Görgey
Gábor furcsa címmel írt színpadi
művének
megjelölt műfaja „komédia két
felvonásban”. A színház
szórólapján egyszerűen
csak „vígjáték” szerepel, a két
fogalom közt azért van némi árnyalatnyi
különbség. De már az első pillanatban
kiderül, hogy nem szokványos
vígjátékról
van szó, mert az öt férfi szereplő véresen
komoly szituációs játékot játszik,
nem
tudni az előzményt, a helyszínt, a
motivációt, csak azt, hogy akinek a kezébe
kerül a pisztoly, az parancsol a többieknek.
Az
író benn a Kádár korszak sűrűjében
(1966) írta meg könnyed stílusban a hatalom
arroganciájáról kialakított
véleményét. Akkor csak a komédia
hordozhatta témaként az emberi
kiszolgáltatottság, a zsarolási potenciál
és önkény ilyenfajta eseteit. Az írói
mondanivaló igen egyszerűen megfogalmazható: aki a
hatalom birtokosa, az
mindent megtehet alattvalóival, az alattvalók viszont
életük megmentése
érdekében minden parancsot teljesítenek.
Az
öt szereplő valamiféle kvintesszenciáját
adja a 60-as évekbeli kádári rezsim
összetételének. Az öreg
Méltóságos úr még a
háború előtti korszakból maradt itt
zárványként, ősei a gothai almanachban
megtalálhatók – amire nagyon büszke –,
de Isonzót, Doberdót is felemlegeti az
I. világháborúból. Márton a szabad
paraszt álmait kergeti, bütyökmagot szeretne
vetni sok-sok hektáron, Kiss képviseli az
értelmiségit, és nagyon félti a Nemzeti
Könyvtár értékes
állományát a kultúra romboló
elemeitől. Cuki úr alvilági
figura, aki mindenféle huligánságra képes,
végül K. Müller, a mindentől
rettegő, meghunyászkodó, bármely hatalmat
és irányzatot kiszolgáló kisember.
Magatartásukból világosan kiderül, hogy
miként változnak át egy pillanat alatt
cezaromániás őrültté, amikor a pisztoly
éppen a kezükbe kerül. Szenvedő
alanyként persze másképp látták a
helyzetet, és csak a szabaduláson járt az
eszük, hatalmat kapva már nem volt fontos a bunkerből
való kimenekülés. A
befejező jelenet kissé eltér a nyomtatott
változattól. A szöveg azt sugallja,
hogy a történet túlmutat önmagán, mintha
az élet felülírná a komédiát,
mert
meghajlás, taps után derül csak ki, hogy nem tudnak
kimenni a bunkerből, és
Cuki a magához ragadott stukkerrel újrakezdi a
játékot. A rendezés ezt a
felülírást elhagyja.
A
komédiát Huszti
Péter rendezte (ő egyben
a díszlettervező is), inkább a humort hangsúlyozta
benne, mint a szituáció
jelenlegi aktualitását. A szoba falait
drótkerítés helyettesíti, két
ajtó
látható, egyiknek hatalmas kulcsa a mennyezetről
lóg le, végül kiderül, hogy
hiába sikerül leszedni, nem nyitja a vasajtót. A
másik a WC ajtó, ami több
humorforrás helyszínéül szolgál. A
berendezéshez tartozik néhány jellegtelen
bútor, pianínó, aktszobor, utóbbiak
némi funkciót kapnak a játékban. A
jelmeztervező (Kovács Yvette
Alida) társadalmi beágyazódásuk
szerint öltözteti
szereplőit, az értelmiségi Kisst világos
ballonkabátba, a Méltóságost kockás
térdzokniba és térdnadrágba, Mártont
ünneplős parasztruhába, Cukit
trógerszerelésbe bojtos sapkával, K. Müllert
kishivatalnoki
nadrág-ing-mellényes együttesbe.
Végül
is a színészek teljesítményén
múlik,
mit tudnak kihozni a darabból színészi
játékkal, ötlettel. A két legjobb
karaktert Ujréti
László (Méltóságos) és
Szerednyei Béla (K.
Müller) formálja
meg, Rékasi Károly
(Cuki) erőteljes alakítást nyújt, alkata ellen
kell küzdenie
a színésznek. Fila
Balázs (Kiss) jó színvonalon játssza
a ballonkabátos
értelmiségit, az ő jellemének
átfordulása lep meg bennünket legjobban. Nemcsák
Károly (Márton) kicsit túljátssza a
népies figurát.
Mintha
eljárt volna kissé az idő Görgey
komédiáján, mostanság sokkal kegyetlenebb
játékok divatja járja a nagyvilágban.
Budapest, 2015. február 26.
Megjelent a Kláris 15/5. számában
Földesdy Gabriella
♣
♣
♣
