Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ADÁSHIBA

Kaposvári Csiky Gergely Színház


A kaposvári Csiky Gergely Színház stúdiószínpadán februárban mutatták be Szakonyi Károly Adáshiba című komédiáját. Érdekesség, hogy áprilistól már a nagyszínpadon játsszák ugyanezt a színdarabot. A stúdiószínpadok különlegessége, hogy képesek egy sokkal bensőségesebb, ezáltal egy közvetlenebb teret kialakítani a néző és a színészek között. Így volt ez a Csikyben is.

A nézőtér lépcsőzetes elrendezést kapott, és nagyban hasonlított egy mostani mozihoz. Az ötletes színpadtér külső pereme egy régi típusú televíziót ábrázolt, tetején a kihagyhatatlan csipkésterítővel. A színészek egy aprócska térben játszottak. Ez egy hatvanas évekbeli bérházban lévő lakás nappaliját hozta közel hozzánk. A háttér is rendkívül ötletes volt, hiszen átláttunk a szemközti házakhoz. Csík György díszlet- és jelmeztervező érdeme a kialakított látványvilág. Funtek Frigyes rendező abszurd bulvárként jellemezte a színdarabot. Talán nem véletlenül, hiszen jelenleg sokkal aktuálisabb, mint megírásakor volt. A rendező nem modernizált, nem próbálta meg napjainkba átemelni a komédiát, minden maradt a régiben, még a szövegkönyv sem változott. Az előadás valódi üzenete így is tökéletesen átjött számunkra, pedig a társadalmunk teljesen átalakult az elmúlt évtizedekben. Ma már nem ülünk családostul a tévé előtt vagy csak nagyon ritkán, de életünkben nagyobb mértékben van jelen a beszélgetések hiánya és a másik emberre való oda nem figyelés. A családok egyre inkább széttöredeznek, a tévét már kiváltotta a számítógép és mindenféle elektronikai eszköz, így mindenki egy saját világot épít fel, ezzel is növelve az elidegenedést.

Látszólag nincs semmi baj a kispolgári Bódog családdal. Még az sem feltűnő, hogy folyamatosan megy a tévé, és ez a család életében összekötő kapocsként funkcionál. Mindenki éli az életét, most éppen legkisebb fiuk, Imrus (Marofka Mihály) 19-ik születésnapjára készülnek. A szocialista szobabelsőben először Bódog (Spindler Béla) és felesége, Bódogné (Takács Katalin) tűnik fel előttünk. Már az első mondatok után érezzük a férj és a feleség közti alárendelt viszonyt. Bódog a tipikus kisember, aki tudása nagy részét a tévéből szedte össze, de ismeretei rendkívül hiányosak. Képes hatalmas elánnal megvédeni az igazát, még akkor is, ha egyértelmű, hogy képtelenségeket állít. Spindler Béla olyannyira egybeolvad a szereppel, hogy az általa elhangzott mondatokat az ember szívesen megismétli akár a hétköznapjaiban is. Egyértelművé teszi számunkra, hogy övé az előadás legjobb alakítása. Bódogné szinte minden mondatát kétszer meggondolja, nem akar vitát, ha úgy adódik, ő inkább hallgat. Takács Katalin játéka felidézi számunkra azt az anyát, aki hosszú évtizedek óta cipeli az összegyűlt problémákat, de a családi béke érdekében inkább mindent magába fojt. Lányuk, Vanda (Mészáros Sára) már túl van egy váláson, őt egyáltalán nem érdekli a tévé. Ő a család legboldogtalanabb tagja, nem törődik a szabályokkal, csak menekülne otthonról. Ki akar törni, de mindig rossz eszközöket választ. Mészáros Sára játéka hűen visszaadja ezt a közönséges karaktert. A mai értelemben vett sznobok képviselői egyértelműen Dönci (Hüse Csaba) és felesége, Saci (Nyári Szilvia). Minden gondolatuk a pénz körül forog. Előszeretettel áradoznak a külföldi nyaralásukról, üzleti sikereikről és egy megvásárlásra váró nyaralóról. Hüse Csaba játéka kissé színtelen lett. Egy karrierista szereplőtől többet vártunk volna. Ellenben a feleségét alakító Nyári Szilvia lubickolt a szerepben. Alakítása természetes volt, ahogy buta cicababaként próbálta magát jelentéktelen dolgok említésével pozícionálni. Imrus (Marofka Mihály) a család azon tagja, aki még nem égett ki olyan mértékben, mint a többiek. Ő még egy tiszta lélek, aki mindenre nyitott, és még a Megváltót is felismeri, aki Emberfi (Váncsa Gábor) néven lakik albérlőként a Bódog családnál. Marofka játéka a fiatalságot, a kíváncsiságot hozza el nekünk. Váncsa Gábor a februári előadáson még a kísérletezés szakaszában járt. Voltak jó pillanatai, de többször felfedezhető volt nála némi bizonytalanság is. Jelentős karaktert formált a szomszéd Szűcs úr szerepében Serf Egyed. Jelenlétében a családtagok jobban figyeltek a mondandójukra. Ez nem lehetett véletlen, hiszen Serf Egyed karakteréből adódó játéka egy besúgóra emlékeztetett.

A kétfelvonásos komédia mindkét részében a színészek azonos színvonalú játékot produkáltak. Ennél a színdarabnál könnyen lehet minőségromlás, hiszen az első rész sokkal dinamikusabb felépítést kapott, mint a második felvonás. Már az alaphelyzet is rendkívül ötletes, a párbeszédek pedig végig erőteljesek maradnak. Felmerül bennünk a kérdés, hogy a saját életünkben felismernénk-e a Megváltót, ha esetleg bekopogtatna? Spindlerék játéka egyértelművé teszi, hogy sajnos nem. Funtek Frigyes rendező jól érez rá, hogy egy modernebb változat inkább veszítene az erejéből. A Bódog család kálváriája eléri célját, hiszen a néző kétféleképpen érez a látottak kapcsán. Egyrészt szomorúan veszi tudomásul, hogy a világ ebbe az irányba halad, másrészt megkönnyebbüléssel tölti el, ha ő nem így bánik a közvetlen környezetével. Az előadás kellemes szórakozást ígér remek színészi játékkal kiegészítve.

2013. április 17.


Barta Magdolna

Megjelent a Kláris 13/4. számában.

♣    ♣    ♣

 

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©