Az előadás Katarina Mazetti azonos című
könyvéből született,
Valló Péter rendezésében.
Desirée, Für Anikó
és Benny, Schneider
Zoltán a
temetőben találkoznak, egymás melletti sírt
ápolnak. Már ekkor feltűnik a
jelentős különbség kettőjük között. A
férfi édesanyja sírjához jár,
színes,
ízléstelen művirágokkal tűzdeli tele, a nő csak
üldögél hirtelen, fiatalon
elhunyt férje sírjánál, és
gondolkozik a múlton, az elveszett lehetőségeken.
Egy alkalommal rádöbbenek, hogy viharos vonzalom alakult ki
közöttük – egymásba
szerettek. A darab során úgy látszik, hogy nem sok
közös vonás van bennük, de
ez nem igaz. Két nagyon fontos tényt figyelhetünk
meg, amely akár működővé is
tehetné a kapcsolatukat. Az egyik az, hogy mind a ketten
szeretik a szakmájukat,
és jól is teljesítenek ezen a területen, a
másik, hogy egyforma szenvedéllyel
szeretik egymást. Mi hiányzik akkor? Bizony azok vannak
többen. A legfontosabb
talán a tolerancia hiánya. Nem tudnak érdeklődni
egymás mindennapi élete iránt,
nem tudnak türelemmel lenni, nem tudják figyelembe venni a
különbségeket.
Nagyon fontos gondot mutat be a két ember
beszélgetése,
viselkedése, mind a ketten a maguk képére
akarják formálni a másikat. Desirée
könyvet vesz és operajegyet, hiszen ő
könyvtáros, számára a
kulturáltság
fontos, gyorsan az általa elvárt tartalmú
kultúrát akarja ráerőltetni Bennyre,
még új ruhákat is vásárolna,
természetesen saját ízlésének
megfelelőeket. Benny
egy kiváló vállalkozó, tehenészete
van, ahol erős fizikai munkát végez, ő pedig
különös húsokat vásárol, és
elvárná, hogy Desirée most rögtön az ő
ízlésének
megfelelő csoda étkeket varázsoljon az asztalra. A
két ember alig pár
kilométerre lakik egymástól, de nagyon
távoli kultúra világában.
A szereplők
közvetítésével kellemes fanyar humor
szövi át
azt a komoly problémát, ami a 20. század
második felében lett ránk jellemző, és
ami megakadályozhatja az együttélést
férfi és nő között, de szülő és
gyermek
vagy barátok között is. A magunk
felfogását, szokásait tartjuk
természetesnek
és mindenhatónak, a másik szokásai
bírálhatók, kigúnyolhatók.
Milyen nagy kolonc ez a figyelmetlenség,
a megértésre való
törekvés hiánya, sőt sok esetben ez már
felelőtlenségbe is torkollik. Gondoljuk
el, ők még szeretik is egymást, mégis
válniuk kell, mert egyiken sem tűrik a
másik vélt/tényleges hiányosságait
– inkább magányosak maradnak. Egyre többen
választják ezt az inkább
magányosságot
Azután a darab végén egy
kicsi fény mutatkozik, lehet, hogy
egy jövendőbeli gyermek miatt mégis
megpróbálják együtt?
Desirée meséli a darabban, hogy
mekkora kultúrsokk érte,
amikor megismerkedett Benny környezetével. Ez a
legdivatosabb és talán a
legkifejezőbb fogalom a megismert konfliktus helyzetre. Sokat
beszélünk a más
kultúrából származók
különbségeiről, de nem foglalkozunk azzal, hogy egy
hagyományon, történelmen nevelkedett, egy nyelvet
beszélők között is óriási
különbségek lehetnek életszemléletben,
vallásban, szokásokban, értékrendben.
Nemcsak
Desiréet érte kultúrsokk, hanem persze Bennyt is!
Megismerkedni egy másikkal
kultúrsokkot okozhat. Kultúrsokk érhet
saját népünk körében is. Nagyon fontos a
kulturáltság, valóban, de talán az
emberiesség, a munkaszeretet, a szeretetre
való képesség nem lehet kevéssé
harmonizáló tényező két ember
között. Ezen
gondolkoztam el a darab után a kicsit hűvös, esti időben az
utcán, és
rádöbbentem, hogy én is a Desirée
által jellemzett nők közé tartozom, nem tudom
igazán megvédeni még magam előtt sem az előző
mondatban foglaltakat.
Für Anikó és Schneider
Péter értőn adták elő a jellemző
mondatokat, nem hiányzott a regény ismerete –
így is pontos képet kaptunk a két
szereplő által prezentált emberekről, akik itt
élnek közöttünk, vagy mi magunk
vagyunk ők.
Jelmez: Ignjatovic
Kristina. Játéktér: Valló Péter. Az
azonos című regényt Kertész
Judit fordításának
fölhasználásával színpadra
alkalmazta: Lőkös Ildikó.
Budapest, 2014. 03. 25.
Megjelent
a Kláris 14/5. számában
Tóth
Attiláné