjáni Bálint)
Tinilányok okítják ki Bettit – aki, mint
később kiderül,
terhes –, hogy a nyelves csóktól lesz a
gyerek… és zavarba kerülnek egy
sárgarépától. (Aranka – Móga Piroska e.h., Gizella
– Andrusko Marcella).
Gizella legalább érez valamit:
szerelmes. Annyira, hogy ő
ellentmond végül anyjának, és kiáll a
fiatal „cseléd” Tamás mellett (Somhegyi
György e.h.), aki persze sem nem
„cseléd”, sem nem „paraszt”. Csak fiatal
és
csendes. Bezzeg az apja! – kellően harsány, kellően
„rokon” – úgy messziről.(Morosán
Demeter – Schneider
Zoltán) Tele pénzzel. Nem veszteget ő, csak
ad… ha lehet
adni, mindenesetre. De legalább jóindulattal (is). A
fokhagyma és a házipálinka
mellett.
Külön „műfaj” Chupor
úr, a művészlélek művészi
eleganciával,
aki végül – minthogy nem kaphatja meg az
imádott Szidóniát – elveszi a kis
„békát”…
(Chupor Aladár – Szabó
Kimmel Tamás). Másféle szerzet Rábay
Miklós
osztálytanácsos, Szidónia férje, aki
tisztességes – vagy az akar(t) lenni. Kellően
féltékeny,
így aztán folytonos a „balhé”. Nem
annyira úri viselkedés, Szidónia magához
tér
mégis, bár valamennyire kérdés marad,
mennyire fogja fel igazán, hogy férje
állása, becsülete forog kockán, nem pedig
Chuporral lejtett tánca a bálon.
Hiszen férje sem öngyilkos nem lesz, sem
állás nélkül nem marad, sőt úgy tűnik,
vidékre, a gyűlölt, lenézett Pankotára ő sem
megy.
Betti sem marad egyedül,
hozzáadják az inashoz. (András –
Róbert Gábor,
aki egyben Adolf és Bangó úr is.) Az útban
lévő gyerek így „családban
marad”…
Özvegy Sereczkyné (Martinovics Dorina) sem marad
egyedül,
valamiként Róbert mellett köt ki. Mert a fiúk
dolgozni fognak! – ahogyan ezt apjukkal
tervezgetik korábban, egy szavukat sem lehet komolyan venni.
Új buborékok…
Vidékre végül csak a
házaspár megy, válás nélkül,
elmerengve
azon, hogy megöregedtek, elmúlt az életük.
Valamicske vagyonukkal vághatnak
neki a vidéki életnek.
Valóban „szomorú
komédia”. De azért sokszor nevetünk
„mégiscsak”.
A kifejező zene és
koreográfia Kovács
Márton munkája,
díszlettervező Khell Zsolt,
a kitűnő, inkább a mai kort idéző színes
ruhákat, a férfiak elegáns
öltönyeit Remete
Kriszta tervezte, dramaturg (természetesen) Mohácsi István, Hárs
Anna. Rendező:
Mohácsi János.
Budapest, 2015.
március 9.
Györgypál
Katalin
♣
♣
♣
