Ha Mohácsi
János (rendező), akkor Mohácsi
testvérek
(szerzők). Ha Mohácsi testvérek, akkor átirat
(jelen esetben Moliére-é).
„A képzelt beteg”
alcíme ezt híven tükrözi: „Moliére
úr
után, helyett és valahol neki is”. Igen, neki is,
hiszen a halált senki nem
kerüli el. Nemcsak azért, mert a darab elején
megjelenő „Halál” (Debreczeny
Csaba) – aki ráadásul Re Noire névre
hallgat („de nem a híres festő”) –,
Moliére helyett Argant akarja elvinni – mint később
kiderül, olvasási
tudáshiányából fakadóan –, de
egyébként is. Moliére minden esetre meghal azon
az éjszakán.
A színészeknek ez alkalommal is
tág terük van a játékra,
élnek is vele. Ezt az előadás ideje sem korlátozza
(két részben, egy szünettel,
a tiszta játékidő három óra). Ki is
bontakoznak sorra-rendre, olykor
váratlanul, a halál témáját
leszámítva tökéletes
vígjátékként. A halált azonban
sohasem lehet leszámítani.
Gálffi
László (Argan) igyekszik beteg lenni,
nagyon-nagyon
beteg. Lepkéit látva kissé mást is
hihetünk egészségi állapotáról,
mint amik a
legfőbb gondjai e téren. Betegségének tudata
azonban valóban annyira lefoglalja,
hogy lányai jövendő boldogsága alig jut el a
tudatáig. Bár egy fiúunoka, aki
ráadásul az ő nevét viseli, talán
mégis jó lenne.
A színpad mozgalmas. Két oldalt a
két nagy akvárium a
„röpködő” lepkékkel,
háttérben egy talán még nagyobb
akvárium óriási fehér
bábbal – ki is fog kelni belőle a gyönyörű
Atlantisz lepke, és elszáll –,
zsámolyok, asztalok, olykor utazóládák,
több is a kelleténél.
Szerszámosládában
pedig millió gyógyszer.
És főleg
jövő-menő-rohangáló-vitatkozó emberek. Az
Argan
család – Béline, Argan második
felesége (Für Anikó),
nagyobbik lánya, Mimolette,
aki nagyon szerelmes (Trokán
Nóra mv.), kisebbik lánya, Rouelle, aki
szerelemre
vágyik, és nem is kell csalódnia (Bíró Kriszta). A
többször „alulöltözött”
Béralde, Argan öccse (Znamenák
István). És a rövid ideig csaknem a
családhoz
tartozó, aztán mégsem, aztán mégis
– Toinette, szolgáló (Szandtner Anna).
Akinek szerelme szinte váratlanul kivirágzik
Béralde-dal, aki nemcsak nagyon
okos, de valóban nagyon tud szeretni, aki a végén
gyereket vár az időközben
vőlegénnyé előlépett férfitól.
Béline pénz
(örökség) éhségét nem kell
külön jelenetben
bemutatni (Moliére-nél, mint tudjuk, ehhez Argan
megjátszott halála
szükségeltetik), olyannyira nyíltan, erőszakosan
„forszírozza” a sok oldalas
végrendelet aláírását. Argan
szerelme iránta már rég (?) alább hagyott,
így nem
siet aláírni. Bár már majdnem, de akkor meg
nem fog a tolla. Mimolette nyíltan
támadja Béline-t, Rouelle-t meg igyekeznek folyton
lerázni a szerelmesek is.
Zajlik a családi élet.
Az orvosok szinte uralják a
„terepet”. A legkülönfélébb
szerzetek a legkülönfélébb, a
nézőtérről szemlélve butábbnál
butább ötletekkel.
Még „vér nélküli
operáció”-t is láthatunk a nyílt
színen, tíz méteres „véres”
boát emelve ki a beteg „hasából”.
Egészen, mint a távol-keleti
„sebészek”
újkori videóin. De a hit önmagában is olykor
gyógyít, ki tudja, kinek mi
használ, mi a jó?
Nekünk a sok jó ötlet,
fordulat. A sebész (Dr. Boursin md. –
Epres Attila) disznót
vágni készül, Arganék
operációra gondolnak – ez még nem
annyira izgalmas, bár ez is kell. Sok más fordulat
mélyebb, átütőbb,
kiszámíthatatlanabb, így lekötik a figyelmet.
(Orvosok még: D’Auveregne – Vajda Milán, Dr. Livarot
– Máthé
Zsolt.)
Tág tere van a szerelemnek is. Rouelle
szerepe sokkal
jelentősebb, mint az eredeti darabban. Nem csupán
„koslat” a szerelmesek után,
de Thomas-ban (D’Auveregne orvos fia, Gyabronka József mv.)
rá is talál a
szerelemre. Cléante mint ál-énektanár
kellően nem-jól énekel, és néha
kellően-nem-jól találja fel magát (Polgár Csaba). De amikor
tettre kerül a sor,
nincs hiba, ahogyan azt szerelme ábrándozó
állapota mutatja.
A halál mindnyájukért el
fog jön. Amikor – korábban –
megjelenik, és kiderül, hogy nem tud olvasni
(noteszében pedig ott áll a
névsor), Argannak áll módjában megtudni a
nevet, de nem árulja el. A halál
tehát bárkiért jöhetett a jelenlevők
közül. Ez az egyik legerősebb jelenet:
mindenki a másikat tolja előtérbe, csak ő még
élhessen egy kicsit. Az óriási
kavarodásban Argan nem vesz részt, ő magába
roskadva ül, elkülönülten a többiektől.
Akkor a halál Béralde-ot viszi magával –
előtte nagy búcsújelenet Toinette-tel –,
később aztán Béralde visszajön, mert valaki
az utcán elolvasta a noteszben
a névsort, és nem Béralde neve állt ott. A
Mohácsi-rendezésbe sok más mellett
ez is belefér.
Többször szó van
királyról, a darab végén is a király
„végrehajtóit” várják az
eltulajdonított Atlantisz lepke miatt – vagy inkább
a
halál eljövetelét várják, aki biztosan
eljön külön-külön valamennyiükért,
valamikor?
A jelmezek kifejezők, talán kissé
sok a fekete (Remete
Krisztina). Díszlet: Fodor
Viola.
A színen végig
ott vannak a zenészek különös
hangzású
zenéjükkel. A különböző méretű hangtálak
alkalmazása a mi fülünknek szokatlanabb, olykor
szinte varázslatos hangokat adnak a vonós hangszerek
mellett vagy helyett.
(Zene: Kovács Márton,
zenészek: Kovács
Márton, Rozs Tamás, Benkő Róbert.) A
zene szerves része az előadásnak. Az előadást a
sötétben még a percekig
(vissz)hangzó zene zárja is le.
Budapest, 2013. december 23.
Györgypál Katalin
