Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ÜBÜ KIRÁLY, VAGY A LENGYELEK

Örkény István Színház

Szünet nélkül játssza a társulat Alfred Jarry klasszikussá vált farce-át , annak végletessé formált szatirikus voltában (fordította: Jékely Zoltán). Az 1896-os szatíra, amely az abszurd előszele lett a későbbiekben, annyira képlékeny alapanyag, bármit lehet vele kezdeni, a legképtelenebb rendezői ötletet is kibírja, sőt a képtelen ötletek inkább csak fokozzák a hatást a nézőkben, nemhogy elidegenítenének a történésektől.

Mácsai Pál rendezése egy pontos mozgáskoreográfiára épül, amely az egyetemi hallgatók segítségével dinamikussá teszi a képtelen cselekményt. A lengyel és orosz hadsereg fel- és átvonulásai toprongyban és más öltözetekben, a lomtalanításnál található kidobált anyagokból áll össze a jelmez- és kelléksor, mindehhez járulnak a zenei és hangeffektusok, amik megadják az alaphangot. Minden mozgáselemhez egy adekvát zenei vagy zörejkombináció társul, így adva hangsúlyt a mozgásnak.

A vásári komédia és a kortárs színjátszás elemeit vegyíti a rendezés, amely a diákcsínynek indult és korai abszurddá lett Übü királyt folyvást aktuálissá teszi. Polgár- és „hatalompukkasztó” cselekménye röviden összefoglalható, bár ép ésszel fel nem fogható: Übü mama ráveszi Übü papát – aki mellékesen dragonyos kapitány –, hogy ölje meg a lengyel királyt, és uralkodjon helyette (Ld. még Shakespeare Macbeth). Ez meg is történik, de a büdös szagú, kulturálatlan, primitív Übü csak diktátorként képes funkcionálni, önös, bárgyú, és főként erőszakos volta miatt normális intézkedésekre nem képes, háborúzik az oroszokkal, lengyelekkel, ellenségeit és volt szövetségeseit is kiirtja, nem tűr meg maga mellett senkit, aki tőle eltérő álláspontot képvisel. Folyik a vér, dúl az erőszak. És minden „szahar”, ez a klasszikussá vált kifejezés már-már idézetként funkcionál, főszerepet játszik. Übü, az ostobaságból és önzésből lett kényúr prototípusa végül eltűnik a Balti tengerben, viszont körülötte kő kövön nem marad.

Az „übüség” kimondása és ábrázolása megszületésekor (1896) idegen volt színházi és társadalmi körökben egyaránt. Főként, hogy az ostoba kényurat szerzője alpári, trágár, obszcén nyelvezetében leplezi le. Az ocsmány nyelvhasználat, a közönségesség idegen volt akkoriban a színházban. Az 1960-as években újrafelfedezett abszurd Übü egyre közelebb kerül hozzánk, hisz közönséges beszéde, trágársága a mai mindennapok szóhasználatát képezi le. Jellem – gondolkodás – nyelvezet oda-visszaható elemek, még a házaspár egymással folytatott kommunikációja napjaink alpári beszédét juttatja folyvást eszünkbe, és a felismerés öröme otthonossá tesz bennünket. Az előadás beiktat időnként némi gusztustalan momentumot (a kollektív fazékba nyúlkálás, a tábori latrina használatának bemutatása), persze a művészi imitáció határain belül maradva.

Szerepek kiosztásában ismét remekelt az Örkény Színház, és a rendező Mácsai Pál. Csuja Imre Übü királyként telitalálat, nemcsak alkatilag hozza a figurát, a testével és a hangjával is tudja játszani az alpáriságot. Méltó párja ebben Kerekes Éva Übü mamája, aki ravasz, számító, másfelől gyáva és arcátlan némber, a színésznő nem idegenkedik a negatív szereptől. Poszomány kapitányt és a medvét Nagy Zsolt alakítja, Vencel királyt és Elek cárt Gyabronka József testesíti meg. Bugrisláv királyfit az egyetemi hallgató Jéger Zsombor játssza, tehetségére már ebben az epizódszerepben felfigyelhetünk.

Máthé Zsolt szerepét a rendező, dramaturg (?) hozta létre, a narrátor vagy vásári kikiáltó figurája (a színlapon konferanszié megjelölés szerepel) kissé Brechtre emlékeztet. Minden fontos eseményt előre bejelent, sorrendbe szedi a jeleneteket. Rozamunda királynét Ficza István, a „töstéreket” Takács Nóra Diána, Pálya Pompónia (eh.) és Dóra Béla (eh.) játsszák, és a tömegjelenetekben a Színművészeti Egyetem harmadéves hallgatói csatáznak estéről estére, ők Bagossy László osztályának növendékei.

Dramaturg Ari-Nagy Barbara, hűen követi Jékely Zoltán nagyszerű fordítását, időnként beiktat egy-egy aktualizáló mai szóhasználatot. A csupán kellékekből álló díszletet Bagossy Levente tervezte, a hulladékokból összeállított szedett-vedett, számos jó ötletet hordozó jelmezeket Szlávik Juli. A dalszövegeket Fekete Ádám (eh.) és Máthé Zsolt szerezte, az „Agytalanítás” nótáját Weöres Sándor fordította. A zene és főként a nagyszerű aláfestő hangeffektusok egyszemélyi megteremtője és előadója Kákonyi Árpád. Ez utóbbi nélkül szegényesebb lenne az előadás.

 
Budapest, 2014. november 4.

Megjelent: Kláris, 15/2. számában             


Földesdy  Gabriella
   
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©