Molnár
Ferenc vígjátékát a folyamatosan
szépülő Karinthy
Színházban láthattuk, Balikó Tamás gondos
rendezésében. A három felvonás
egymásra épülőn bonyolítja, aztán
persze tisztázza a szálakat. Férfi-nő, szerelem,
féltékenység és bánat –
Molnár Ferenc-i elemek hangsúlyozva és kibontva.
Összesen
24 óra történetét ismerhetjük meg.
János, a már befutott, de még fiatal festő (Szabó
P. Szilveszter) és Jolán, a valamikori
szegény lány (Gubás
Gabi), ma gazdag
férfi (Alfréd – Schlanger
András) feleségének szerelme fiatal
koruktól kíséri
őket. Bár hat éve rendszeresen látják
egymást, tisztességből nem akarják
feltárni egymás előtti szerelmüket. Ezért
hát szükség van az Ördög (Balikó
Tamás) mesterkedéseire, hogy felszabadítsa
érzelmeiket. Az erkölcsi dilemma
egyre halványabb, ahogyan érzelmeik gátja
omladozik. Ahhoz azonban Molnár
Ferenc is szükségeltetett, hogy három
felvonáson keresztül egyre inkább a
szerelmesek pártjára álljunk, hiszen a
szegény, feleségét szerető Alfréd
megcsalatása van készülőben.
János és Jolán
szándékai eredeti tisztaságát mutatja, hogy
Jolán Elzához akarja férjül adni
Jánost, akit János hajlandónak is mutatkozik
megkérni, Elza (Balázsovits
Edit) pedig szereti Jánost, hozzá is menne –
annak
ellenére, hogy meglehetősen köztudomású
János (plátói) szerelme Jolán iránt.
Külön nagyon kedves színt visz az előadásba
Selyem Cinka (Balázs Andrea),
a
festő mostani – vagy már csak volt – akt modellje
és persze egyben – volt –
szeretője, aki még mindig szereti a festőt. De János
már csak tájképeket fest.
Az, hogy végül Jolán
mégiscsak berohanjon Jánoshoz annak
műtermébe, az ördögnek sok munkájába
kerül. Nem tudni, ő hogy került János
műtermébe, a kandalló előtt nekünk háttal
álló fotelbe, de amikor az előadás elején
Jolán leveti blúzát, hogy János lefesthesse
(a férj megrendelésére mellképhez) –
halálra rémíti az asszonyt. Addig is izzott a
levegő a szerelmesek közt, innen
azonban megállíthatatlan. Besegít némileg a
férj is. Az ördög – nevezzük dr.
Kovácsnak – laza, éles eszű, rejtélyes,
ahogyan ez egy igazi ördöghöz illik.
Vagy valóban János régi barátja annak
korábbi nagyvilági életéből, aki mindenki
veséjébe lát – kivált a
nőkébe? Amikor Jolán élete első szerelmes
levelét
megírja, nehéz lenne megtudni, mit ír a nő,
és mit diktál neki az ördög – sőt, ő
diktálja-e egyáltalán?
Elzát is a bálteremben
ismerhetjük meg, előbb az ördög
fondorlatait veti be nála is, Elzát harcra
buzdítva Jolánnal szemben, éppen a
„szűzi”
szelídséggel. Elza fel is veszi a kesztyűt –
egészen másnap délutánig.
Kedves jelenet Elza és Selyem
Cinka bensőséges beszélgetése
addigi sorsukról – Cinka családjának
tönkremenéséről, hiszen ő sem „modellnek
született”–, és főleg János
iránti szerelmükről János műtermében –
és elrohanásuk,
mielőtt még János felébredne és
kijönne. Az egyik legkifejezőbb hasonlatot
Cinka szájából hallhatjuk a mindig egy helyben
álló állomásról, ahová
befutnak,
pár percig állnak, aztán kifutnak a vonatok
– de mindig jön másik vonat…
Az inast, Andrást a kettős
szereposztásból a bemutatón Honti
György játszotta, megfelelően belesimulva az
előadásba.
Finom fordulatok (például ahogyan
Jolán hárítja férje
közeledését), szellemes párbeszédek
és rejtélyek jellemzi a darabot. Külön
történet lehetne a revolveré, amely mégsem
sül el. De az ördög valóban képes
annyira feltüzelni János
féltékenységét, hogy a revolver majdnem
elsül. Aztán nem
sül el a bálteremben sem…
Bizonyos szempontból a csúcs
(még a 2. felvonásban) Jolán
megjelenése – az ördög terve szerint – a
testét takaró felöltőben, ami alatt
vagy van ruha, vagy nincs. A terv pompásan beválik:
János elárulja heves érzelmeit,
Jolán pedig vérig sértődik, hogy János
képes volt róla azt feltételezni,
miszerint ő… A fényes-szürke felöltőt
végül a mit sem sejtő férj segíti le
ragyogó feleségéről, alatta a vöröslő
báli ruhával. (Jelmez: Pilinyi
Márta.)
Szép és levegős a bálterem
szeglete (2. felvonás) a dekorált
oszlopokkal, ahová behallatszik a tánczene. Jók a
jelmezek: kellően elegánsak, amikor
szükséges, az ördögé fekete, piros
kiegészítőkkel, ahogy illik, a nők báli
ruhája különösen ízléses. Kifejező
Cinka egyszerűbb öltözete is.
És csodálhatjuk az ördög
mindig minden helyzetre kitalált
megoldásait, amik valahogyan sohasem olyan egyértelműek.
Mert „aki tanácsot ad,
de nem gondol saját tükör-funkciójára,
megérdemli, hogy befoncsorozzák…”
Díszlet: Horesnyi Balázs, szcenika,
produkciós asszisztens: Ridzi
Gábor.
Művészeti vezető: Karinthy Márton.
Budapest, 2013.
november 16.
Györgypál Katalin