Az új
vezetésű
Nemzeti Színház – 2013. július
1-jétől Vidnyánszky Attila az igazgató –
balkon
első sorában ülünk, a kritikusoknak fenntartott
helyeken. Sajos, az épület
rossz akusztikája miatt nem lehet mindent tisztán
érteni. Nagy kár, hisz minden
szó fontos, ami a színpadról elhangzik egy
drámai szituációban. Erről azonban
momentán senki sem tehet, az akusztikus tervező hibája.
Minden más
körülmény azonban a színházi
összmunka eredménye, vezetőjének felelőssége.
Elsősorban a repertoár, a 2013/14-es évad első
nagyszínpadi bemutatója Tamási
Áron „Vitéz lélek” című
költői műve. A várakozás óriási volt,
hisz köztudottan
nem a legjobb műve ez a szerzőnek, mit lehet kihozni ebből a
mesés elemekkel
átszőtt székely történetből?
Balla Péter
különc figurának számít a székely
közösségben. Mire hazajött az I.
világháború
után, menyasszonya már férjhez ment
Kristófhoz, nem várta tovább elveszettnek
hitt vőlegényét. Péter egy szamarat vesz
magának társul, ami miatt azonban
csúfolják a felnőttek és a gyerekek is. Pedig a
szamár okos állat, jól védi
gazdáját, ám a székelységnél
szégyen a tartása. Hiába kérlelik
Pétert, nem
válik meg társától. Ellenben mindenki meg
akarja nősíteni, csakhogy a kiszemelt
Panna – kissé flúgos és rámenős
– nem tetszik a fiúnak. Ekkor tűnik fel Ambrus,
aki négy évesen odalett leányát,
Idát kínálja fel Péternek, vegye a
szívébe,
szeresse lélekként, hisz nincs teste. Péter
belemegy. Másnap azonban
megismerkedik Borókával, Lázár
lányával, akit az Isten is neki teremtett, a
vonzalom kölcsönös, de Pétert köti az adott
szó a meghalt Idához. Hogyan lehet
ezt a kötöttséget feloldani úgy, hogy
Péter igazi feleséget is találjon
magának, és az ígéretét is
megtartsa? Tamási nagy mestere az ilyen
helyzeteknek, ahogy minden művében megtalálja a
megoldást, itt is meglesz a
kiút.
De addig még sok
minden történik. Például elveszik a
szamár, aminek elvesztése nagyobb bánat,
mint egy emberé. Közben Lázár
ácsmester segítségével felépül
Péter új háza, az
öreg Nikita Tamásinál kiegyensúlyozó
szerepet játszik, nem hagyja, hogy
túlcsorduljon az érzelem a színpadon. Ő és
Sári mama szülőként egyengetik Péter
útját. Kristófnak lemetszi a gép
négy ujját, felhagy a modern világ
dicsőítésével,
Rozáli és Kristóf ekkor találnak
egymásra igazán, a baleset alázatra tanítja
őket. Elkérik a szamarat, hisz az hozott
gazdájának szerencsét. Mire megkerül a
szamár, egyenesen Kristófhoz vándorol, hisz
Péternek már nem kell, helyette égi
és földi szerelme egyesül Borókában,
akivel új házának avatását
ünneplik.
Az első
pillantásra naivnak tetsző cselekmény Vidnyánszky
rendezésében nemcsak
szimbolikussá, de szakrálissá is válik. Olekszandr Bilozub
díszlettervező
kecses fatörzsei égig meredeznek a színpadon, a
szobai berendezés nyitott
térben funkcionál. Ebben a térben
építenek a szereplők – és a rendező –
házat
és hazát, alapít családot, és kap
hitet további életéhez a főhős. Tamási
hősei
közösségben élnek, elszámolással
tartoznak egymásnak tetteikről, minden tiszta,
nyílt, világos. Sötétben
járóknak nincs helyük itt. Égi és
földi, egyéni és
közösségi lét egybeolvad, bűnbánó
és bűntelen egyaránt részt vesz az
istentiszteletnek beillő házavatáson, ahol kereszttel
jelölik meg a kenyeret,
mielőtt felvágják, a kenyér
szétosztása a mise áldoztatásához
hasonlít.
Magasztos és felemelő jelenet.
Mindennek a
szakrális vonulatnak szerves része a zeneszerző, Könczei Árpád
zenéje, amire
muszáj odafigyelni. Végigkíséri a
színdarabot varázsos motívumaival, amiben a
szerző variálja a hangszereket, dominál az orgona, amit
kiegészít vagy felvált
a szaxofon, klarinét vagy a tárogató.
Gyönyörűen követi a zene a cselekményt.
A nagyon
tehetséges Trill Zsolt
játssza Balla Pétert, otthonos minden
mozdulatában, beszédében,
gesztusában. Borókát Martinovics Dorina alakítja
igazi naivaként. A súlyos
lelki terhet cipelő Lázárt Horváth Lajos Ottó
hozza színre robosztus népi
figuraként. A legjobb
karakteralakítás a Pannát adó Tóth Augusztáé,
parádézik, futkos a színpadon,
hamiskás lénye elbűvöli a
közönséget. Nagy
Anna, Reviczky Gábor, Mécs Károly
egy-egy epizódszerepben mutatják meg, hogy öreg
korukra jutottak el a nemzet
első színházába, ahová mindig is
vágytak. Elégtétel számukra kicsiny
szerepük.
Tenki Réka, Tóth László, Varga
József, Újvári Zoltán belesimulnak
az
összjátékba. Balla
Ildikó jelmeztervező csak Borókára szabott
ünnepi székely
ruhát, no meg egyszer Pannára, a többiek –
helyesen – hétköznapi viseletben
játszanak, férfiaknak lajbi, a nőknek ráncos
szoknya fehér bebújós blúzzal.
A
Nemzetiben a
lírai hang veszi át a vezető szólamot, a
lélek uralkodik, nem a test, és a
lélek is lehet „vitéz”.
Budapest,
2013. október 14.