Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A VÉGÍTÉLET NAPJA

Katona József Színház

Nyomasztó. Nyomasztó darab, nyomasztó díszletek, nyomasztó előadás. Zsúfolt a nézőtér, mindenki tudja előre ugyanezt. De eljövünk, megnézzük most Bagossy László rendezésében a váltig becsületes Hudetz állomásfőnök bukását. Mert lelkünk mélyén tudjuk, hogy a felszínen mindig könnyűnek tetszik az ítélkezés. Az igazság sokszor sokkal bonyolultabb.

Ödön von Horváth darabja (fordította: Thurzó Gábor) kortalan. Nincs jelentősége, hogy milyen rendszerű a német vasútállomás szemaforjának kapcsolórendszere. A fontos az „emberi tényező”, itt az állomásfőnök szinte túlzott precizitása, amivel addig rendre mindig átkapcsolta szükség szerint a szemafort. Mivel az előadást szünet nélkül játsszák, elég hosszú időre kell lekötniük a nézők figyelmét. A sokféle mozzanattal ez sikerül is.

Thomas Hudetz állomásfőnök – a kicsike vasútállomáson amúgy nem jelentős pozíció, és még a jegyeket is ő adja ki – nagy precizitása mögött nyilvánvalóan mély okok rejtőznek, alighanem a szexualitás terén is. Talán ezért képes percekig, tökéletesen elfeledkezve a Kapcsolóról csak Annára figyelni, amikor a lány a számára ellenszenves feleséget hozza szóba (Pálmai Anna). Amit egyébként valahogyan nehéz elhinnünk – és éppen a kulcsjelenetet. Mert ehhez a feledékenységhez jelentős személyiségzavar szükségeltetik. Különféle oldalait elénk is tárja Hudetz (Keresztes Tamás hiteles megformálásban) a játék során, de valahogyan mégis kevéssé áll össze. Miért vette el nála jóval idősebb feleségét (Hudetzné – Fullajtár Andrea), miért nem él vele, miért védi mégis, miért tartja magát négyhavi magánzárkabeli lét (vizsgálati fogság) után is ártatlannak, miért? Ennek magyarázata azonban nem a rendező vagy a színészek feladata.

A történet során sokféle jellemmel találkozhatunk. Anna, a fogadótulajdonos lánya még fiatal, talán kicsit szerelmes Hudetzba, de a bekövetkezett vonatszerencsétlenség az ő életét is egy csapásra tönkreteszi. Az első pillanatokban talán fel sem fogja még, egyelőre csak a csók tényét tagadja váltig, hiszen vőlegénye van, Ferdinand, a darabos szomszéd falubeli mészáros… (Ötvös András). A történet végére azonban csak a halál marad Anna számára, még ha nem is leszünk tanúi a gyilkosságnak. A bűn – a szemafor nem időbeli átállítása, illetve annak teljes tagadása – összeköti őt az „állomásfőnök úrral”.

Thomas hazatér a vizsgálati fogságból, Anna kéretlen hamis tanúskodása felmentést hoz számára. A nagy ünneplés közben már formálódik tragédiája Annával, a másnapi titkos találka terve a rejtélyes viadukt alatt.

Nehéz a helyzete Hudetzné bátyjának, Alfonsnak (Elek Ferenc). Ha rosszban van a városka lakóival, becsukhatja a boltját. Igyekszik becsületes maradni, védi húgát hol Annával, hol a lakosokkal, hol az államügyésszel szemben. Neki megmaradt a lelkiismerete, de nehéz átlátnia a folyton változó helyzetet.

Külön története van a még szerelemre vágyó Leninek (Kiss Eszter), aki pincérnőként sok embert ismer; másféle fontos szerepe van a pletykás Leimgrubernénak (Jordán Adél) a közhangulat folytonos alakításában: Hudetzné ellen-mellett, Thomas ellen-mellett… és láthatóan nem sikertelen ebbéli működése.

Eltér a darab általános hangulatától Pokorny, megboldogult mozdonyvezető (Vajdai Vilmos) és a fűtő (Kohut – Takátsy Péter) megjelenése Thomas lázálmában. Másféle színt visz az állomásfőnök megítélésébe, hiszen addig folyamatosan saját ártatlanságáról beszélt. Tehát nem mondott igazat ebben sem, belső vívódásait elhallgatta. (Nem feledkezhetünk meg arról az „aprócska” tényről, hogy a szemafort a bekövetkezett vonatszerencsétlenség – aminek csak rettentő hangját hallhatják ők is – után még átállítja.)

Mert hiszen lelkiismerete miatt jutott a teljes emlékezet kiesés helyzetébe, már ami Anna halálát illeti. Felesége, sógora odaadná a kért szürke öltönyt, de már nem kell neki… számára véget ért a „játék”, az élet, bárha a csendőr (Rajkai Zoltán) megmenti őt a fogadós (Ujlaki Dénes) és a mészáros-vőlegény gyilkos haragjától. Ismét hallja – halljuk – a kezdeti, szinte éteri dalt, nyugtató-búcsúztató férfihangot… A sok csattanás, zörgés, zaj után kellően zárva le a tragédiák sorát.

Az előadást Bán János, Kocsis Gergely, Tasnádi Bence játéka egészíti ki. (Többen pedig több szerepet játszanak.) Zenészek: Darvas Ferenc m.v. és Darvas Kristóf m.v.

Az állomás, egyben viadukt díszlete Bagossy Levente munkája, a korabeli jelmezeket Ignjatovitc Kristina tervezte. Zene: Darvas Ferenc.

Nyomasztóságában is felemelő előadást láthattunk.

 

Budapest, 2013. 10. 26.

Györgypál Katalin

(Megjelent a Kláris 2014/1. számában)

 ♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©