Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ISTEN OSTORA

Nemzeti Színház

A nem annyira közismertnek számító Bánffy Miklós A Nagyúr c. drámája alapján állította színpadra Vidnyánszky Attila a hunok királyának (nagyúrnak), főként halálának történetét (453-ban). Attila hun király alakja leginkább mint Isten ostora szokott megjelenni képzeletünkben, olykor meglehetősen elszakadva a lehetséges valóságtól. Mint tudjuk, 418-ban az akkor tizenkét éves Attilát gyermekfogolyként Honorius császár római udvarába küldték, így az ott szerzett tudása alapján sem lehetne a pejoratív „barbár” jelzővel illetni, műveletlennek tartani. Bölcs és kedvelt vezérként is sokan jellemezték. Az alakja köré fonódott sokféle legenda kiváló lehetőséget nyújt belelátni azt, amit az író és/vagy rendező beleláttatni szeretne.

Az előadás a Nemzeti hatalmas színpadán kerül a nézők elé úgy, hogy a nézők körülveszik a forgószínpadot és körülötte a még néhány méternyi játékteret. A nézők száma így erősen lecsökken, de valóban szinte testközelből figyelheti az események vad kavargását, a számukra kissé idegen, részben keleties, de mindenképpen régi és szokatlan szertartásokat, mágiákat, rituálékat, az akkori keleti és nyugati kultúrák szembesülését, kavarodását.

A színpad hatalmas fa korongja a nyújtott körben csaknem mindig forog – hajtják oldalról, hajtják olykor felülről. Lehet ló – egyik pontján óriási kereket szereltek rá, amely nem forog, tetején egy nyereggel, átellenben viszont óriási forgó kerék van. Az emelvény lehet akár szekér is, vagy Attila palotájának nászéjszakás terme (ágyasháza).

Attilát sokáig nem látjuk, hatalma csúcsán éppen ismét úton van – annál többet beszélnek hadjáratairól, rémtetteiről, vagy éppen alacsony termetéről (!) és félelmetes tekintetéről. Megismerünk tömjénfüstölő Püspököt (Szatory Dávid), furfangos bizánci követet (Euthymos, archmandrita – Reviczky Gábor), Főtáltost (Olt Tamás), vagy eltökélt, az alávetettséget nehezen tűrő gót harcost (Ataulf – Fehér Tibor), és megismerjük az agancsokból tákolt, mégis erőt sugárzó trónszék dobálásával haragját többször kimutató, nyers erejű Beriket (Horváth Lajos Ottó), no meg az engedély nélküli portyázásból hazatért Kurkutot (az oguzok kánja – Farkas Dénes) is, aki elrabolta többek közt a szépséges Mikolt gót hercegnőt (Trokán Anna m.v.) kísérőjével, Eirénével, a lányt féltő zárdafőnök asszonnyal (Bánsági Ildikó) együtt. Mikolt szépsége, fiatalsága, no meg származása révén rabul ejti Berik gót herceget is, aki nem holmi rabként, hanem rangos vendégként fogadja a hercegnőt, és szeretné elrejteni a rettegett Attila szeme elől.

Egyezkednek – jó hun szokások szerint – váltságdíjról a hercegnőért, mindenhol kincs, pénz, vagyon kerül szóba Attila háta mögött, vagy még jobb volna akár megölni a rettegett, hódító nagyurat. Aki, mint hírlik, nem tudja befejezni hadjáratát, Róma előtt visszafordult, hamarabb, mint várták.

Mikolt gyűlöli a hunok királyát, aki lemészároltatta népét és szüleit. Korábbról ismeri már a férfit: látta a monostor ablakából, és hajtűjével meg is ölte Attila elfogott „királyi” solymát. Ennek plasztikus felidézése előrevetíti már a gyilkosság árnyát. Most, rabként, Mikolt nem ismerheti előre sorsát, Kurkut nem bánik vele korábbi rangjához méltóan, erre csak Kurkutnak Berikkel való összetűzése után számíthat.

