Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

BÁNYAVAKSÁG

Szkéné Színház

Székely Csaba „Bányavidék” trilógiájának a középső darabja. Az első rész volt a „Bányavirág”, amit 2013 tavaszán a Nemzeti Kaszás Attila terme is bemutatott*, és 2013 őszén a „Bányavíz” volt a harmadik része a trilógiának, amit ugyancsak a Szkéné Színpad játszott. A sorrendet felborítva harmadikként néztük meg a középsőt a trilógiából. A kamaradarabot Csizmadia Tibor rendezte.

A történet egy Kolozsvár környéki kis faluban játszódik, a helyszín a község polgármesterének, Incének és húgának, Iringónak elhanyagolt háza. Bútorzata egy heverő, asztal székekkel, zöldes konyhaszekrény az 50-es évekből. Az ajtóknak és az ablakoknak már csak a kerete van meg, az üveget, fát műanyag fólia pótolja (látvány: Cziegler Balázs). A konyhaszekrény a pálinkás üvegek tárolására szolgál, vitrinjén egy fiatal lány, Izabella arcképe, aki Ince lánya, és – tudomásunk szerint – Kolozsvár egyetemén tanul valamit. A szereplők közt van még Izsák szomszéd, akit megelőz a híre, hisz ő az, aki a közelgő polgármester választáson Ince helyére akar kerülni. A baj az, hogy Ince viszont nem akarja átadni jelenlegi polgármesterségét, ezért hívott egy rendőrt a központból, hogy bepanaszolja neki vetélytársát. A rendőr – Florin – román nemzetiségű, de jól beszél magyarul, próbálja kibogozni a szálakat. Nyomoz Izsák viselt dolgai után, de csak akkor hajlandók beszélni a falubeliek, ha pálinkával egészítik ki a kikérdezést.

Ince felett hamarosan összecsapnak a hullámok, de előbb még sok minden kiderül, amit eddig nem tudtunk. Közben Izabella is megjelenik taxival, ennek kifizetése kisebb nehézségbe ütközik, majd azt halljuk, hogy a lány „füves” ügybe keveredett, és ha nem akar bíróság elé állni, külföldre kell mennie. Ehhez kéri a pénzt apjától, aki nem tud adni. Ennél is nagyobb baj, hogy a barátságos román Florinból „szőrös talpú” ellenség lesz, amikor fényt derít Ince titkos üzelmeire, a községtől elsikkasztott pénzekre. A fejlemények innentől kezdve már törvényszerűen haladnak a végkifejlet felé, a tragédia elkerülhetetlen.

A szórólap szerint a darab műfaja „egy részben komédia”. Ez az egy rész komédia aztán hamar az arcunkra fagy, mert hiába nevetünk gyakran a színpad szerencsétlen sorsú figuráin – számos helyzet- és jellemkomikum fűszerezi a jeleneteket –, „más részben” csupa mélytragédiát látunk ennek az öt embernek a sorsában.

A kamaradráma fordulópontja egy Kossuth-nóta elhangzásakor következik be. Azt hinnénk, hogy Florin és Ince békében él, és tiszteletben tartja a másik nemzetiségét, szokásait és kultúráját, de erről szó sincs. Florin akkor lenne „rendes ember”, ha fiát tényleg Álmos névre keresztelte volna, és tiszta szívvel énekelné a „Kossuth Lajos azt üzente” magyar nótát. De Florin hazudik, mert fiát valójában Decebálnak hívják, és a Kossuth-nótában nem érti, hogy a magyarok miért csak éneklik, hogy „el kell menni”, aztán mégis Erdélyben maradnak. Incéről lehámlik az eddigi udvariasság, Izsák pedig eddig is „ősmagyar” volt, tarsollyal, turullal és tele romángyűlölettel.

A „Bányavakság” a szüntelen pálinkát vedelő, öngyilkos, romángyűlölő erdélyi magyarság életlehetőségeinek zsákutcáját mutatja be, innen nem vezet út sehová. Lehet külföldre szökni, alantas munkavégzésből megélni odakint, vagy börtönbe jutni bűncselekmény miatt, a harmadik út a lassú elsorvadás az elnéptelenedő falvakban. A kör bezárult, mert ez az eredménye az ősmagyarkodásnak, a realitásérzék hiányának. Székely Csaba úgy látja, hogy az erdélyi magyarok erkölcsi alapja csekély, nem jobbak a románoknál, csak másmilyenek. Gyűlölködés, intolerancia mindkét oldalon van. Elveszett az erkölcsi alap, korrupció, megalkuvás, viszály és alkoholizmus uralkodik lépten-nyomon. Hamis illúziókat kerget a szórvány- és a kisebbségi magyarság, amiből fel kéne ébrednie, mert itt van a vég. Szomorú tanulság ez.

Kaszás Gergő alakítja Incét a tőle megszokott fanyarsággal, Iringót Bozó Andrea éli meg belső fojtottsággal, Eke Angéla Izabella szerepében az elszakadást, a kívülállást hangsúlyozza, olyan fiatal lányt mutat, akit már semmi sem köt a szülői házhoz, a tájhoz, a nemzethez. Epres Attila Izsák szerepében a magabiztos dúvadot játssza. Legnehezebb a Florint alakító Tóth József feladata, aki remek román akcentussal hozza színre a fineszes, kétkulacsos rendőr figuráját. A pálinka felhajtása után minden alkalommal eláll a lélegzete, kivörösödik az arca, szinte elalél a tömény ital hatásától.

Székely Csaba drámája vaskos humora ellenére letargikus képet fest az erdélyi élettérről, az ott lakókról, csak reméljük, hogy a kép ezúttal túl sötétre sikerült.

–––

*
A trilógia első darabjának magyarországi ősbemutatója 2012. március elején volt szintén Csizmadia Tibor rendezésében a Pinceszínházban, és ott azóta is műsoron van

Budapest, 2014. május 20.                        


Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©