Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

OLYMPIA

Karinthy Színház

Karinthy Márton és Molnár Ferenc. Két név, mely már elsőre csábítanak, figyelemfelkeltőnek hangzanak. Mindkettőjük egyéniségében ott a humor, csipkelődés, miközben a szavak, mondatok közé ügyesen elrejtik a valóságot.

Az Olympia bemutató előadását, úgy éreztem, velünk nézi végig az író, hisz annyira hűen ábrázolja a társadalmi különbségeket (igaz a monarchia idején), hogy írása születhetett volna ma is. A történet az osztrák császárság békés időszakában játszódik egy fürdővárosban, hol nemcsak pihen és gyógyul az előkelőség, hanem figyelik egymást, készen minden intrikára, büntetve a legkisebb botlást is. Mi, nézők rögtön egy intrikus hölggyel ismerkedhetünk meg, Linával (Egri Kati), ki nemcsak fő zászlóvivője ennek, de egyben „tüskét” hordozó is, mert Plata-Ettingen herceg nem őt vette feleségül. Albertet (Szirtes Gábor), a kuzinját próbálja feltüzelni, ám ez nem sikerül neki. Szavait meghallja az éppen érkező Eugenia hercegné, Plata-Ettingen herceg felesége, ki Olympia hercegnő anyja. Lina éles nyelvével lányát veszi célba, miszerint sokat tartózkodik Kovács magyar huszárkapitány társaságában, együtt lovagolnak, sétálnak, s e flört nem vet jó fényt a királynő első udvarhölgyére. Eugenia hercegnő meglepődik, mert bár őt kimeríti az alsóbb néprétegekkel való érintkezés a fürdőhelyen és megpróbálja megtervezni, hogy a gyógyvíz más csöveken elvezetve miképpen kerülhetné el a pórnépet, Kovács főhadnaggyal napok óta együtt bridzsezik. Jó modorúnak tartja, ki öt nyelven beszél, ismeri a férjét is. Az érkező Olympia, özvegy Orsolini hercegné (Balsai Mónika) kettesben marad anyjával, ki felszólítja lányát a teljes szakításra, bölcsen nem megsebezve, de „megölve” a hozzá közelítőt. Lánya engedelmes, szüleit szerető, de egyben a császártól félő is, fontos számára a rang, a kegy. Hívatják a kapitányt, s az anya magukra hagyja őket. Molnár úgy adja szereplője szájába a szavakat, melyek azonnal ölnek, s szakadékot mélyítenek Olympia és a fiatal magyar férfi közé, s ebbe a szakadékba a kapitány bele is zuhan. A kirepített nyíl, mely eléri, egy szó csak, de az gyilkos: paraszt! S a történetben máris megjelenik a ma. A fenségek egy dolgot nem tudnak: a paraszt büszke, öntudatos és érzékeny! S ez a paraszt visszaüt, csellel, furfanggal.

Molnár Ferenc csavart a történeten, mely már oly sok művére jellemző. A méltóságos hercegnőket felkeresi Krehl, osztrák csendőr-alezredes (Bezerédi Zoltán) figyelmezteti a hölgyeket, hogy telefonon értesítést kapott, miszerint Kovács főhadnagy hamis nevet használ, szélhámos, keresett tolvaj, és másnap reggel letartóztatják. S hullnak az álarcok, a jellemgyengeségek még jobban megnyilvánulnak, az író ebben a szituációban engedi ki a szellemet a palackból. Eugénia hercegnő keresi a kiutat, fél nevük meghurcoltatásától, a firkászok tollától, s stratégiája arra irányul, hogy véletlenül se derüljön fény a „paraszt” bűnösségére. S anyai nyomásra Olympianak kell megoldani a helyzetet. Megérkezik az apa is (Szilágyi Tibor), kinek egyénisége szinte a nullával egyenlő, felesége irányítása alatt álló, öregedő, békeidőben „harcos” katona, igazi alattvalója a nagy uralkodónak. Megjelenése rövid, de kitűnő jellemábrázolás!

S a csattanó újra Molnári bravúr: Kovács főhadnagy bejelenti, nem szélhámos, meg akarta leckéztetni a lányt, s most ő mond végleges búcsút Olympiának.

A vígjátékot magasan nívós színészi játék vitte sikerre, melyet segített a kitűnő rendezés, amit Korcsmáros György neve fémjelzett. Pásztor Erzsi Eugenia hercegnő megszemélyesítésében vitte, sodorta magával a többieket. Balsai Mónika jól tudta magáévá tenni az engedelmes, de nem alázatos, büszke lány megszemélyesítését. Nem csak eszével, minden porcikájával, rezdülésével, tekintetével ő volt a hercegné, az első udvarhölgy, de ő volt a nő is, az esendő. Finoman simult Pásztor Erzsi sok siker által megszerzett fényébe. 1965-ben a Madách Színházban Eugenia hercegnő szerepét Molnár Ferenc felesége, Darvas Lili játszotta.  Marton Róbert igazi magyar huszárkapitány, öntudatos, egészséges lelkületű, ki megundorodva a gőgös méltóságoktól, édesapja mellé vonul vissza, haza, Magyarországra. Bezerédi Zoltán csendőr alezredese a mimika magas fokú változatát mutatta be, értetlenséget, jóindulatot egyszerre vetítve felénk.

A díszlet Horesnyi Balázs munkáját dicséri, igen kifinomult környezetet varázsolt a szereplők köré, mely engem kicsit emlékeztetett Andrássy gróf ebédlőjére, aminek falikárpitját Rippl-Rónai József készítette (Nő vörös rózsával). Tordai Hajnal jelmezei nemcsak korhűek, nemcsak alakformálók, de jellemábrázolók is! Művészeti vezető: Karinthy Márton, ki ráérzett a siker ízére Molnár Ferenc írásaiban. Elérte, hogy sokat nevessünk ezen az estén, de azt is, hogy kicsit fájjon a lelkünk és szívünk. Elgondoltam, vajon hányan fognak magukra ismerni, akik megnézik a darabot! Egy biztos: már most sokan vannak, akik rájuk ismernek!

 2015. február 19.

Megjelent a Kláris 15/5. számában

Hoffmann Katalin

 
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©