A
veszprémi
Petőfi Színház vezetősége úgy
döntött, hogy idén magyar
évaddal lepi meg közönségét. A
színház ezzel a hatvanas,
hetvenes éveket kívánta felidézni, amikor
ugyancsak hazai szerzők
darabjait tűzték műsorra. Az új évad első
bemutatóját Kisfaludy
Károly
Csalódások című
vígjátékából tartották.
A
darabot Valló Péter
rendezte, a díszlet is az ő munkája, jelmeztervező: Benedek Mari. A rendező
próbált korhű maradni, ezért megtartotta
Kisfaludy szövegének régies nyelvezetét. A
szereplők közötti
konfliktusok a régi beszédstílusnak
köszönhetően igazán
szórakoztatóvá váltak. Valló
Pétertől megszokhattuk, hogy
időről időre igényes színpadképet tervez. A 19.
század elején
játszódó történet a magyar birtokos
réteg szerelmi kálváriáját
dolgozta fel. Ehhez a színpadon zöld fűvel borított
felületet
alkalmazott, amit kiegészített egy rózsalugassal
is. A látvány
rendkívül impozáns lett. Kisfaludy színműve
sokban hasonlít az
egy éve ugyanitt Valló által színpadra
állított Jane Austen Értelem
és
érzelemjével. Az események
középpontjában Lombai
(Nyirkó István)
uradalmi intéző áll, aki arra tette fel
életét,
hogy mindenkinek párt találjon, de legfőképpen
fiát és nevelt
lányát akarta jól kiházasítani,
amitől társadalmi előrelépést
remélt. A kerítő szerepében
férfiként tetszelgő intéző a
plánumok között élte mindennapjait.
Nagyszabású elképzeléseiről
csak környezetét nem kérdezte meg. Kisfaludy
jóvoltából az
agyafúrt intéző segítsége
nélkül is társat találnak maguknak
a szereplők.
Ha a
környezetünkben körbenézünk, akkor
láthatjuk, hogy hemzsegnek
körülöttünk a Lombai, Mokány,
Báró Kényesi-félék. Ők mind
a társadalmi előrejutást tűzték ki célul,
az eszközökben
pedig nem válogatnak. Lombai (Nyirkó István) a
jobb élet reménye
érdekében a családja boldogságát is
kész lenne teljes mértékben
feláldozni. Nyirkó István
jutalomjátéka ez. Mokány úr (Kőrösi
Csaba) az a tipikus földesúr, akinek ugyan van
pénze, de nincs
szerencséje a szerelemben. A faragatlannak tűnő férfi
valójában
egy érző szívet takar, amit csak Vilma (Terescsik Eszter) vesz
észre. A kibontakozó szerelmükben fellelhető
esetlenségek is jól
tükrözik mai világunkat. Kőrösi Csaba már
nagyon otthonosan
alakítja a tapintatlan, de rendkívül
szókimondó birtokost.
Terescsik Eszter pedig mértéktartó
játékával jól ellensúlyozza
ezt. Luca kisasszony (Csarnóy
Zsuzsa) is lehetne akár korunk egyik
szereplője. Mindenkiben a nagy Őt véli felfedezni, de
túlzott
akarása inkább elijeszti a férfiakat. Saját
magát a rossz
emberismerete sodorja egy köztudottan hozományvadász
férfi, Báró
Kényesi ( Oberfrank Pál) karjaiba.
Csarnóy Zsuzsa játékának
minden mondata humortól átitatott. A korszakot ő tudja a
leginkább
visszaadni. Oberfrank Pál nőcsábászként
kizárólag érdekből
házasodna. A szerelem, érzelmek neki semmit sem
számítanak.
Felsül nagy tervével, amikor Luca kisasszonytól
kosarat kap.
Oberfrank jól hozza a korszak playboy karakterét.
Játékában a
közöny és a pénz utáni vágy
egyaránt keveredik. Gróf Elemír
(Sághy Tamás)
és özvegy Köröndy Lina (Trokán Anna) szerelme
bontakozik ki a legnehezebben. Ők azok, akik saját maguk
köré is
falakat emelnek. Egyéniségük jelenti a legnagyobb
akadályt
szerelmük révbe érésében. Egy
félreértések sorát elszenvedő,
kicsit dacos párost kaptunk tőlünk, és
látleletét a jelenünkre
oly nagyon jellemző kommunikáció
nélküliségnek. Mégsem ők,
hanem az ifjú szerelmespár váltja ki
leginkább szimpátiánkat.
Elek (Kovács Gergely)
és Lidi (Dobra Mária)
már egy letűnt
korszakhoz tartoznak. Ők ugyanis azok, akiknek még a feje
fölött
döntenek. Talán ez már nem annyira jellemző.
Szerelmük nem a
saját kezükben van. Félénk,
diákszerelemre emlékeztető
lángolásuk azonban nagyon kifejező.
A
különböző
sorsokat felvonultató előadás legerősebb pontja a
színészek
szívből jövő játéka. Valló
Péter otthonosabban mozog a magyar
témában, mint annak angol megfelelőjében.
Számunkra is
könnyebben átélhető a magyar földesurak
szerelmi harca. Az
önbecsapás, az érdekek miatti döntések,
a mindennapokban
megtapasztalt boldogtalanság itt is visszaköszön.
Valló
Péter
rendezése nem lett tökéletes, néhol több
érzelem is belefért
volna, de abból a szempontból mindenképpen
ígéretes, hogy képes
volt Kisfaludy művét napjaink problémáival
párhuzamba állítani.
Barta Magdolna
Megjelent a Kláris 12/6.
számában