Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

KÖRHINTA

Nemzeti Színház

Még tart a divatja a híres, nagy filmek  színpadra adaptálásának. Az irány fordított, mint ami évtizedekig tartott: akkor a színdarabokat vitték filmre, most a filmeket viszik színpadra. Nem minden filmmel lehet ezt megcsinálni, jó alapanyag kell hozzá. A most bemutatott „Körhinta” esetében adott a jó alapanyag többszörösen is. Sarkadi Imre „A kútban c. novellájából készült a film (forgatókönyv Fábri Zoltán és Nádasy László), Fábri Zoltán rendezte 1955-ben, Cannes-ban Arany Pálma díjra jelölték 1956-ban. A magyar filmgyártás egyik üdvöskéje lett, sokat idézett, játszott dicsőséges korszakának legszebb virága. És most a Nemzeti Színház vette elő, Vidnyánszky Attila és Zsuráfszky Zoltán koreográfus rendezésében került bemutatásra a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közreműködésével.

Gondolhatnánk, hogy a Körhinta a magyar paraszt Rómeó és Júlia annyi különbséggel, hogy a fiú részéről nincsenek ellenséges szülők. A történet Bíró Máté és Pataki Mari szerelmének győzelmével éppúgy meghaladni akarja az évszázados paraszti íratlan törvényt, miszerint a „föld a földhöz házasodik”, ahogy Shakespeare a középkori, „a gyermeknek a szülei választotta jövendőbeli” szokását akarta a szerelem felülírásával megváltoztatni, legalizálni. A történet tragikus változata mint lehetőség, végig jelen van a történetben. Igazi főszereplő nem is a két fiatal szerelmes ˜– persze róluk szól a mese –, hanem Mari apja, Pataki István gazda. Erős egyéniségével, kíméletlen akaraterejével sokáig azt lehet hinni, hogy tönkretesz mindent maga körül. A paraszti társadalom családfője élet-halál ura volt, sokszor vér és szenvedés árán is érvényesülni kellett akaratának. Itt és most, a Nemzeti színpadán fejszével a kezében többször is mutatkozik a színen (Pataki gazda alakítója Cserhalmi György), amikor elfogja az indulat, de a fejsze végül a faaprítás szilánkjai közt vágja a rendet. A pórul járt vőlegény, Farkas Sándor (játssza Farkas Dénes) kezében is feltűnik a fejsze, ám a férfi le tudja győzni a veszteség uralta fájdalmát, kihullik kezéből a szerszám.

A rendező a táncmulatságot, a vásári hangulatot, majd a „szomszéd lány” esküvőjét tette meg a darab központi eseményének, a cselekményt beleszőtte, mintegy utólag tette bele a táncmulatságba. A kibontakozó történet aztán egyre nagyobb teret szakít magának a táncból, hogy már a befejező jelenetekben csak a kirobbanó győztes szerelmespár egymásra találása uralkodjon mindenféle kíséret, sallang nélkül. Vidnyánszkynál az egyéni sors alakulása fontosabb, mint a társadalmi probléma szegény-gazdag ellentéte.

A díszlet egyszerű, mégis sokatmondó (tervező: Mira János). A falusi vásár hangulatát idézi a céllövölde, a szalagos májusfa és a padlásról leeresztett láncos hinták megjelenése, Patakiék egy kispadon ülve eszik a kifőzdei pacalt, isszák a csapolt sört. A háttérben végig ott látjuk a körhinta egy jelzésszerű változatát (kis vidámparki méretben), aminek lassú vagy gyors forgása jelzi az éppen lejátszódó érzelmek hőfokát. Patakiék házát egy tolható házfal, belül a szoba falához állított lóca jelzi, ehhez kapcsolódik Mari ágya, amikor álmában gonosz lelkek támadják meg, kiverik fektéből, majd őrületbe kergetik. Fontos még az esküvőn szereplő hosszú asztal, mert Mari és Máté egymásra találásuk, elköteleződésük után az asztal tetején táncolja el saját, előrehozott esküvői táncát. A tánc egyébként is főszerepet kap a „Körhintá”-ban, a népzenére (zeneszerző: Lakatos Róbert) koreografált néptánc (koreográfus: Zsuráfszky Zoltán), amely dinamikus voltánál fogva lendíti előre a viszonylag szűk keretek közt mozgó cselekményt.

Az irodalmi alapanyag dramaturgja és a paraszti jelmezek tervezője Vincze Zsuzsa.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes hatalmas lehetőséget kapott, hogy megmutassa, a kisujjából kirázva, fölényes tudással oldja meg a színdarab zenéjére alkotott táncokat. Ha kell, mégis tud háttérben maradni, és a prózát maga elé engedni.

Kevés szerep kínálkozik, de az mind nagyon fontos. Cserhalmi György (m.v.) Pataki gazda szerepében hatalmas érzelmi ívet képes bejárni. Kíméletlenül érvényesíti akaratát, egyetlen lányát a gazdag parasztnak, Farkas Sándornak szánja, ám a lányt meg sem kérdezi erről. A nagyra törő tervek Mari lázadásán buknak meg, Cserhalmi nemcsak kívülről változik meg, a belső vívódást is tudja érzékeltetni, valahol megérzi, hogy tovább nem feszítheti a húrt, engednie kell Mari kérésének. Szűcs Nelli Patakiné szerepében az asszonyi kiszolgáltatottságot játssza el, a félelemben leélt életet, első gyermeke fájdalmas elvesztését, amikor várandósan is aratnia kellett. Farkas Dénes a gazdag vőlegény hoppon maradt szerepét kissé „városiasan”, urasan játssza. A színész jóképű, és egyáltalán nem ügyetlen, lányszemmel vonzónak tekinthető, ezért nehezebb elképzelni, hogy Mari annyira irtózik tőle. Kiss Andrea e.h. és ifj. Vidnyánszky Attila e.h. a fiatal szerelmes párt (Mari és Máté) friss, fiatalos színekkel, enyhe bátortalansággal alakítják.

Az előadás legszebb pillanata, amikor a zárójelenet előtt egy néhány pillanatra leáll a játék, a háttérből előrejön civil ruhában Törőcsik Mari, aki hatvan éve a „Körhinta” c. film Mariját játszotta. Vastaps fogadja a nézőtérről, az idősebb színházlátogatóknak könny csillan meg a szemében, oly szép ez a gesztus, ami átöleli az eltelt hatvan évet.

 
Budapest, 2015. február 23.

 

Földesdy Gabriella     

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©