Csehov
ritkán játszott, húszéves kora
körül írt (hosszú)
drámáját
két részben láthatjuk, természetesen
lerövidítve (így is több, mint 3 és
fél
óra, egy szünettel). Fordította: Radnai Annamária.
Alföldi
Róbert rendezésében a
színpadkép alapeleme egy
zuhanyozófülke, jól takaró
függönyökkel. És rengeteg
különféle szék, amelyeket
lehet ide-oda hurcolni, állítani, dobni – szinte
fülsiketítő hangos robajjal,
mintha vasból lennének. A nyitójelenetben
két sorban állnak a székek – nincs
két egyforma –, de csak két szereplő ül
rajtuk: Anna Petrovna Vojnyiceva
(Kováts Adél),
aki tábornokné is, fiatal özvegy is és
csinos, és a birtok tulajdonosa;
és a fiatal orvos, Nyikolaj Ivanovics (Schneider Zoltán).
Aztán benépesül a
nappali (?), jönnek, csak jönnek… legfőképpen
Platonovot, a falusi tanítót, a
társaság középpontját
várják. Megjön ő is (László Zsolt),
meglehetősen „lezser”
öltözékben, „buta”
feleségével, Szásával (Andrusko Marcella). Platonov
provokál
itt, beszél ott, míg ki nem derül, hogy a
tábornokné fogadott fia (Szergej
Pavlovics Vojnyicev – Adorjáni
Bálint) megnősült, és Szofját (Petrik Andrea) vette
el – azt a Szofját, akivel Platonov jó
ismeretségben volt még az egyetemen. De
hát kit nem ismer a tanító? – Hamarosan
érezni azonban a feszültséget: mihelyt
Szofja belép. Nem ismeri meg Platonovot. De ő is
megváltozott, szép lassan
derül ki, hogy régi akarata, álmai
elszálltak, hozzáment Vojnyicevhez, aki
rajongásig szereti.
Platonov már régen megrekedt
életében, az egyetemet
otthagyta, Szását nem igazán szereti, csak
megfogalmazatlan vágyai vannak.
Talán ebben áll a vonzereje a nők felé –
végül valamennyi nő szerelmes belé így
vagy úgy. Ő pedig „szenved”,
tétovázik, nem tudja, mit tegyen, kit válasszon
–
kit tegyen tönkre hatalmas szenvedélyével,
mélységes elégedetlenségével
saját
magával, így a világgal szemben is.
Történik konkrétan valami?
Hogyne. A darabban szinte
hangsúlytalan, hogy a Vojnyicev birtok hatalmas
adósságokkal terhelt, és a
végén elárverezik, szinte mellékesen. Az
emberi problémák, viszonyok,
kuszaságok kapnak igazán hangsúlyt.
A fiatal orvos, úgy tűnik, már
kiégett, nem érdeklik a
betegek. Glagoljev földbirtokos (Bálint
András), aki elvenné Anna Petrovnát,
„lemondva férji jogairól”, elhiszi, hogy
nyegle és szemtelen fia (Somhegyi
György e.h.) – aki mellesleg feltűnően
trágár beszédű – pénzért
megkaphatta Anna
Petrovnát. A végén, kisebb
szélütés után fiával Párizsba
utazik, fiától akarván
megtanulni (megismerni) Párizst.
Trileckij, Szása és az orvos apja (Jordán Tamás)
már elitta
az eszét, egykori ezredesi rangját, az
életét. A zsidó kereskedő (Márton
András) méltóságát tartja, de
fél, ezért újra pénzt ad nyugta
nélkül az orvosnak,
aki már úgy is rengeteg pénzzel tartozik neki.
Találkozunk még a
lótolvajjal (Oszip – Mészáros
András) többször
is, aki végül – a kereskedő felbujtása
ellenére – nem öli meg Platonovot, és
talán hallgat imádott
tábornoknéjára, de hogy jó útra
térne, az kétséges.
Hiszen még ideológiája is van a
rablásról.
Szofja a Platonov iránti szerelemtől,
szenvedélytől
tönkremegy a három hét alatt. Meg akarná
menteni a tanítót – talán részben az
ivástól? – új életet kezdeni vele
valahol máshol, ahol „dolgozni fog” –
még
Platonov is kineveti, ugyan mit is „dolgozhatna” a nő?
– pedig Szofja elvégezte
az egyetemet, ami abban az időben Oroszországban nem volt
azért annyira
megszokott dolog. Ő maga pedig el sem végezte. Nem tudjuk meg,
miért hagyta ott
az egyetemet, azt sem, szeret-e tanítani – feltehetően nem
szeret –, de most,
itt, ezen a rémes vidéken ugyan mit is csinálhatna
a nagy ivászatokon és
szerelmi csábításokon kívül?
Szását mindenesetre szintén
tönkreteszi, felesége a
tábornoknéval még megbocsátana egy szerelmi
viszonyt, de más feleségével – itt
Szofjával – már soha. Pedig igazán szereti a
tanítót.
Platonov kiengeszteli a fiatal és
ártatlan Marját
(Martinovics Dorina), akit nem
tudni, miért „szekált” korábban,
és aki ezért
bírósághoz fordult. Marja is, mint kiderül,
természetesen szerelmes Platonovba…
de ő legalább kiáll saját emberi jogaiért,
számon kéri az orvostól, miért nem
védte meg Platonov gonoszságaival szemben.
A tábornokné pedig –
szintén iszik. Az egyik jelentben,
búcsú gyanánt, teljesen lerészegedik
Platonovnál, elalszik a –
zuhanyozófülkében. Amit viszonylag gyakran
használnak hűsölésre – nagy a meleg –,
vagy elrejtőzésre, amikor nem találják Platonovot
„napokig”.
Marad a fő kérdés: mit akart
Alföldi most és itt ezzel a
darabbal. (Dramaturg – természetesen – Vörös Róbert.)
Hogyan nem szabad élni?
Hogyan lehet tönkremenni, tönkretéve mások
életét is?
Platonov számára az
öngyilkosság maradna – ha nem lenne
gyáva ahhoz, hogy megtegye. A pisztollyal a
„kegyelem” lövést megteszi Szofja,
a gyilkosságot pedig villámgyorsan
öngyilkossággá kikiáltják.
Arról nem szól(hat)
a darab, hogyan él tovább Szofja a gyilkosság
megtörténtével.
Platonovnak mindenesetre vége, a birtokot
elárverezték,
Szása korábban elment már, Szofját
változatlanul imádja a férje…
(További szereplők: Petrin
földbirtokos – Somody
Kálmán, a
kereskedő fia – Rétfalvi
Tamás, Kátya, cseléd – Móga Piroska e.h. Keres
Emilt,
betegsége miatt, sajnos most nem láthattuk.)
Felkavaró-kavargó,
dinamikus-pergő, lelket nyomasztó
előadás. Platonov félrecsúszásának
rejtélye ugyan nem tárulhat fel előttünk, de
nem maradunk kellő „szellemi táplálék”
nélkül. Időnként a feszültséget
enyhíti
egy-egy komikus, szinte burleszk jelenet (például az
ebéd utáni közös „ivászat”
az egyforma pálinkás – vodkás –
üvegekből, a tanító felkapaszkodása
Szásához
az „iskolában”, vagy Anna Petrovna teljes
lerészegedése), ezek még
fogyaszthatóbbá teszik a nem könnyű,
helyenként filozofikus előadást, amely
részleteiben is kellően kidolgozott.
Díszletervező: Menczel Róbert,
jelmeztervező: Nagy
Fruzsina.
2014. június 11.
Györgypál
Katalin
