A Krippel Mária néven
született Jászai Mari, a magyar
színháztörténet egyik legismertebb, ha nem a
legismertebb alakja, nevéről teret
neveztek el (itt lakott utolsó éveiben), díjat
osztanak a színészek közt,
legendás alakításairól sokan sokat tudnak
(Medea, Elektra, Antigoné, Éva). De
hogy életét jól ismernénk, sikereit,
kudarcait, lelkivilágát nyomon tudnánk
követni,
azt nem mondhatjuk el. A színésznő, aki
fáradhatatlan volt, és hatalmas
energiákkal rendelkezett, több ember életére
való élményt halmozott fel
életének 76 éve alatt. Belső világát
naplóba rejtette, ez a napló halálakor
közkinccsé vált, sokan merítettek belőle, a
legújabb merítkezés Lázár Kati
monodrámája a Spinoza Színház pici
színpadán.
Lázár Kati és
munkatársa, Gyalog Eszter,
nemcsak Jászai
naplójából emeltek ki fontos részeket,
hanem Péchy Blanka és Csathó Kálmán
életrajzi írásait, valamint
levéltári anyagot is felhasználtak az est
összeállításához. Ennek
köszönhetően kaphatunk másfél óra alatt
egy szinte
teljes képet a színésznő
pályafutásáról, élete
sorsfordulóiról kislánykorától
egészen haláláig.
A falatnyi színpad, amit
Lázár Kati elural, rendkívül
illúziókeltő. A berendezés a
színésznő lakásának
kvintesszenciája, van benne
egy századfordulós spanyolfal tükörrel, egy
fogas, egy asztal karosszékkel,
rajta a teáscsésze. Ezen kívül a Nemzeti
Színház bekeretezett oklevele a
színésznő számára. Jelmeze hosszú
fekete kombiné, rövid ideig fehér hosszú
hálóing (?), majd egy fehérmintás
félkabát, blézer. A hatalmas fekete kalap
bejövetele után rögtön a fogasra kerül.
(Látvány: Bánki
Róza.) Mindezek csak
némi illúziókeltésre szolgálnak,
mert Lázár Kati ezek nélkül is képes
elénk
varázsolni Jászai Mari alakját. A
színésznő sok hasonlóságot talált
kettejük
sorsában, ezért vállalkozott a napló
előadására (valójában színre
hozatalára),
de a vélt vagy valós hasonlóság mit sem
ért volna a megélt indulatok,
felháborodások,
kiabáló igazságtalanságok, mellőzés,
megalázás, a siker örömeinek belső
megélése nélkül, amit minden pillanatban
érzünk a nézőtéren. Lázár
Katinak
nincs hamis hangja ebben a szerepben, minden akadály
nélkül lép egyik
eseményről, témáról, korszakról a
másikba. Mély, erőteljes hangja szinte
fuvolázik minden hangszínben és
hangfekvésben a tökéletes
artikulációja
kiegészítéseként.
Jászai
lénye annyira öntörvényű
volt, munkamániás, amellett uralkodó típus,
hogy inkább férfinak kellett volna
születnie. Munkabírása is férfit
meghazudtoló módon működött, falta a
szerepeket, emellett fordított, utazott,
jótékonysági műsorral járta a
vidéket,
később a frontot, maga tervezte ruháit, rengeteget
olvasott, és naplót írt. A
másfél órás monológban szó
esik a színházigazgatókról, akikkel perben,
haragban
volt a színésznő, egy évre át is ment a
Vígszínházba emiatt. De igazságtalan
Paulayval szemben, aki szerette, jó szerepeket adott neki, sőt,
a
legfontosabbat is megkapta, a Tragédia
Éváját neki adta az igazgató. Ő
néhány
jó szót érdemelt volna a naplóban.
Másik kedvenc szerepéről sem esik szó,
Herczeg Ferenc „Bizánc” c. művében
Iréne császárné, amit nem osztottak
rá, ő
maga jelentette ki elolvasván a színdarabot: Iréne
császárné én leszek!
Fájdalmasan
lengi át a monológ
Jászai életének legnagyobb
csalódását, amikor közel járván
a hatvanadik
életévéhez, beleszeretett egy fiatalemberbe, akit
csak „János” néven emleget. A
fiatalember eszközként használta az ország
első színésznőjét arra, hogy
nemességet szerezzen általa, és
pénzét kicsalja tőle. Ez utóbbi sikerült is
neki. Közel három évig szédítette
Jászait, házassággal, szerelemmel kecsegtetve
egy olyan személyt, aki józanul felmérte a
helyzetét, önkritikus volt önmagával
szemben, mégis belement a csapdába, mert azt hitte,
önmagáért szeretik.
Emberi
sorstragédia, a
legnagyobbak és leghíresebbek sorsa mintha még
nehezebb lenne, mint az átlagemberé.
Jászai harcolt a sikerért, küzdött a
vetélytársakkal (Blaha Lujza és Márkus
Emilia volt a két jelentős vetélytárs),
emésztette magát a
tökéletességért,
csalódott, rettegett a bukástól, a
közönség azonban ebből semmit sem
érzékelt,
csak az elért sikert, a mosolyt, a hírnevet
díjazta, a többiről nem tudott,
esetleg pletyka szinten.
Jászai Mari
88 éve halt meg,
ennyi idő után joggal vagyunk kíváncsiak arra,
milyen volt valójában, mi
rejlett a szerepei mögött. Lázár Kati
előadásában most mindezeket megtudhattuk.
Budapest, 2014. november
15.
Megjelent:
Kláris, 15/2. számában
Földesdy
Gabriella
♣
♣
♣