Aki
elmegy a változó helyszíneken megtartott
előadások egyikére, az két órán
keresztül Jordán
Adél és Szabó-Kimmel
Tamás vitáját,
vívódását, veszekedését,
Bill Manhoff áradó,
ömlő, tobzódó szövegét hallgathatja, Pelsőczy Réka
rendezésében.
A
történetnek nem éppen a racionalitás a fő
erőssége. Egy morcona, magányosan
élő, írónak készülő fiatalember
feljelent a lakástulajdonosnál egy közeli
lakásban lakó valakit azért, mert a tőle
érkező zaj zavarja. A lakásban egy
fiatal hölgy lakik, és mivel más probléma is
volt már vele, ezért a
lakástulajdonos felmond neki. A fiatal hölgy, a
bőröndjével, megjelenik a
fiatalember lakásának az ajtajában, és
addig ügyeskedik, hazudozik és mond
igazat, míg egymásba szeretnek.
Régen
tudjuk, még akkor is, ha nem szeretjük bevallani, hogy a
cselekedeteink nem
mindig ésszerűen követik egymást – ez jellemző
a kijelentéseinkre is, amelyeket
egymás után sorolunk. Sőt határozottan
kijelenthetünk valamit, és előfordulhat,
hogy rögtön úgy cselekszünk, hogy az
ellentmondásban van az előző
állításunkkal. Láthatóan az
eszünk mellett az érzelmeink is befolyásolják
–
többször nagy hatással – a cselekedeteinket.
Minderre sok példát sorol a
darab. Bagoly nem tud következetes lenni a saját
kijelentéseihez, ha a gyönyörű
cica beszél, és beszél, és beszél.
A
helyzetet tovább bonyolítja, ha valaki visszaél
(vagy csak él) azzal, hogy
tudja, érzi, hogy hatására megváltozhat a
döntések során a racionalitás és az
érzelmi befolyásoltság aránya. Van
is
erre egy sokat emlegetett, szeretett, megbocsájtó
mondásunk: hallgass a
szívedre!
A
visszaélés remek és begyakorolt módja, hogy
hazugságokat és igazságokat,
váltakozva, hangoztatva elérjük, hogy a másik
érzelmileg kötődjön hozzánk, és
fel se merüljenek racionális érvek ennek
elkerülésével kapcsolatban, vagy ha
fel is merülnének, ne legyen hatásuk. Amikor
már érzelmileg megnyerte a „cica”
a „baglyot”, akkor már nincs menekvés!
Könnyű
dolga van a cicának, ha olyan remek színésznő
alakítja, mint Jordán Adél, aki
ráadásul egy bombázó. Melyik férfi
tud racionális maradni a jelenlétében –
mondjon bármit (és már az sem érdekes, hogy
én mit mondtam), csak maradjon,
itt mellettem mondja, amit mondani akar. Szabó-Kimmel
Tamás szerepe nehéz,
ugyanis ő az „áldozat”. Szabó-Kimmel
megjelenése olyan, hogy nehéz elhinnünk,
hogy bárhol és bármikor áldozat lenne.
Mégis ezt kell
eljátszani, most nem ő a hódító, őt
hódítják, őt kábítják,
sikerrel.
Rövid
két órában leckét kapnak a nők és a
férfiak is a csábítás
témájában. Közben
nevetünk hangosan, könnyű nekünk nevetni, nem
hozzánk költözik be a cica (bár
ki tudja, a nézőtéren biztosan vannak olyanok, akik
szívesen lennének a bagoly
helyében – megértem őket!). Mosolygunk is az orrunk
alatt, amikor ráismerünk
egy-egy általunk is használt trükkre, vagy egy
olyanra, amivel minket ámítottak
– és emlékszünk, milyen jól esett az
akkor, milyen boldogok voltunk!
Úgy
jövünk ki a színházból, hogy egy
pillanatig sem haragszunk a cicára trükkjei és
hazugságai miatt, sőt szeretjük őt, mert boldoggá
tette a baglyot és saját
magát is – és ez a legnagyobb csoda!
Valószínűleg
az életben a racionalitás nagyon fontos, de a
boldogság valahol máshol
keresendő.
2014.
október 3.
Tóth
Attiláné
♣
♣
♣