A „zenés
vígjáték három felvonásban”
1935-ből származik,
amikor is a Vígszínház háziszerzője, Hunyady Sándor
megírta, és a színház
bemutatta. Nem volt klasszikus vígjáték, a
történetnek – a becsületét védő
kispolgár erkölcsi győzelme – akkor mélyebb
értelmét látták, komolyan vették.
Mozifilm is készült belőle Kabos Gyulával,
Ráday Imrével, Gombaszögi Ellával, Perczel
Zitával, a filmet Székely István rendezte
1937-ben. A főszerepet a színházban
is Kabos Gyula játszotta.
Verebes István itt
és most Hunyady után szabadon nyúlt a darabhoz,
kissé átírta, a zenés számokkal
„könnyűvé” tette, olyan
„Verebes-kabaré” lett belőle. A betétdalok
zenéjét Márkus
Alfréd
szerezte, a szövegeket kilenc szerző írta, régiek
és mostaniak.
A történet
Virág
Andorról szól, aki becsületben töltött 30
évet könyvelőként egy nevenincs
cégnél, ő a hivatal lelke, mivel csak ő tudja, hol a
főkönyv, kinek kell
levelet írni, ki tartozik, és ki követel.
Virág jól meglenne a hivatalban, ha a
főnök unokaöccse, Pali, nem szemtelenkedne a
titkárnővel. De szemtelenkedik, és
ő – mint titkon szerelmes férfi és mint
munkatárs – védelmére kel a
teltkarcsú
hölgynek. Dulakodás lesz belőle, Virág egy
tintás pofont kap a főnök rokonától,
és állását is elveszti.
A hivatal mellett
a másik helyszín Virágék otthona, ahol
nagymama, Virágné és a felnőtt lány,
Baba uralkodik. Ők jól megvannak hármasban,
életük a családfő, Virág körül
forog, aki eltartja mindannyiukat. Virág hivatali incidense
után ez kérdésessé
válik, ezen a ponton beleszól a jelen, erős utalás
történik a mostani
állásvesztésekre,
munkanélküliségre. Mintha itt találta volna
meg a rendező az
áthallást jelen korunkkal. Virág még alig
tette ki a lábát az irodából, máris
bejelentkezik egy állást kereső kvalifikált
szakember, aki a kocsmában
hallotta, hogy üresedés van a cégnél.
Verebes rendezése némiképp
elszakad az eredeti cselekmény
részleteitől, rövidre zárja a
kibékülést sértő és sértett
között.
A színészek
parádéznak a kabaré-szerű előadásban.
Jók a dalok, szellemes a szövegük,
egyre-másra dalra fakadnak a szereplők. Bajor Imre illúziót
keltően alakítja a
megfáradt könyvelőt, akit idegesít minden
kihívás és protekció, mivel neki nem
volt része sem sikerekben, sem protekcióban. A pofont
adó unokaöcs (Pali) Árpa
Attila, aranyifjút játszik,
alkatánál fogva eleve lehengerlő módon lép
fel. A
bombasiker a nagymamát játszó Lorán Lenkének
köszönhető, aki szenzációsan
játssza a süketet, olykor éles hangon visít.
Jól domborít még három női
mellékszereplő, Csoma Judit (Virágné),
Balázsovits Edit
(Baba) és Balázs
Andrea (Gizike). Gyengébben produkál Megyeri Zoltán a főnök
szerepében. A naturalista
díszlet Mira János
és Major Attila munkája,
jelmeztervező Tordai Hajnal.
Zenei
munkatársak: Fekete
Mária és
Réti Anikó. A piciny nézőterű,
moziból lett
színház teltházakat produkál most is, ahogy
szokta.
2012. október 20.
Földesdy
Gabriella
Megjelent a Kláris 12/6.
számában