Ödön von
Horváth
neve húzónév egy színlapon. A
drámaíró – vallomása szerint –
nem tartozott
semelyik nemzethez, amolyan közép-európai volt,
szlovén, magyar és német elemek
keveréke. Aztán egy fa alá állt 1938-ban
Párizsban, amelyikbe belecsapott a
villám, a harminchét éves író
halálát okozva. A
végítélet napja egyik utolsó
színpadi műve volt, amit már emigrációban
alkotott.
A Katona József
Színház Bagossy
László rendezésében mutatta be a
színdarabot (fordította:
Thurzó Gábor),
megtartva a mű kereteit, a hét képet (nem
felvonások), a 30-as
évek cseh-német miliőjét, az
alaptörténetet. Egyvégtében, szünet
nélkül megy.
Thomas Hudetz
kötelességtudó, lelkiismeretes
állomásfőnök, nem hibázik soha. Mégis,
amikor
Anna váratlanul megcsókolja, elfelejti tilosra
állítani a szemafort. A
személyvonat összeütközik a teherrel, és
tizennyolcan meghalnak. Anna mellette
vall, ezért nem ítélik el, de minden
megváltozik körülötte, már soha nem
élhet
békében. Nyárspolgári
sivárság veszi körül, bizonytalanság,
félelem, ami újabb
bűnténybe sodorja Hudetzet, egyetlen szemtanúját
is megöli, pedig a lány
szerette.
Hudetz egy
kisvárosban él, ahol mindenki ismeri, semmi sem titok. Az
emberek kibeszélik,
hogy ő boldogtalan a tizenhárom évvel idősebb
feleségével, és az asszony uralkodik
rajta. Feleségének öccse, Alfons, a patikus is
ellensége. Ő a színmű
kulcsfigurája, gerinctelen alakja állandóan
változik a széljárás
függvényében.
A gyors véleményváltozások a többi
szereplőt is jellemzik, Anna apja, a kocsmáros,
a pletykafészek Leimgruberné fontos
közvélemény formálók. Ferdinand, Anna
vőlegénye, a szomszéd falu ösztövér
mészárosa, a szerelemre vágyó Leni
pincérnő, a favágó, a csendőr, sodródnak az
eseményekkel, Hudetz felesége kilóg
a sorból, még keresztneve sincs. Féltékeny,
amellett utálja férjét, leskelődik
utána, de otthagyni nem tudja, az idegbetegség
tüneteit észlelni rajta, de
legalább is frusztrált.
Bagossy
László
rendezése szinte érintetlenül hagyta a jeleneteket
és a szöveget. Az üres
színpadtér hol váróteremként, hol
étteremként, egyszer patikaként funkcionál.
Az elsuhanó vonatoknak az erős zaját halljuk, és a
forgalmi jelzőrendszer
kapcsoló tábláját saját
szemünkkel követhetjük (díszlet: Bagossy
Levente). A
forgószínpad is segít a mozgások
összehangolásában, a megölt Anna a
forgáson kívülre kerül.
Ödön von Horváth műve kortalan,
nem köthető politikai
rendszerekhez, az emberi lélek olyan mély húrjait
pendíti meg, mint a bűn és
büntetés, bűntett és lelkiismeret furdalás, a
közös bűn elviselhetetlensége,
hogy már keveset lehet hozzátenni egy színpadi
rendezésben. A végítélet napja
pedig mindig az egyén halála után – vagy
épp előtte – következik be,
mindenkinek megvan a saját végítélete, ahol
már nem tud kibújni tetteinek
következményei alól. Az
állomásfőnök előtt vízióként
jelenik meg a meghalt
mozdonyvezető és az életben maradt fűtő
ítélete, akik biztatják önmaga
elpusztítására, a látomásban
előjövő meggyilkolt Anna viszont óvja ettől a
lépéstől.
Azt vesszük
észre, hogy Thomas Hudetz figurája mai
hétköznapjainkhoz kezd hasonlítani,
mivel körülvesz bennünket számos figura, akik
ugyancsak „kötelességtudó
beamterek” rosszul dolgoznak, tévednek, bűnöket
követnek el, de tettüket sosem
ismerik be, sőt sokszor nem is fogják fel, mit követtek el.
A Katona
összeszokott színészgárdája most is
jól teljesített.
Keresztes Tamás
állomásfőnökének nyugodtsága
mögött a lefojtott érzelmek kavarognak, Elek
Ferenc gátlásos, mindenkinek
megbocsátó patikusa telitalálat erre a szerepre,
kiváló Jordán
Adél Leimgrubernéja és Ötvös András durva,
kötekedő vőlegénye,
jelezve, hogy nem menyasszonyához méltó partner.
Annát Pálmai Anna
játssza, a
szerep nehéz, hisz olyan áldozatot alakít, aki
maga is meg akar halni, szinte
felkínálja magát Hudetz késének.
A szokásos
formájukat hozták
Fullajtár Andrea (feleség), Ujlaki Dénes
(vendéglős), Bán
János (favágó, bakter) szerepekben. Kiss Eszter Leni pincérnő
szerepében
figyelemre méltó epizódalakítás,
ahogy Takátsy Péter
Kohut fűtője. Vajdai
Vilmos három epizódot is játszik (Pokorny
mozdonyvezető, vendég, ügynök),
mindhármat más vonásokkal ruházza fel. A
30-as évek hétköznapi ruhái dominálnak
Ignjatovic Kristina
jelmezeiben, az édeskés sláger és a
nyomasztó aláfestő zene
Darvas Ferenc és Darvas Kristóf (mindketten
vendégművészek) munkája.
Budapest,
2013. október 27.
Földesdy
Gabriella
