A kaposvári Csiky Gergely Színház
stúdiószínpadán februárban
mutatták be Szakonyi
Károly Adáshiba című
komédiáját.
Érdekesség, hogy áprilistól már a
nagyszínpadon játsszák ugyanezt a
színdarabot. A stúdiószínpadok
különlegessége, hogy képesek egy sokkal
bensőségesebb, ezáltal egy közvetlenebb teret
kialakítani a néző és a színészek
között. Így volt ez a Csikyben is.
A
nézőtér lépcsőzetes elrendezést kapott,
és nagyban hasonlított egy
mostani mozihoz. Az ötletes színpadtér külső
pereme egy régi típusú televíziót
ábrázolt, tetején a kihagyhatatlan
csipkésterítővel. A színészek egy
aprócska
térben játszottak. Ez egy hatvanas évekbeli
bérházban lévő lakás nappaliját
hozta
közel hozzánk. A háttér is
rendkívül ötletes volt, hiszen átláttunk
a szemközti
házakhoz. Csík
György díszlet- és jelmeztervező
érdeme a kialakított látványvilág. Funtek Frigyes rendező
abszurd bulvárként jellemezte a színdarabot.
Talán nem
véletlenül, hiszen jelenleg sokkal aktuálisabb, mint
megírásakor volt. A
rendező nem modernizált, nem próbálta meg
napjainkba átemelni a komédiát, minden
maradt a régiben, még a szövegkönyv sem
változott. Az előadás valódi üzenete
így is tökéletesen átjött
számunkra, pedig a társadalmunk teljesen átalakult
az
elmúlt évtizedekben. Ma már nem ülünk
családostul a tévé előtt vagy csak nagyon
ritkán, de életünkben nagyobb
mértékben van jelen a beszélgetések
hiánya és a
másik emberre való oda nem figyelés. A
családok egyre inkább széttöredeznek, a
tévét már kiváltotta a
számítógép és mindenféle
elektronikai eszköz, így
mindenki egy saját világot épít fel, ezzel
is növelve az elidegenedést.
Látszólag
nincs semmi baj a kispolgári Bódog családdal.
Még az sem feltűnő, hogy
folyamatosan megy a tévé, és ez a család
életében összekötő kapocsként
funkcionál. Mindenki éli az életét, most
éppen legkisebb fiuk, Imrus (Marofka
Mihály) 19-ik születésnapjára
készülnek. A szocialista szobabelsőben először
Bódog (Spindler Béla)
és felesége, Bódogné (Takács Katalin) tűnik fel
előttünk.
Már az első mondatok után érezzük a
férj és a feleség közti alárendelt
viszonyt. Bódog a tipikus kisember, aki tudása nagy
részét a tévéből szedte
össze, de ismeretei rendkívül hiányosak.
Képes hatalmas elánnal megvédeni az igazát,
még akkor is, ha egyértelmű, hogy
képtelenségeket állít. Spindler Béla
olyannyira egybeolvad a szereppel, hogy az általa elhangzott
mondatokat az
ember szívesen megismétli akár a
hétköznapjaiban is. Egyértelművé
teszi számunkra, hogy övé az
előadás legjobb alakítása. Bódogné
szinte minden mondatát kétszer meggondolja,
nem akar vitát, ha úgy adódik, ő inkább
hallgat. Takács Katalin játéka felidézi
számunkra azt az anyát, aki hosszú
évtizedek óta cipeli az összegyűlt
problémákat, de a családi béke
érdekében inkább mindent magába fojt.
Lányuk,
Vanda (Mészáros
Sára) már túl van egy
váláson, őt egyáltalán nem érdekli a
tévé.
Ő a család legboldogtalanabb tagja, nem törődik a
szabályokkal, csak menekülne
otthonról. Ki akar törni, de mindig rossz
eszközöket választ. Mészáros Sára
játéka hűen visszaadja ezt a közönséges
karaktert. A mai értelemben vett
sznobok képviselői egyértelműen Dönci (Hüse Csaba) és
felesége, Saci (Nyári
Szilvia). Minden gondolatuk a pénz körül forog.
Előszeretettel áradoznak a
külföldi nyaralásukról, üzleti sikereikről
és egy megvásárlásra váró
nyaralóról. Hüse Csaba játéka
kissé színtelen lett. Egy karrierista szereplőtől
többet vártunk volna. Ellenben a feleségét
alakító Nyári Szilvia lubickolt a
szerepben. Alakítása természetes volt, ahogy buta
cicababaként próbálta magát
jelentéktelen dolgok említésével
pozícionálni. Imrus (Marofka
Mihály) a család
azon tagja, aki még nem égett ki olyan
mértékben, mint a többiek. Ő még egy
tiszta lélek, aki mindenre nyitott, és még a
Megváltót is felismeri, aki
Emberfi (Váncsa Gábor)
néven lakik albérlőként a Bódog
családnál. Marofka
játéka a fiatalságot, a
kíváncsiságot hozza el nekünk. Váncsa
Gábor a februári
előadáson még a kísérletezés
szakaszában járt. Voltak jó pillanatai, de
többször felfedezhető volt nála némi
bizonytalanság is. Jelentős karaktert
formált a szomszéd Szűcs úr szerepében Serf Egyed.
Jelenlétében a családtagok
jobban figyeltek a mondandójukra. Ez nem lehetett
véletlen, hiszen Serf Egyed karakteréből
adódó játéka egy besúgóra
emlékeztetett.
A
kétfelvonásos komédia mindkét
részében a
színészek azonos színvonalú
játékot produkáltak. Ennél a
színdarabnál könnyen
lehet minőségromlás, hiszen az első rész sokkal
dinamikusabb felépítést kapott,
mint a második felvonás. Már az alaphelyzet is
rendkívül ötletes, a párbeszédek
pedig végig erőteljesek maradnak. Felmerül bennünk a
kérdés, hogy a saját
életünkben felismernénk-e a Megváltót,
ha esetleg bekopogtatna? Spindlerék
játéka egyértelművé teszi, hogy sajnos nem.
Funtek Frigyes rendező jól érez rá,
hogy egy modernebb változat inkább veszítene az
erejéből. A Bódog család
kálváriája eléri célját,
hiszen a néző kétféleképpen érez a
látottak kapcsán.
Egyrészt szomorúan veszi tudomásul, hogy a
világ ebbe az irányba halad,
másrészt megkönnyebbüléssel tölti
el, ha ő nem így bánik a közvetlen
környezetével. Az előadás kellemes
szórakozást ígér remek
színészi játékkal
kiegészítve.
2013. április 17.
Barta
Magdolna
Megjelent a Kláris 13/4.
számában.
♣ ♣
♣