Még tart a
divatja a híres, nagy
filmek
színpadra adaptálásának. Az
irány fordított, mint ami évtizedekig tartott:
akkor a színdarabokat vitték
filmre, most a filmeket viszik színpadra. Nem minden filmmel
lehet ezt megcsinálni,
jó alapanyag kell hozzá. A most bemutatott
„Körhinta” esetében adott a jó
alapanyag többszörösen is. Sarkadi Imre „A kútban
c. novellájából készült a
film (forgatókönyv Fábri
Zoltán és Nádasy László),
Fábri Zoltán rendezte
1955-ben, Cannes-ban Arany Pálma díjra
jelölték 1956-ban. A magyar filmgyártás
egyik üdvöskéje lett, sokat idézett,
játszott dicsőséges korszakának legszebb
virága. És most a Nemzeti Színház vette
elő, Vidnyánszky Attila és Zsuráfszky
Zoltán koreográfus rendezésében
került bemutatásra a Magyar Nemzeti
Táncegyüttes közreműködésével.
Gondolhatnánk,
hogy a Körhinta
a magyar paraszt Rómeó és Júlia annyi
különbséggel, hogy a fiú részéről
nincsenek
ellenséges szülők. A történet
Bíró Máté és Pataki Mari
szerelmének győzelmével
éppúgy meghaladni akarja az évszázados
paraszti íratlan törvényt, miszerint a
„föld a földhöz házasodik”, ahogy
Shakespeare a középkori, „a gyermeknek a
szülei választotta jövendőbeli”
szokását akarta a szerelem
felülírásával
megváltoztatni, legalizálni. A történet
tragikus változata mint lehetőség,
végig jelen van a történetben. Igazi főszereplő nem
is a két fiatal szerelmes –
persze róluk szól a mese –, hanem Mari apja,
Pataki István gazda. Erős
egyéniségével, kíméletlen
akaraterejével sokáig azt lehet hinni, hogy
tönkretesz mindent maga körül. A paraszti
társadalom családfője élet-halál ura
volt, sokszor vér és szenvedés árán
is érvényesülni kellett akaratának. Itt
és
most, a Nemzeti színpadán fejszével a
kezében többször is mutatkozik a színen
(Pataki gazda alakítója Cserhalmi
György), amikor elfogja az indulat, de a
fejsze végül a faaprítás szilánkjai
közt vágja a rendet. A pórul járt
vőlegény,
Farkas Sándor (játssza Farkas
Dénes) kezében is feltűnik a fejsze, ám a
férfi
le tudja győzni a veszteség uralta fájdalmát,
kihullik kezéből a szerszám.
A rendező a
táncmulatságot, a
vásári hangulatot, majd a „szomszéd
lány” esküvőjét tette meg a darab
központi
eseményének, a cselekményt beleszőtte, mintegy
utólag tette bele a
táncmulatságba. A kibontakozó történet
aztán egyre nagyobb teret szakít magának
a táncból, hogy már a befejező jelenetekben csak a
kirobbanó győztes
szerelmespár egymásra találása uralkodjon
mindenféle kíséret, sallang nélkül.
Vidnyánszkynál az egyéni sors alakulása
fontosabb, mint a társadalmi probléma
szegény-gazdag ellentéte.
A díszlet
egyszerű, mégis
sokatmondó (tervező: Mira
János). A falusi vásár hangulatát
idézi a céllövölde,
a szalagos májusfa és a padlásról
leeresztett láncos hinták megjelenése,
Patakiék egy kispadon ülve eszik a kifőzdei pacalt,
isszák a csapolt sört. A
háttérben végig ott látjuk a körhinta
egy jelzésszerű változatát (kis
vidámparki méretben), aminek lassú vagy gyors
forgása jelzi az éppen lejátszódó
érzelmek hőfokát. Patakiék házát egy
tolható házfal, belül a szoba falához
állított lóca jelzi, ehhez kapcsolódik Mari
ágya, amikor álmában gonosz lelkek
támadják meg, kiverik fektéből, majd őrületbe
kergetik. Fontos még az esküvőn
szereplő hosszú asztal, mert Mari és Máté
egymásra találásuk,
elköteleződésük
után az asztal tetején táncolja el saját,
előrehozott esküvői táncát. A tánc
egyébként is főszerepet kap a
„Körhintá”-ban, a népzenére
(zeneszerző: Lakatos
Róbert) koreografált néptánc
(koreográfus: Zsuráfszky
Zoltán), amely dinamikus
voltánál fogva lendíti előre a viszonylag szűk
keretek közt mozgó cselekményt.
Az irodalmi
alapanyag
dramaturgja és a paraszti jelmezek tervezője Vincze Zsuzsa.
A Magyar Nemzeti
Táncegyüttes
hatalmas lehetőséget kapott, hogy megmutassa, a
kisujjából kirázva, fölényes
tudással oldja meg a színdarab zenéjére
alkotott táncokat. Ha kell, mégis tud
háttérben maradni, és a prózát maga
elé engedni.
Kevés
szerep kínálkozik, de az
mind nagyon fontos. Cserhalmi
György (m.v.) Pataki gazda szerepében hatalmas
érzelmi ívet képes bejárni.
Kíméletlenül érvényesíti
akaratát, egyetlen lányát
a gazdag parasztnak, Farkas Sándornak szánja, ám a
lányt meg sem kérdezi erről.
A nagyra törő tervek Mari lázadásán buknak
meg, Cserhalmi nemcsak kívülről
változik meg, a belső vívódást is tudja
érzékeltetni, valahol megérzi, hogy
tovább nem feszítheti a húrt, engednie kell Mari
kérésének. Szűcs
Nelli
Patakiné szerepében az asszonyi
kiszolgáltatottságot játssza el, a
félelemben
leélt életet, első gyermeke fájdalmas
elvesztését, amikor várandósan is aratnia
kellett. Farkas Dénes a gazdag vőlegény hoppon maradt
szerepét kissé
„városiasan”, urasan játssza. A
színész jóképű, és
egyáltalán nem ügyetlen,
lányszemmel vonzónak tekinthető, ezért nehezebb
elképzelni, hogy Mari annyira
irtózik tőle. Kiss Andrea
e.h. és ifj.
Vidnyánszky Attila e.h. a fiatal
szerelmes párt (Mari és Máté) friss,
fiatalos színekkel, enyhe bátortalansággal
alakítják.
Az előadás legszebb pillanata, amikor a
zárójelenet előtt
egy néhány pillanatra leáll a játék,
a háttérből előrejön civil ruhában
Törőcsik Mari, aki hatvan éve a „Körhinta”
c. film Mariját játszotta. Vastaps
fogadja a nézőtérről, az idősebb
színházlátogatóknak könny csillan meg
a
szemében, oly szép ez a gesztus, ami átöleli
az eltelt hatvan évet.
Budapest, 2015. február 23.
Földesdy Gabriella
♣
♣
♣