Nem lakáj, hanem inas, és nem az 1931-es
nagysikerű film
színpadi változata az, amit Mohácsi János
rendezésében látunk forró nyári
időben üdítő koktélként. Zágon István eredeti
művét vették elő, s írták át
közelmúltbeli történetté az
általunk jól ismert lakáj sztorit, amiből
hiányoznak
a már jól ismert patronok hippodromról,
hagymáról, marhapörköltről, a napi
fürdő idejéről, fogyókúrás
tornáról. Helyette bőséggel van más
beszólás
képviselők viselt dolgairól, lopásról,
operákról, gróf Szeniczeiről, aki Isten
tudja, hogy kerül bele egy 20. század végi
bohózatba.
Mert ez a Hippolyt
nem egyszerű vígjáték, a Mohácsi
testvérek átírásában
bohózattá degradálódott. Megmaradt a
parvenü, fuvarozó
Schneider család, akik a Rózsadombon laknak és
„inast” vesznek fel, a hiányzó
cselekményt pedig kitölti a színházi
apparátus kabaréba való
beszólásokkal,
affektálással, ajtócsapkodással,
ételablakon át való
mászkálással.
A történetet két
részben játsszák, az első rész
Schneiderné,
született Kabáth Lujza ötvenedik
születésnapjának ünneplése, a
második
ugyanaznap este az operába készülődés ideje.
Terkát itt is hozzá akarják
kényszeríteni
Makács képviselőhöz, aki mellesleg Terka
anyjának szeretője, Schneider
papucsférj, gyáva és megalkuvó.
Hippolyt diszkrét inas funkciója
megmaradt az új változatban
is, másrészt bővült új színekkel. Van
bevallott célja, nevezetesen, hogy
boldoggá tegye gazdáit sajátos családi
manővereivel, aztán mikor ez megvalósul,
tovább áll. A családi manővereket számos
unokahúg rokonával valósítja meg, akik
ellepik a Schneider villát, szorgosan tevékenykednek,
mint szakács, szobalány,
pszichológus, szeretőjelölt, kertész stb. Az
unokahúgok jól összekevernek
mindent, Hippolyt alig tud rendet tenni köztük.
Az előadást mégsem a
cselekmény, hanem a beszólások uralják.
Ezek közt vannak obszcén, politikai, szleng,
közhelyes, asszociatív beszólások,
amelyekre a közönség menetrendszerűen
nevetéssel vagy tapssal reagál. Talán ez
volt a kitűzött cél, ami be is jött a
színháznak. Közben sajátos ötletek is
váltják
egymást, mint a keresztnevekkel történő
gúnyolódás, vagy Bartók belekeverése
a
sztoriba, ez utóbbi el is maradhatott volna, mert nem ide
való.
Khell Zsolt díszlete
egyetlen szobabelső, ami elég
szerénynek tűnik a rózsadombi villához, a sokszor
emlegetett komódot észre sem
vesszük. A díszlet központja a
félköríves ajtósor, ami sok csapkodást
kibír. Remete Krisztina
jelmezei
közül Schneiderné molettségét leplező
koktélruhái
voltak szellemesek, amelyekkel korát és
súlyát kellett eltakarni.
Kulka
János – mint rendesen – remek
alakítást
nyújt
Hippolytként, a színész kívülről
közelít a szerephez, magára is rálát. Csákányi
Eszter Schneidernét alakítva elemében van,
ahogy Elek Ferenc esetlen,
puhány
Schneidere is kitűnő formáció. Téby Zita
affektáló Terkaként, Pál András
kaméleon típusú udvarlóként
komédiázik, a többi szerepben Pető Kata, Nagy
Viktor, Mercz Tibor, Boros Anna jól
egészítik ki az újdonsült kabaré
alapötletének szellemét. Mindez nagyon
kánikulai és nagyon mulandó, egynyári
jelenség.
Budapest,
2013. július 9.
Földesdy
Gabriella