Itália:
Ebben a névben
benne van a napfény, a tenger, a lagúnák, a
gondolák, gyorsan pergő szavak, két
ház közé kifeszített kötélen
száradó ruhák, a hatalmas pizzák, a
spagetti és
persze a CSALÁD.
Orlai Tibor egy vidám,
könnyed darabhoz invitálja nézőit a Belvárosi
Színházba, ahol bepillanthatunk
egy olasz-amerikai család életébe. Ami elsőre
megfogott, a színpad berendezése
volt. Kísérőm odasúgta: „Gyönyörű
a díszlet, ezt feltétlen írd meg!”. A falon
családi fényképek, kellemes színű
tapéta, nagy ebédlőasztal szép terítővel,
és
a rajta lévő tárgyak ízlésesen elrendezve.
Azonnal úgy érzi az ember, ez a
szoba egy család összebújó fészke. Szabó Kimmel Tamás
nemcsak az egyik főszereplő
(Nick), hanem narrátor is. New Yorkból jár
vasárnaponként ebédre, ide New
Jersey-be, és bemutatja nekünk már jó előre
nagyszüleit, akik olaszok, de
Amerikában élnek. Itt dolgoztak, itt teremtették
meg mindazt, amire szükségük
volt, házat, barátságokat, egzisztenciát,
itt nevelték fel gyermeküket. Aida
(Lázár Kati) az
egyik nagymama, szinte minden percben valami étellel
kínálná a
családját. Férje, Frank (Lukáts Andor) szelíd,
békés egyéniség, jól
kiegészíti
Aida temperamentumát. Megérkezik Emma (Szabó Éva) és
Nunzió (Benedek Miklós),
a
két másik nagyszülő, s kezdődhet a vasárnapi
ebéd, melyet többször
megszakítanak a felkiáltások: Tengo famiglia!
(Megőrzöm a családot!) Nick,
akinek igazából néha terhes az
idelátogatás, nehezen viseli a házban
uralkodó nehéz,
fullasztóan meleg levegőt, de tekintettel van a négy
nagyszülőre, a két nonnára
és a két nonnóra. Most fontos bejelentésre
készül, hiszen munkahelyén új
lehetőséget kap, mely kiemelkedést,
előrelépést hozhat számára. Nick
többször
próbálja felhívni magára a figyelmet, de a
spagetti-, vörösbor- és
süteményáradatban elvész az erre való
kísérlete. Ám összeszedi minden
erejét,
és ordítva bár, de végre sikerül
megállítania a kavargó hangzavart, és
elmondhatja, milyen fontos állásajánlatot kapott,
a New Jersey-től több mint
4 500 km-re fekvő Seattle-ben. A nagyszülők nem értik.
Szinte bénító ereje
van számukra a közlésnek, mely elindítja a
harcot a két nemzedék között. Az unoka
eddig fejet hajtva él a nonnák és nonnók
uralma alatt, de most elérkezettnek
látja az időt, hogy saját kezébe vegye
életének irányítását. Aida
(Lázár Kati)
robban! Feszültségét erős hangja árulja el,
valamint sűrű közlekedése a konyha
és a szoba között, mintha csak egy új
étel elkészítésével tudná
megoldani a
helyzetet. Emma (Szabó Éva) viszont cselhez folyamodik,
és egy fiatal lányt hív
meg ebédre, akivel egy üzletben ismerkedett össze.
Titkon azt reméli, ha Nickre
rátalál a szerelem itt New Jersey-ben, nem hagyja el
őket. Az ebéd jól sikerül,
bár a két fiatal az első perctől átlátja a
benne rejlő cselfogást. Caitlin
(Cseh Judit) kedves ír
lány, aki vegetáriánus, ám Aida szerint
erre a legjobb
„gyógymód” egy hatalmas borjúszelet.
A
csel azonban nem válik
be. Nick végül elfogadja az állást, és
elköltözik Seattle-be, de sűrűn
hazautazik a nagyszüleihez, akik az évek
múlásával sorra eltávoznak az élők
sorából. Csak Aida maradt ott egyedül. Nick
magával vinné, de Aida csak
mosolyog ezen, s végül marad.
Joe Dipietro
mondanivalóját át- meg átszőtte humorral,
kedvessé téve előttünk az idővel,
korral nem haladó nagyszülőket s magát a
problémát is, mely két generáció
között létrejött. A rendező, Znamenák István
jól tudta színpadra vinni a helyszínt,
ki tudta emelni az olasz emberek szokásait még úgy
is, hogy érthető volt az
asszimilálódásuk Amerikában. A
nézőtéren sűrűn áthullámzó
nevetés jelezte, jól
tudta nekünk átadni az író
mondanivalójának lényegét. Znamenák
István nemcsak
rendező, hanem a díszlet is az ő munkáját
dicséri, amelyben részt vett Szalai
József is. Szabó Kimmel Tamás, Nick
megformálója, fiatal színészként
nagyon
tehetséges, kitűnően mozog híres társai
körében. Igazi mai fiatal: előre néző,
nem röghöz kötött, kínai
ételeket kedvelő…,
s mégis unoka.
Lázár
Kati (Aida) igazi
nonna. Harsogó, leuraló, már-már
terrorizáló, de mégis nagyon-nagyon
szeretnivaló. Problémamegoldásai, melyek a
főzésre korlátozódnak, megmutatják,
milyen létfontosságú számára a
család. Jelenléte a színpadon maga az erő, de
közben az ember úgy érzi, szívesen
hozzábújna.
Lukáts
Andor (Frank)
békés, soha nem mond ellent Aidának, nagyon
engedelmes férj, és soha nem válna
meg feleségétől. Szüksége van erre az erőre,
szereti őt minden zsörtölődése
ellenére, és ez a szerep valóban Lukáts
Andoré.
Emma
(Szabó Éva) a másik
nagymama, megmaradt az olasz életmódnál, nem tud
az otthonon és a templomon
kívül mást elképzelni, emlékei
között él. A színésznő
előadásmódja kétséget sem
hagy a felől, milyen fontos számára az író
és rendező által rá szabott szerep.
Nunzió
(Benedek Miklós)
nagyra tartja feleségét, Emmát, vele éli a
nyugdíjas kor adta napok történésit.
Benedek Miklósnak ez a szerepe olyan emberi
méltóságot mutat fel, amely
összeszorítja a szívünket. Rákos, amit
unokájának nem mond el, hisz
semmiféleképpen nem akarja ezzel a hírrel
visszatartani Nicket, aki legközelebb
már csak nagyapja temetésére repül haza.
Nagyon nagy és mély jellemábrázolása
ez Benedek Miklósnak.
Caitlin
(Cseh Judit) nem
csak szerepe, hanem kora szerint is fiatal. S bár nagyon
rövid a jelenléte a
színpadon, alakítása gondolkodásra
késztet.
Zöldi Gergely
fordítása
hozzájárult Joe Dipietro
komédiájának sikerre viteléhez itt a
Belvárosiban (New
York-ban nyolcszáz előadást ért meg). Jelmez: Cselényi Nóra. Orlai Tibor
producerként újra tudott a
közönséghez szóló színdarabot
találni, s ebben van sikerének titka. Keresi az
emberekről, életekről szóló műveket, nem a
történelemhez akar visszanyúlni,
hanem sorsok bemutatásával, gondolkodásra
késztetni, picit talán irányítani,
és
utat mutatni, hogyan éljünk a mában.
2014. október 20.
Megjelent a Kláris 15/1.
számában.
Hoffmann
Katalin