Színházi kritika
SZÍNHÁZ
OLYMPIA
Karinthy Színház
Karinthy Márton és Molnár Ferenc. Két
név, mely
már elsőre csábítanak, figyelemfelkeltőnek
hangzanak. Mindkettőjük
egyéniségében ott a humor, csipkelődés,
miközben a szavak, mondatok közé
ügyesen elrejtik a valóságot.
Az Olympia bemutató
előadását, úgy éreztem,
velünk nézi végig az író, hisz annyira
hűen ábrázolja a társadalmi
különbségeket (igaz a monarchia idején), hogy
írása születhetett volna ma is. A
történet az osztrák császárság
békés időszakában játszódik egy
fürdővárosban,
hol nemcsak pihen és gyógyul az előkelőség, hanem
figyelik egymást, készen
minden intrikára, büntetve a legkisebb botlást is.
Mi, nézők rögtön egy
intrikus hölggyel ismerkedhetünk meg, Linával (Egri Kati), ki nemcsak fő
zászlóvivője ennek, de egyben
„tüskét” hordozó is, mert Plata-Ettingen
herceg
nem őt vette feleségül. Albertet (Szirtes Gábor), a
kuzinját próbálja
feltüzelni, ám ez nem sikerül neki. Szavait meghallja
az éppen érkező Eugenia
hercegné, Plata-Ettingen herceg felesége, ki Olympia
hercegnő anyja. Lina éles
nyelvével lányát veszi célba, miszerint
sokat tartózkodik Kovács magyar
huszárkapitány társaságában,
együtt lovagolnak, sétálnak, s e flört nem vet
jó
fényt a királynő első udvarhölgyére. Eugenia
hercegnő meglepődik, mert bár őt
kimeríti az alsóbb néprétegekkel
való érintkezés a fürdőhelyen és
megpróbálja
megtervezni, hogy a gyógyvíz más csöveken
elvezetve miképpen kerülhetné el a
pórnépet, Kovács főhadnaggyal napok óta
együtt bridzsezik. Jó modorúnak tartja,
ki öt nyelven beszél, ismeri a férjét is. Az
érkező Olympia, özvegy Orsolini
hercegné (Balsai Mónika)
kettesben marad anyjával, ki felszólítja
lányát a
teljes szakításra, bölcsen nem megsebezve, de
„megölve” a hozzá közelítőt.
Lánya engedelmes, szüleit szerető, de egyben a
császártól félő is, fontos
számára a rang, a kegy. Hívatják a
kapitányt, s az anya magukra hagyja őket.
Molnár úgy adja szereplője szájába a
szavakat, melyek azonnal ölnek, s
szakadékot mélyítenek Olympia és a fiatal
magyar férfi közé, s ebbe a
szakadékba a kapitány bele is zuhan. A kirepített
nyíl, mely eléri, egy szó
csak, de az gyilkos: paraszt! S a történetben máris
megjelenik a ma. A fenségek
egy dolgot nem tudnak: a paraszt büszke, öntudatos és
érzékeny! S ez a paraszt
visszaüt, csellel, furfanggal.
Molnár
Ferenc csavart a történeten, mely már oly
sok művére jellemző. A méltóságos
hercegnőket felkeresi Krehl, osztrák
csendőr-alezredes (Bezerédi
Zoltán) figyelmezteti a hölgyeket, hogy telefonon
értesítést kapott, miszerint Kovács
főhadnagy hamis nevet használ, szélhámos,
keresett tolvaj, és másnap reggel
letartóztatják. S hullnak az álarcok, a
jellemgyengeségek még jobban megnyilvánulnak, az
író ebben a szituációban
engedi ki a szellemet a palackból. Eugénia hercegnő
keresi a kiutat, fél nevük
meghurcoltatásától, a firkászok
tollától, s stratégiája arra
irányul, hogy
véletlenül se derüljön fény a
„paraszt” bűnösségére. S anyai
nyomásra
Olympianak kell megoldani a helyzetet. Megérkezik az apa is (Szilágyi Tibor),
kinek egyénisége szinte a nullával egyenlő,
felesége irányítása alatt
álló,
öregedő, békeidőben „harcos” katona, igazi
alattvalója a nagy uralkodónak.
Megjelenése rövid, de kitűnő
jellemábrázolás!
S a
csattanó újra Molnári bravúr: Kovács
főhadnagy bejelenti, nem szélhámos, meg akarta
leckéztetni a lányt, s most ő
mond végleges búcsút Olympiának.
A
vígjátékot magasan nívós
színészi játék vitte
sikerre, melyet segített a kitűnő rendezés, amit Korcsmáros György neve
fémjelzett. Pásztor
Erzsi Eugenia hercegnő
megszemélyesítésében vitte, sodorta
magával a többieket. Balsai Mónika jól tudta
magáévá tenni az engedelmes, de
nem alázatos, büszke lány
megszemélyesítését. Nem csak
eszével, minden
porcikájával, rezdülésével,
tekintetével ő volt a hercegné, az első udvarhölgy,
de ő volt a nő is, az esendő. Finoman simult Pásztor Erzsi sok
siker által megszerzett
fényébe. 1965-ben a Madách
Színházban Eugenia hercegnő szerepét Molnár
Ferenc
felesége, Darvas Lili játszotta. Marton
Róbert igazi magyar huszárkapitány,
öntudatos, egészséges lelkületű, ki
megundorodva a gőgös méltóságoktól,
édesapja mellé vonul vissza, haza,
Magyarországra. Bezerédi Zoltán csendőr alezredese
a mimika magas fokú
változatát mutatta be, értetlenséget,
jóindulatot egyszerre vetítve felénk.
A
díszlet Horesnyi Balázs
munkáját dicséri, igen
kifinomult környezetet varázsolt a szereplők
köré, mely engem kicsit
emlékeztetett Andrássy gróf
ebédlőjére, aminek falikárpitját
Rippl-Rónai József
készítette (Nő vörös rózsával). Tordai Hajnal jelmezei nemcsak
korhűek, nemcsak
alakformálók, de jellemábrázolók is!
Művészeti vezető: Karinthy
Márton, ki
ráérzett a siker ízére Molnár Ferenc
írásaiban. Elérte, hogy sokat nevessünk
ezen az estén, de azt is, hogy kicsit fájjon a
lelkünk és szívünk. Elgondoltam,
vajon hányan fognak magukra ismerni, akik megnézik a
darabot! Egy biztos: már
most sokan vannak, akik rájuk ismernek!
2015.
február 19.
Megjelent a Kláris 15/5. számában
Hoffmann
Katalin
♣
♣
♣
|
|
|