Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

BAGOLY ÉS CICA

Orlai produkció

Aki elmegy a változó helyszíneken megtartott előadások egyikére, az két órán keresztül Jordán Adél és Szabó-Kimmel Tamás vitáját, vívódását, veszekedését, Bill Manhoff áradó, ömlő, tobzódó szövegét hallgathatja, Pelsőczy Réka rendezésében.

A történetnek nem éppen a racionalitás a fő erőssége. Egy morcona, magányosan élő, írónak készülő fiatalember feljelent a lakástulajdonosnál egy közeli lakásban lakó valakit azért, mert a tőle érkező zaj zavarja. A lakásban egy fiatal hölgy lakik, és mivel más probléma is volt már vele, ezért a lakástulajdonos felmond neki. A fiatal hölgy, a bőröndjével, megjelenik a fiatalember lakásának az ajtajában, és addig ügyeskedik, hazudozik és mond igazat, míg egymásba szeretnek.

Régen tudjuk, még akkor is, ha nem szeretjük bevallani, hogy a cselekedeteink nem mindig ésszerűen követik egymást – ez jellemző a kijelentéseinkre is, amelyeket egymás után sorolunk. Sőt határozottan kijelenthetünk valamit, és előfordulhat, hogy rögtön úgy cselekszünk, hogy az ellentmondásban van az előző állításunkkal. Láthatóan az eszünk mellett az érzelmeink is befolyásolják – többször nagy hatással – a cselekedeteinket. Minderre sok példát sorol a darab. Bagoly nem tud következetes lenni a saját kijelentéseihez, ha a gyönyörű cica beszél, és beszél, és beszél.

A helyzetet tovább bonyolítja, ha valaki visszaél (vagy csak él) azzal, hogy tudja, érzi, hogy hatására megváltozhat a döntések során a racionalitás és az érzelmi befolyásoltság aránya. Van is erre egy sokat emlegetett, szeretett, megbocsájtó mondásunk: hallgass a szívedre!

A visszaélés remek és begyakorolt módja, hogy hazugságokat és igazságokat, váltakozva, hangoztatva elérjük, hogy a másik érzelmileg kötődjön hozzánk, és fel se merüljenek racionális érvek ennek elkerülésével kapcsolatban, vagy ha fel is merülnének, ne legyen hatásuk. Amikor már érzelmileg megnyerte a „cica” a „baglyot”, akkor már nincs menekvés!

Könnyű dolga van a cicának, ha olyan remek színésznő alakítja, mint Jordán Adél, aki ráadásul egy bombázó. Melyik férfi tud racionális maradni a jelenlétében – mondjon bármit (és már az sem érdekes, hogy én mit mondtam), csak maradjon, itt mellettem mondja, amit mondani akar. Szabó-Kimmel Tamás szerepe nehéz, ugyanis ő az „áldozat”. Szabó-Kimmel megjelenése olyan, hogy nehéz elhinnünk, hogy bárhol és bármikor áldozat lenne. Mégis ezt kell eljátszani, most nem ő a hódító, őt hódítják, őt kábítják, sikerrel.

Rövid két órában leckét kapnak a nők és a férfiak is a csábítás témájában. Közben nevetünk hangosan, könnyű nekünk nevetni, nem hozzánk költözik be a cica (bár ki tudja, a nézőtéren biztosan vannak olyanok, akik szívesen lennének a bagoly helyében – megértem őket!). Mosolygunk is az orrunk alatt, amikor ráismerünk egy-egy általunk is használt trükkre, vagy egy olyanra, amivel minket ámítottak – és emlékszünk, milyen jól esett az akkor, milyen boldogok voltunk!

Úgy jövünk ki a színházból, hogy egy pillanatig sem haragszunk a cicára trükkjei és hazugságai miatt, sőt szeretjük őt, mert boldoggá tette a baglyot és saját magát is – és ez a legnagyobb csoda!

Valószínűleg az életben a racionalitás nagyon fontos, de a boldogság valahol máshol keresendő.

 
2014. október 3.


Tóth Attiláné
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©