Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

SEGÍTSD A KIRÁLYT!

Debreceni Csokonai Színház

Egy estére adott helyet a Nemzeti Színház Ratkó József darabjának budapesti vendégjátékára. Az előadás a két színház közös produkciója. Az ősbemutató 1985-ben, Nyíregyházán volt, a szerző 1989-ben váratlanul halt meg, a további bemutatókat, felújításokat már nem érte meg. A problematika, amit megragadott, mindig érvényes volt, és marad is, amíg Magyarország létezik.

A történelemből jól ismert eseményt választja Ratkó József, amikor Imre herceg halálát teszi meg kiindulópontul (1031), hogy sorsfordító, választásra kényszerített helyzetben adhassa fel a kérdést: vajon jól cselekedett-e István király, amikor a nyugati kereszténység mellé állt, amikor beengedte a német papokat, zsoldosokat, és amikor nem Vászolyt (Vazult) jelölte ki utódjaként. Mérlegre kerül az óhit üldözése és a kereszténység erőszakos terjesztése, a rovásírás és a régi pogány imák, versek előadóinak (igric) kemény megbüntetése. Mindez azt sugallja, hogy István ugyan megtette ezeket az intézkedéseket, de lelkében ő is vonzódik a régi hithez, szolgálóit nem kárhoztatja, inkább szereti őket. Jóban van Atyácskával is, aki gyermekkorának volt nevelője, s nem tért át az új hitre. Megvédi a némává tett, kezétől megfosztott igricet is, aki az Ómagyar Mária siralmat is lejegyezte pogány versei közé. Meglepetésünkre a dráma még azzal a gondolattal is eljátszik, hogy Vászoly (Vazul) szemének kiszúrása nem István parancsára történt, hanem Gizella rendelte el atyafiainak utasítására. Vagyis nem István akarata, hanem a kényszerhelyzet (Vazul nem uralkodhat vakon, bár még azt is támogatná) hozta létre, hogy utódjaként Orseolo Pétert jelöli ki, akit Gizella és német hívei támogatnak.

A dráma István megtépázott lelkébe akar belelátni, s ezen keresztül a mindenkori választási szituációba: Kelet és Nyugat határán melyik a jobb lehetőség, mi a jó megoldás? Válaszként elveti a más népektől való függés, a ránk oktrojált vallás, politika, szokások követését. István utolsó imája, amivel zárul a dráma, túlmutat a XI. századi eseményeken, és a XX. században megcsonkított, területét vesztett országot siratja, esdekelve a tisztesség megmaradásáért:

 „És tedd, hogy ne legyünk
gyalázatja a szomszéd nemzeteknek,
ne legyünk csúfja és játékai,
s messzire való maradékaink
rút járom alá ne vettessenek! Ámen.” 

 A történelmi drámát Csikos Sándor rendezte, a benne lévő kételyeket nem erősíteni akarta, hanem tompítani, könyörgőre fogni a szöveget, megadva minden szereplő viszonylagos igazságát. A praktikus és stilizáltnak mondható díszletet és jelmezeket Gyarmathy Ágnes tervezte, zenéjét Kobzos Kiss Tamás szerezte. A színészek öltözete majdnem semlegesnek mondható, csak jelzi valamely régebbi kor viseletét, külső megjelenésben minden szereplő saját hajviseletét, eredeti kinézetét, testtartását hordja. Szalma Tamás m.v. (István) őszülő haját leszámítva kifejezetten fiatalos kinézetű, Kubik Anna (Gizella) a meghalt fia miatt férjét és a számára idegen népet kárhoztató idegen nőt formálja meg, akivel nem tudunk közösséget vállalni. Bicskei István m.v. (Atyácska) az előadás legeredetibb alakja, pogány őseinkből őriz valami meghitt szépséget. Garay-Nagy Tamás (Vászoly) fontos szerepéhez mérten erőtlen alakítás, Fehérvári Péter m.v. (Pető fia) új színt hoz elénk a nyelvétől megfosztott igric megformálójaként, amikor jelbeszéddel, majd hörgéssel fejezi ki magát. Szélyes Imre m.v. zord főpapja kegyes és emberséges is tud lenni, összességében jó alakítás. Bakota Árpád (Csete), Papp István (Zerénd), Kardos M. Róbert m.v. (Décse), Olasz Szabó Soma m.v. (Sebő) asszisztálnak a főbb szereplők játékához.

Budapest, 2015. február 1.

Megjelent a Kláris 15/2. számában

Földesdy Gabriella

 


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©