Székely
Csaba trilógiájának középső
darabja. Románia,
székely falu, bezárt bánya… és
eltávozott nép. Erős, torokszaggató pálinka
minden mennyiségben. „Ez egy részben
komédia” – műfajmegjelölésként,
miheztartás végett. Valóban egy részben
játszódik, és valóban részben
komédia.
Bár elég nehéz felfedezni ebben a szinte
rémtörténetben a komédiát. Erős
idegzetűeknek szól leginkább. Van a felszín, ami
önmagában rémisztő – erősen
sebhelyes arcú, amúgy kellemes vonású,
tartású nő, a házigazda húga (Iringó
– Bozó Andrea).
A
házigazda (Ince – Kaszás
Gergő) a szokásos éjszakai
dorbézolás
– pálinkaivás – után reggel elalszik,
nem tud kimenni a vendég elé. Mint kiderül,
most ő a polgármester, a lehető legrosszabbak közül.
Bányász volt, ahhoz
értett, máshoz nem. Elhelyezkedni sem tudna, még
ha lenne is hova. Tehát van a
felszín – és van a felszín alatt
fortyogó rengeteg indulat, sérelem, hazugság
és gyűlölet. Kora reggeltől pálinkát isznak.
Iringó kezdi, Ince folytatja, a megérkező
vendég – a városból hívott rendőr,
Florin (Tóth József)
– is kiveszi részét,
némi szabadkozás után. Beszáll olykor
Izsák (2014. májusában Epres Attila,
korábban Széles
László játszotta) is, a szomszéd,
Ince esküdt ellensége, ellenlábasa,
a nagyon-magyarkodó másik polgármester
jelölt, akinek nagybani (?) erdő- és
egyéb üzelmeit kellene
lelepleznie a magyarul rosszul tudó, román
kifejezésekkel teletűzdelt beszédű
Florinnak.
És van a szinte piedesztálra emelt
lánynak, Izabellának (Eke
Angéla) – kislánykori fényképe. Ince
lánya a városban tanul, „okos” –
egyetemre jár tán vagy 9 éve –, és
Ince egyetlen reménysége a kiemelkedésre, aki
majd ért a közügyekhez.
Az események gyorsan
váltják egymást, ahogy fogy a pálinka,
úgy gyorsulnak tovább. A rendőrt Ince elküldi
pálinkát inni a kikérdezendőkkel.
Mint kiderül, ez nagy hiba volt, mert a rendőr sok minden
mást is megtudott
éppen Incéről és annak
húgáról. Többet a kelleténél.
Közben Izabella – városi,
dekoratív, „modern” fiatal lány –
váratlanul beállít, hogy sürgős
elutazásához
Olaszországba – hova is menne máshova –
pénz kell. Pénze Incének most sincs, a
lány az őt régóta kerülgető Izsák
szomszédtól kap, de persze nem „ingyen”.
Amúgy sem egyetemista már, vagy 3 éve otthagyta az
egyetemet, pénztáros egy
szupermarketben.
A valós élet, egy adag
jóféle falusi sonkával, kenyérrel és
zöldpaprikával. A sonkából sorra eszik
mindenki: Izsák, Ince, végül Izabella.
Florin, akinek a kedvéért tálalta fel
Iringó még reggel, nem eszik, mert ő
vegetáriánus, „magokkal”
táplálkozna. A „madáreledelt”
aztán mégis Iringó
eszegeti kicsit félrevonultan, amíg a férfiak
hárman végképp egymásnak esnek,
gyűlöletüktől visszhangzik Iringó háza, sőt,
talán a fél falu is. Iringó
csendben ül, várva a végkifejletet. Ha hinni lehet a
szóbeszédnek, nem áll
távol tőle még a gyilkosság sem, részeges
férje halálát feszegetve…
Az indulatok – nem utolsósorban a
rengeteg pálinka hatására
– elfajulnak, Izsák, gondosan megtörölve, azt a
kést nyomja Ince kezébe, amivel
korábban őt akarta megölni, aztán most sonkát
evett vele – és Ince bizony teketória
nélkül megöli a rendőrt, aki mindent megtudott a
falubeliektől. Izabella úgy is
elmegy, felesége és fia már régen meghalt
egy autóbalesetben – amit talán
Iringó vezetett, bár nehéz elképzelni azt
is, hogy valaha kocsi volt a
családban, és azt is, hogy Iringó
ténylegesen vezetett. Ki tudja, mi minden
rejlik a felszín alatt, a múltban?!
A rendőrt valahova elássa Izsák, a
történetnek vége, Iringó
elmegy mégis Izsákkal, bármennyire is
húzódozott tőle korábban, Izabella Izsák
kocsijában felejtődött a színfalak mögött,
de bizonyára elutazik, végül Ince is
elmegy valahova, valamerre. Az asztalt a sonkamaradvánnyal,
poharakkal lefedi
az átlátszó nylon… Amiből
jópár tekercs található: az ablakokban
függöny vagy
üveg helyett, vagy éppen gyilkoláshoz
segédeszköz nem is egyszer.
Erdélyt, a falut körülvevő
erdőt az óriási fakeretes
ablakok, ajtók jelképezhetik. Bútor alig van: egy
konyhaszekrény a
pálinkásüvegeknek és poharaknak,
tányéroknak, középen egy nagyobb
ebédlőasztal
pár székkel, oldalt egy rosszul működő, ócska
TV, baloldalon meg egy nagy
heverő, amelynek egyébként túl sok
funkciója nincsen. (Látvány: Cziegler
Balázs.)
A főszereplő – a pálinkán
kívül – mégis a beszéd:
korrupcióról, idegengyűlöletről, magyar-román
ellentétekről, polgármesterségről
és hozzá nem értésről és főleg a
kilátástalanságról. Iringót
nyomasztják a
sebhelyei, alatta meg a múltja, Incét a semmihez nem
értése a
„polgármesterségen” kívül,
Izsákot Erdély sorsa, Izabellát az élet
maga, Florint
meg – talán saját sorsa, felesége
halála, akit villamos ütött el, de ő amúgy is
kívülálló.
Jellegzetesek a jelmezek, Ince
elhanyagoltsága, Iringó
fél-falusi öltözéke, Izsák
túlhangsúlyozott magyarossága a
fényes-veretes
tarsollyal, Izabella mai szűk kötött ruhája.
Rendezte Csizmadia Tibor, akinek nem volt
könnyű dolga, hogy
a rengeteg beszéd árnyalatai, az elhallgatások
és a nyílt indulatok egyaránt
feltárulhassanak – a jelek szerint teljes sikerrel.
(A bemutató 2012
novemberében volt. A Szkéné és a FÜGE
közös
előadása.)
2014.
május 17.
Megjelent a Kláris 14/5.
számában
Györgypál
Katalin
