Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

CSALÓDÁSOK

Veszprémi Petőfi Színház 

A veszprémi Petőfi Színház vezetősége úgy döntött, hogy idén magyar évaddal lepi meg közönségét. A színház ezzel a hatvanas, hetvenes éveket kívánta felidézni, amikor ugyancsak hazai szerzők darabjait tűzték műsorra. Az új évad első bemutatóját Kisfaludy Károly Csalódások című vígjátékából tartották.

A darabot Valló Péter rendezte, a díszlet is az ő munkája, jelmeztervező: Benedek Mari. A rendező próbált korhű maradni, ezért megtartotta Kisfaludy szövegének régies nyelvezetét. A szereplők közötti konfliktusok a régi beszédstílusnak köszönhetően igazán szórakoztatóvá váltak. Valló Pétertől megszokhattuk, hogy időről időre igényes színpadképet tervez. A 19. század elején játszódó történet a magyar birtokos réteg szerelmi kálváriáját dolgozta fel. Ehhez a színpadon zöld fűvel borított felületet alkalmazott, amit kiegészített egy rózsalugassal is. A látvány rendkívül impozáns lett. Kisfaludy színműve sokban hasonlít az egy éve ugyanitt Valló által színpadra állított Jane Austen Értelem és érzelemjével. Az események középpontjában Lombai (Nyirkó István) uradalmi intéző áll, aki arra tette fel életét, hogy mindenkinek párt találjon, de legfőképpen fiát és nevelt lányát akarta jól kiházasítani, amitől társadalmi előrelépést remélt. A kerítő szerepében férfiként tetszelgő intéző a plánumok között élte mindennapjait. Nagyszabású elképzeléseiről csak környezetét nem kérdezte meg. Kisfaludy jóvoltából az agyafúrt intéző segítsége nélkül is társat találnak maguknak a szereplők.

Ha a környezetünkben körbenézünk, akkor láthatjuk, hogy hemzsegnek körülöttünk a Lombai, Mokány, Báró Kényesi-félék. Ők mind a társadalmi előrejutást tűzték ki célul, az eszközökben pedig nem válogatnak. Lombai (Nyirkó István) a jobb élet reménye érdekében a családja boldogságát is kész lenne teljes mértékben feláldozni. Nyirkó István jutalomjátéka ez. Mokány úr (Kőrösi Csaba) az a tipikus földesúr, akinek ugyan van pénze, de nincs szerencséje a szerelemben. A faragatlannak tűnő férfi valójában egy érző szívet takar, amit csak Vilma (Terescsik Eszter) vesz észre. A kibontakozó szerelmükben fellelhető esetlenségek is jól tükrözik mai világunkat. Kőrösi Csaba már nagyon otthonosan alakítja a tapintatlan, de rendkívül szókimondó birtokost. Terescsik Eszter pedig mértéktartó játékával jól ellensúlyozza ezt. Luca kisasszony (Csarnóy Zsuzsa) is lehetne akár korunk egyik szereplője. Mindenkiben a nagy Őt véli felfedezni, de túlzott akarása inkább elijeszti a férfiakat. Saját magát a rossz emberismerete sodorja egy köztudottan hozományvadász férfi, Báró Kényesi ( Oberfrank Pál) karjaiba. Csarnóy Zsuzsa játékának minden mondata humortól átitatott. A korszakot ő tudja a leginkább visszaadni. Oberfrank Pál nőcsábászként kizárólag érdekből házasodna. A szerelem, érzelmek neki semmit sem számítanak. Felsül nagy tervével, amikor Luca kisasszonytól kosarat kap. Oberfrank jól hozza a korszak playboy karakterét. Játékában a közöny és a pénz utáni vágy egyaránt keveredik. Gróf Elemír (Sághy Tamás) és özvegy Köröndy Lina (Trokán Anna) szerelme bontakozik ki a legnehezebben. Ők azok, akik saját maguk köré is falakat emelnek. Egyéniségük jelenti a legnagyobb akadályt szerelmük révbe érésében. Egy félreértések sorát elszenvedő, kicsit dacos párost kaptunk tőlünk, és látleletét a jelenünkre oly nagyon jellemző kommunikáció nélküliségnek. Mégsem ők, hanem az ifjú szerelmespár váltja ki leginkább szimpátiánkat. Elek (Kovács Gergely) és Lidi (Dobra Mária) már egy letűnt korszakhoz tartoznak. Ők ugyanis azok, akiknek még a feje fölött döntenek. Talán ez már nem annyira jellemző. Szerelmük nem a saját kezükben van. Félénk, diákszerelemre emlékeztető lángolásuk azonban nagyon kifejező.

A különböző sorsokat felvonultató előadás legerősebb pontja a színészek szívből jövő játéka. Valló Péter otthonosabban mozog a magyar témában, mint annak angol megfelelőjében. Számunkra is könnyebben átélhető a magyar földesurak szerelmi harca. Az önbecsapás, az érdekek miatti döntések, a mindennapokban megtapasztalt boldogtalanság itt is visszaköszön.

Valló Péter rendezése nem lett tökéletes, néhol több érzelem is belefért volna, de abból a szempontból mindenképpen ígéretes, hogy képes volt Kisfaludy művét napjaink problémáival párhuzamba állítani.



Barta Magdolna

Megjelent a Kláris 12/6. számában

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©