És megjelenik Attila (Mátray László m.v.). Erről a férfiról nehéz elképzelnünk, hogy vérszomjas vérengzéseket hajtatott végre, népeket irtatott ki, bár megjelenése kissé szilaj, fenséges. A lány szépsége azonnal megfogja őt is, hiába rejtenék el, szeme elé kerül. Később Mikolt – most már konkrét bosszútervtől hajtva – elfogadja Attila vacsora meghívását. Ő az egyetlen, aki nem fél a férfitól. A vacsora baljósan ér véget, az összeesküvés meghiúsul, a lány tehetetlen. Meggyilkolt hírnökük kipreparált koponyája a kincsekkel, aranypénzekkel eléggé mellbevágó: a hunok királya mindig mindent tud, előtte nincs titok.

„Készülj, menyasszony!” – e kissé fenyegető „varázsszavak” elhangzása után egy másik világba csöppenünk, Attila és Mikolt intim terébe. Ezt előkészítik a korabeli hosszas rituálé, menyasszony-öltöztetés, Attila szemének bekötése, forgatások, majd kiürül Attila palotája, még a szolgákat is elküldi, megszűnik minden zaj és kavargás. Mikolt nem közömbös Attila iránt: mélységesen gyűlöli. Egymásba fonódásuk az óriási bíborszínű takaró alatt Attila megszúrásával ér véget. A hajtű mérgezett, Attila halála elkerülhetetlen, de kiderül az is, hogy Mikolt szereti őt, tudván tudva, hogy közel a férfi halála. Aki természetesen nemhogy nem alacsony termetű, de kifejezetten daliás… a legendát fokozva. Attila nem haragszik a lányra, amiért megmérgezte, sőt, mintha eleve is a halálra készült volna, megszerezve legutolsó zsákmányát is. Lovára ülve a felkelő Napba kapaszkodik. Ezek a férfiak – amilyen a hun vezér is – szeretni nem képesek, őket a nagyság, a hatalom vágya vezérli.

Az előadás József Attila néhány sorával kezdődik magáról az Attila névről, a név létezéséről (J. A.: Curriculum vitae), az előadás során is utalnak a különböző legendákra, különösen a temetés helyére, amit ma sem tudunk. Az előadás vége még prózaibb: „ki kell takarítani”.

De bizonyos a legendák létezése, érzelmek és sorsok kavargása, a hunok portyázásai, kincsgyűjtése. Ez a birodalom, mint tudjuk, nem volt megalapozott, nem sokkal Attila halála után feloszlik. Az emberi természet azonban vajmi keveset változott azóta: harácsolni, gyűlölni és szeretni, gyilkolni ma is meghatározóak, nem kultúra-függők.

Az előadás számos kérdést vet fel, amelyek folytonos viták forrásai ma is. Így többek között a magyarok manicheus ősvallása, vagy Attila sírjának helye. Megismerkedhetünk sokféle rituálé főbb elemeivel, a tűz, a föld (hamu) , vagy más vallási körökben a tömjénfüst nagy szerepével. Különös jelentőségre tesz szert a gránátalma fogyasztása is, kicsurgó vörös levével. (Mint tudjuk, Attila halálának körülményei sem tisztázottak.)

Lényeges az Énekes, vagy Sámánasszony szerepe, jelenléte. Kanalas Éva énekművész (m.v.) "hangjával, dalaival egy különleges hangi világot, az ún. sztyeppei kultúra hangi világát, egy a  hazánkban is egyedülálló szakrális énekművészetet szólaltat meg a darabban.Szibériai dallamokra saját szerzeményű dallamokat improvizál, magyar altató énekekkel, inuit transz-légzéssel hívja Attilát, a hunok fejedelmét!"* Fontos Zerkon, udvari bohóc megjelenése (Bodrogi Gyula), aki az olasz kultúrát és a nyílt humort hozza Attila udvarába. A női ruhás Hercegnőt Mészáros Tibor játssza, ki tudja, honnan „rabolva”. Találkozhatunk még a Hírnökkel (Janka Barnabás e.h.) és Detrével (szórólapon Iszlával – Rusznyák Péter e.h.) is.

Dramaturg: Rideg Zsófia.

Díszlet és jelmeztervező: Olekszandr Bilozub, aki a sokféle nép jellegzetes, kifejező ruházatát tervezte (bizánci követ, gót harcosok, szolgák, Attila keménysége, Mikolt fehér áttetsző, majd ékes menyasszonyi ruhája emlékezetes), nem beszélve a mozgalmas díszletről és kellékekről.

–––

*(A pontos információt a művésznő bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük!)

Budapest, 2014. december 21.

Megjelent a Kláris 15/4. számában

 
Györgypál Katalin

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©