Paul Blake
zenés játékát általában
ismerjük. A Belvárosi
Színház üdítő estén eleveníti
fel emlékeinket, számos színfolttal
gazdagítva a
kedves történetet Zöldi
Gergely fordításában. Paul
Blake dalait is szívesen meghallgatjuk. Ha nem tudnánk,
hogy hölgy
rendezte (Pelsőczy Réka),
a „női kezet” itt-ott akkor is éreznénk az
egyes gazdag
részletekben.
Lepusztult terem fogadja a nézőt, mint
kiderül, ez egy
próbaterem a filmforgatáshoz. Keretjátékkal
van tehát dolgunk: a Római
vakációt
próbálják – folyamatosan. Hol bele tudjuk
élni magunkat a történetbe, hol a
próbafolyamat esetlenségeit élvezzük.
Olaszország, Róma. Nem könnyű
a nézők elé varázsolni az
amúgy sem túl nagy színpadon. A mindig üres
zsebű újságírót (Joe Bradley – Fekete
Ernő), a klasszikus olasz fodrászt (Nagy Dániel
Viktor – és még számos más,
olasz karaktert alakít), a „grófnőt” (Hernádi Judit) a
szegényes teremben. És
persze a mindig komoly, kissé kimért rendezőt (Márton András).
Mégis összeáll az
egész. A grófnő, aki egyébként a
rendezőhöz „tartozik”. Hernádi Judit
alakítása külön fejezet lehetne az
előadásban.
Mozgalmas, pergő az előadás (két
részben játsszák). A fiatal
Anna hercegnő (Tenki Réka)
valódi életről ábrándozik,
kísérletezésre buzdítja a
grófnő is. A kísérlet Rómában, a
hercegnő európai körútjának utolsó
állomásán
túl jól sikerül: a folyton
kölcsönkéregető
újságíróval Anna valóban
megismerheti a várost. Egy csodás
motorkerékpáron, mely szinte egyhelyben áll,
a „fotográfus” (Szikszai
Rémusz) tologatja, fordítgatja olykor –
mégis
mozgalmas. Játékkal, tánccal, énekkel,
vetítésekkel, érzelmekkel.
De lokálban is járunk, ahol egy
női táska (a színésznő – Cseh Judit
alakításában – retikülje)
szintén izgalmas szerepet kap. De főként a
grófnő fellépése énekével, amelyre
azonban már senki nem figyel, hiszen Annának
– aki Ányaként mutatkozik be az
újságírónak, miközben az pontosan
tudja, hogy
Anna hercegnő trónörökössel van dolga – meg
kell küzdenie a „támadókkal”
szemben…
Árnyékként követi őket
a fotográfus a titkos öngyújtó-fotó
masinájával. Nagyszerű leleplező képek
készülnek Anna-Ányáról. Csak
éppen a
sztori nem készül el hozzá: Joe Bradley
természetesen nem hajlandó megírni, nem
adja ki a lányt a bulvársajtónak, ott marad
üres zsebbel. Aztán a fotós sem adja
ki a képeket: az ünnepélyes-hivatalos
sajtófogadáson a leleplező képek
visszakerülnek a lányhoz, aki életében
először – és feltehetően utoljára –
vakációzott, éppen Rómában,
májusban, a szerelem havában.
A szinte romosnak ható teremben
(filmstúdióban) egészen
oldalt, elrejtve, egy halom „cucc” mögött,
valahol van egy zongora (pianino). Nem is
látjuk. Mögötte pedig zongorista, őt is alig
vesszük észre. Ragyogó
megoldásokkal – Joe a nézőkkel szemben, a
levegőben játszik, miközben
megszólalnak a hangok. Másik oldalon egy nagy kék
hűtőszekrény szerű valami áll
– ez most zuhanyozóként „működik”.
A színpadon folyamatosan mozgatják a nagy
lapos fehér, vagy újságokkal beragasztott
fal-díszleteket, asztal gurul, miegyéb.
Az asztal egyébként ágyként is jól
funkcionál. (Díszlet: Kalmár
Bence.)
Olasz szavak, mondatok hangzanak el olaszos
temperamentummal. Anna keveset ért „olaszul”, ami
külön kellemes humorforrás
olykor. Nagyon olasz a „srác” még
mozgásában is.
Tenki Réka igazi hercegnő még
félálomban is, miközben
hús-vér, kíváncsi, élni
vágyó fiatal lány. A csaknem kiégett
újságíróba is
visszatér lassan az élet.
Cseh Judit szerepe szerint igyekszik
színes filmben
szerephez jutni, szinte bármi áron. Vagy mégsem
egészen? Anna számára
mindenesetre ő is jó tanítómesternek bizonyul.
Kedvesek a jelmezek is (Tihanyi Ildikó), kellően
nagy a kontraszt
Anna egyszerű ruhája és a sajtófogadáson
hordott ruhája között. Az
újságírók
kellően lezserek, a grófnő
„átalakítása” pedig
kiváló paródiája a mostani
„átváltoztatjuk” műsoroknak.
Számos mozgalmas,
figyelemreméltó részletet élvezhetünk
még
az előadás során.
Koreográfia: Fejes Kitty. Zenei vezető: Puskás Péter.
Vetítés: Varga Vince.
A tapsrendben helyet kap a
díszletmozgató fiatalember is (nevét,
sajnos, nem tudjuk). Megjelenése az előadás
végén szinte megható.
Az előadás az Orlai Produkciós
Iroda, a FÜGE és a
Szentendrei Teátrum együttműködésével
jött létre.
Budapest,
2013. 10. 29.
Györgypál Katalin
♣
♣ ♣