Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

VITÉZ LÉLEK

Nemzeti Színház

  

 Az új vezetésű Nemzeti Színház – 2013. július 1-jétől Vidnyánszky Attila az igazgató – balkon első sorában ülünk, a kritikusoknak fenntartott helyeken. Sajos, az épület rossz akusztikája miatt nem lehet mindent tisztán érteni. Nagy kár, hisz minden szó fontos, ami a színpadról elhangzik egy drámai szituációban. Erről azonban momentán senki sem tehet, az akusztikus tervező hibája.

Minden más körülmény azonban a színházi összmunka eredménye, vezetőjének felelőssége. Elsősorban a repertoár, a 2013/14-es évad első nagyszínpadi bemutatója Tamási Áron „Vitéz lélek” című költői műve. A várakozás óriási volt, hisz köztudottan nem a legjobb műve ez a szerzőnek, mit lehet kihozni ebből a mesés elemekkel átszőtt székely történetből?

Balla Péter különc figurának számít a székely közösségben. Mire hazajött az I. világháború után, menyasszonya már férjhez ment Kristófhoz, nem várta tovább elveszettnek hitt vőlegényét. Péter egy szamarat vesz magának társul, ami miatt azonban csúfolják a felnőttek és a gyerekek is. Pedig a szamár okos állat, jól védi gazdáját, ám a székelységnél szégyen a tartása. Hiába kérlelik Pétert, nem válik meg társától. Ellenben mindenki meg akarja nősíteni, csakhogy a kiszemelt Panna – kissé flúgos és rámenős – nem tetszik a fiúnak. Ekkor tűnik fel Ambrus, aki négy évesen odalett leányát, Idát kínálja fel Péternek, vegye a szívébe, szeresse lélekként, hisz nincs teste. Péter belemegy. Másnap azonban megismerkedik Borókával, Lázár lányával, akit az Isten is neki teremtett, a vonzalom kölcsönös, de Pétert köti az adott szó a meghalt Idához. Hogyan lehet ezt a kötöttséget feloldani úgy, hogy Péter igazi feleséget is találjon magának, és az ígéretét is megtartsa? Tamási nagy mestere az ilyen helyzeteknek, ahogy minden művében megtalálja a megoldást, itt is meglesz a kiút.

De addig még sok minden történik. Például elveszik a szamár, aminek elvesztése nagyobb bánat, mint egy emberé. Közben Lázár ácsmester segítségével felépül Péter új háza, az öreg Nikita Tamásinál kiegyensúlyozó szerepet játszik, nem hagyja, hogy túlcsorduljon az érzelem a színpadon. Ő és Sári mama szülőként egyengetik Péter útját. Kristófnak lemetszi a gép négy ujját, felhagy a modern világ dicsőítésével, Rozáli és Kristóf ekkor találnak egymásra igazán, a baleset alázatra tanítja őket. Elkérik a szamarat, hisz az hozott gazdájának szerencsét. Mire megkerül a szamár, egyenesen Kristófhoz vándorol, hisz Péternek már nem kell, helyette égi és földi szerelme egyesül Borókában, akivel új házának avatását ünneplik.

Az első pillantásra naivnak tetsző cselekmény Vidnyánszky rendezésében nemcsak szimbolikussá, de szakrálissá is válik. Olekszandr Bilozub díszlettervező kecses fatörzsei égig meredeznek a színpadon, a szobai berendezés nyitott térben funkcionál. Ebben a térben építenek a szereplők – és a rendező – házat és hazát, alapít családot, és kap hitet további életéhez a főhős. Tamási hősei közösségben élnek, elszámolással tartoznak egymásnak tetteikről, minden tiszta, nyílt, világos. Sötétben járóknak nincs helyük itt. Égi és földi, egyéni és közösségi lét egybeolvad, bűnbánó és bűntelen egyaránt részt vesz az istentiszteletnek beillő házavatáson, ahol kereszttel jelölik meg a kenyeret, mielőtt felvágják, a kenyér szétosztása a mise áldoztatásához hasonlít. Magasztos és felemelő jelenet.

Mindennek a szakrális vonulatnak szerves része a zeneszerző, Könczei Árpád zenéje, amire muszáj odafigyelni. Végigkíséri a színdarabot varázsos motívumaival, amiben a szerző variálja a hangszereket, dominál az orgona, amit kiegészít vagy felvált a szaxofon, klarinét vagy a tárogató. Gyönyörűen követi a zene a cselekményt.

A nagyon tehetséges Trill Zsolt játssza Balla Pétert, otthonos minden mozdulatában, beszédében, gesztusában. Borókát Martinovics Dorina alakítja igazi naivaként. A súlyos lelki terhet cipelő Lázárt Horváth Lajos Ottó hozza színre  robosztus népi figuraként. A legjobb karakteralakítás a Pannát adó Tóth Augusztáé, parádézik, futkos a színpadon, hamiskás lénye elbűvöli a közönséget. Nagy Anna, Reviczky Gábor, Mécs Károly egy-egy epizódszerepben mutatják meg, hogy öreg korukra jutottak el a nemzet első színházába, ahová mindig is vágytak. Elégtétel számukra kicsiny szerepük. Tenki Réka, Tóth László, Varga József, Újvári Zoltán belesimulnak az összjátékba. Balla Ildikó jelmeztervező csak Borókára szabott ünnepi székely ruhát, no meg egyszer Pannára, a többiek – helyesen – hétköznapi viseletben játszanak, férfiaknak lajbi, a nőknek ráncos szoknya fehér bebújós blúzzal.

    A Nemzetiben a lírai hang veszi át a vezető szólamot, a lélek uralkodik, nem a test, és a lélek is lehet „vitéz”.

 

Budapest, 2013. október 14.         

 

Földesdy Gabriella
Megjelent a Kláris 13/6. számában
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©