Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

HIPPOLYT

Belvárosi Színház

Nem lakáj, hanem inas, és nem az 1931-es nagysikerű film színpadi változata az, amit Mohácsi János rendezésében látunk forró nyári időben üdítő koktélként. Zágon István eredeti művét vették elő, s írták át közelmúltbeli történetté az általunk jól ismert lakáj sztorit, amiből hiányoznak a már jól ismert patronok hippodromról, hagymáról, marhapörköltről, a napi fürdő idejéről, fogyókúrás tornáról. Helyette bőséggel van más beszólás képviselők viselt dolgairól, lopásról, operákról, gróf Szeniczeiről, aki Isten tudja, hogy kerül bele egy 20. század végi bohózatba.

Mert ez a Hippolyt nem egyszerű vígjáték, a Mohácsi testvérek átírásában bohózattá degradálódott. Megmaradt a parvenü, fuvarozó Schneider család, akik a Rózsadombon laknak és „inast” vesznek fel, a hiányzó cselekményt pedig kitölti a színházi apparátus kabaréba való beszólásokkal, affektálással, ajtócsapkodással, ételablakon át való mászkálással.

A történetet két részben játsszák, az első rész Schneiderné, született Kabáth Lujza ötvenedik születésnapjának ünneplése, a második ugyanaznap este az operába készülődés ideje. Terkát itt is hozzá akarják kényszeríteni Makács képviselőhöz, aki mellesleg Terka anyjának szeretője, Schneider papucsférj, gyáva és megalkuvó.

Hippolyt diszkrét inas funkciója megmaradt az új változatban is, másrészt bővült új színekkel. Van bevallott célja, nevezetesen, hogy boldoggá tegye gazdáit sajátos családi manővereivel, aztán mikor ez megvalósul, tovább áll. A családi manővereket számos unokahúg rokonával valósítja meg, akik ellepik a Schneider villát, szorgosan tevékenykednek, mint szakács, szobalány, pszichológus, szeretőjelölt, kertész stb. Az unokahúgok jól összekevernek mindent, Hippolyt alig tud rendet tenni köztük.

Az előadást mégsem a cselekmény, hanem a beszólások uralják. Ezek közt vannak obszcén, politikai, szleng, közhelyes, asszociatív beszólások, amelyekre a közönség menetrendszerűen nevetéssel vagy tapssal reagál. Talán ez volt a kitűzött cél, ami be is jött a színháznak. Közben sajátos ötletek is váltják egymást, mint a keresztnevekkel történő gúnyolódás, vagy Bartók belekeverése a sztoriba, ez utóbbi el is maradhatott volna, mert nem ide való.

Khell Zsolt díszlete egyetlen szobabelső, ami elég szerénynek tűnik a rózsadombi villához, a sokszor emlegetett komódot észre sem vesszük. A díszlet központja a félköríves ajtósor, ami sok csapkodást kibír. Remete Krisztina jelmezei közül Schneiderné molettségét leplező koktélruhái voltak szellemesek, amelyekkel korát és súlyát kellett eltakarni.

Kulka János – mint rendesen – remek alakítást nyújt Hippolytként, a színész kívülről közelít a szerephez, magára is rálát. Csákányi Eszter Schneidernét alakítva elemében van, ahogy Elek Ferenc esetlen, puhány Schneidere is kitűnő formáció. Téby Zita affektáló Terkaként, Pál András kaméleon típusú udvarlóként komédiázik, a többi szerepben Pető Kata, Nagy Viktor, Mercz Tibor, Boros Anna jól egészítik ki az újdonsült kabaré alapötletének szellemét. Mindez nagyon kánikulai és nagyon mulandó, egynyári jelenség.

Budapest, 2013. július 9.

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©