Molnár
Ferenc (szomorú) vígjátéka egyetlen
éjszakának
története egy monarchiabeli fürdőváros
elegáns hoteljében játszódik, melynek
leírása, mint mondják, igencsak emlékeztet
Karlsbadra. A díszletek alapján ezt
könnyen elképzelhetjük. A darab 1928-ban
íródott, eredetileg A
császár kék
szeme címmel. Még ugyanebben az évben
mutatta be a Magyar Színház nagy sikerrel
az osztrák hercegnő és a – sok nyelvet
beszélő, kitűnően bridzselő és kitűnően
lovagló, világot járt, de végtére
mégis „csak” paraszt származású
– magyar huszárkapitány
furcsa fordulatot vett szerelmi történetét.
Vígjáték, hiszen nem hal
meg senki, jót mulatunk a három
felvonás alatt sok-sok jeleneten, élén Krehl
csendőr-alezredes (Bezerédi
Zoltán) meglehetősen
buta arcán, darabos mozgásán, vagy Plata-Ettingen
herceg-tábornok, a császár hadsegédje (Szilágyi Tibor)
katonás papucsságán, aki
akkor „nyaral”, ha nem neki kell parancsolnia, bőven
megteszi ezt helyette
felesége, Eugenia (Pásztor
Erzsi).
Eugenia, aki pontosan tudja, mi illik, és
mi nem. Például
bridzselni azzal a huszárkapitánnyal, aki
férjével előző évben
„sétálgatott”
valahol máshol, szabad, pénzt elnyerni tőle
szintén szabad, de lánya flörtölése
– különösen, hogy Lina, a mindent tudó
vénlány (Egri Márta) ezt
szóvá teszi,
sőt „kürtöli” – nem szabad, mert
férje magas pozíciójába kerülhet, no
meg
Oympia (Balsai Mónika)
várható udvarbeli karrierjét is
veszélyezteti. Olympia
kitanított, engedelmes leánya anyjának,
amúgy sincs tisztában saját érzelmeivel.
Még hogy ő egy ilyen alantas származású
férfit szeressen? Saját magának is
hazudik, így hát ha nem is könnyen, de sikerrel
vérig sérti – „kivégzi” –
a
szerelmes, érte rajongó Kovács
huszárkapitányt (Marton
Róbert), éppen
származásának lebecsülésével.
De „kifizeti”: lovaglómesternek ajánlotta a
császár legkedvesebb leánya mellé.
Látványos a hölgyek
összeomlása, megtudva, hogy Kovács
kapitány nem is Kovács és nem is kapitány,
hanem egy világot járt szélhámos. És
egyben sokkal érdekesebb is Olympia, az amúgy 10
éve özvegy Orsolini hercegné számára,
akinek összesen egy király udvarolt azóta.
A „külvilág” persze nem
tud semmit, Lina továbbra is
kotnyeleskedik, Albert (Szirtes
Gábor) hallgatag és főleg
sértődékeny, a
betoppanó apa, a tábornok nem lát semmit, annyira
lefoglalja a császár
kegyeinek keresésében saját
„dicsőségének” taglalása, és
legalább annyira
sértődékeny, mint Albert. Cselekedni csak Eugenia
képes, miután kisétálta magát
a kertben. A megoldás kulcsa Olympia: a botrányt
elkerülhetik, ha a szélhámos
úrral tölt el egy pásztorórát.
Olympia áldozatként
szeretné megélni azt, amire igazából
vágyik, mert – miért is? Szereti Kovácsot?
Nem teheti. Szereti az egyenruhát? Kovács
számára már nem egyenruha az uniformis, csak egy
jelmez, ami amúgy igen jól áll
a férfinak. Olympia szereti az apját, ezért
„feláldozza” magát? Ez is fals,
mert azért valamit érez a huszárkapitány
iránt. Vágyat? Szerelmet? Nos, az együtt
töltött órák után már be meri
magának vallani, hogy szerelmet. Az ál-Kovács meg
úgy is elutazik azonnal.
De az élet másképpen
folydogál. Kovács megjelenik.
Mert az ál-Kovács mégis az igazi Kovács,
aki a tábornoknak – közepes, de –
tanítványa volt. A magyar huszárkapitány
becsülete viszont nem engedi, hogy
továbbra is hordja a kapitányi egyenruhát, hiszen
a „szélhámos”-tréfát ő
eszelte ki és hajtotta végre a gőgös hercegné
megleckéztetésére. Akit –
állítólag – nagyon szeret. Erről én a
látottak alapján nem vagyok olyan nagyon meggyőződve,
de erről a szerzővel lehetne csak vitatkozni, a rendezővel és a
színészekkel
nem, hiszen a pásztoróra kikövetelése –
„kizsarolása” – Molnár Ferenc
tollából
származik. Tehát megleckéztetésül. A
hercegné ugyanis meg van győződve az
„emberi egyenlőtlenség”-ről. A férfi pedig
érezhetően másképpen beszél már
Olympiával az éjszakát követően.
Kovács huszárkapitány
valahová észak felé szándékozik
elutazni még aznap, további sorsáról
kevés tudható. Talán hazamegy
„paraszt”-nak, és átadja a tábornok
úr meleg üdvözletét a régi
barátnak. A
tábornok urat ugyanis egyáltalán nem zavarja
mások „alantas” származása,
jól érzi
magát Kovács társaságában is.
Érdekes.
A hercegné azonban már sohasem
fogja látni Kovácsot, bár most már
szeretné – erről
Kovács kezeskedik. Becsülete, öntudata nem
engedné. (Nem beszélve arról, hogy a „leckéztetés” már
megtörtént...) A tábornokék amúgy
is délre utaznak. Olympia egy keserű tapasztalattal
többel élheti tovább a felső körök unalmas
életét. Már ha egyáltalán a
történteket képes feldolgozni, amire azonban
kevés esélyt látunk anyja oldalán.
Így hát a három
felvonás alatt jókat derülünk olykor
együtt
a színészekkel; nem ennyire jókedvűen
állunk fel a vastapsok után a
székeinkből. Végtére is ez volt az előadás
célja.
A míves díszlet Horesnyi Balázs terve,
díszletkivitelezés:
Major Attila. A
látványos, szemet gyönyörködtető,
színes jelmezek Tordai
Hajnal
munkáját dicsérik.
Rendezte: Korcsmáros
György, híven követve Molnár Ferenc
szellemét, pontosan és árnyaltan felmutatva az
emberi viszonyokban az
árnyoldalakat is.
Művészeti vezető: Karinthy Márton.
2015. február 14.
Györgypál
Katalin
♣
♣
♣
