Brecht
harmadik korszakában írt zenés
színművét jól
ismerhetjük, viszonylag sokat játszották
korábban is. Igaz, akkor Nemes Nagy
Ágnes fordításában.
Most a számos és főleg mély
(és persze megválaszolhatatlan)
alapvető társadalmi kérdést felhozó darabot
a Vígszínház Térey
János és
Kovács
Krisztina fordításában mutatta be, Eszenyi Enikő kimagasló
játékára építve
(természetesen mint Sen Te/Sui Ta). Újabb nagy sikerrel
gazdagítva mind a
színház, mind a
színész-rendező-igazgató
pályáját.
Az emberek (jó része) szeretne
jó maradni egy soha nem „jó”
társadalomban. (Mit jelent a jóság, a
tisztesség, becsület…?) Oka van annak,
hogy nem ezen elvek alapján működik
lényegében egyetlen társadalom sem. (Talán
egy-egy bennszülött törzset kivéve, de ez sem
biztos, meg aztán ők nem igazán
„társadalom”).
A rendező, Michal
Docekal elénk vetíti Szecsuánt –
amely csak
annyira „kínai”, amennyire nagyon muszáj.
Vizet talán Kínában már nem árulnak,
sem napfényben, sem esőben, Vang vízárus szerepe
mégis nagyon fontos (Mészáros
Máté), hiszen igaz barátja Sen
Tének, az utcalánynak, akit végül mint
(kitalált) nagybácsi, Ta Sui kénytelen
cserbenhagyni.
Sen Te valóban önzetlen
„jóember”-ként áll előttünk,
szeretne mindenkivel csak jót tenni, mindenkin segíteni,
de hamar ráébred, hogy
ez lehetetlen. Mai „nyelven” azt is mondhatnánk,
hogy nem húzza meg saját
határait; ezt a „nagybácsi” teszi meg
helyette.
A darab fantasztikus, mint tudjuk, számos
szempont miatt.
Többek között elvben a nagybácsi szinte teljes
ellentéte Sen Tének: realista,
emberismerő, gazdaságteremtő (Sui Ta
„bőrében” három hónap alatt hoz
létre
néhány zsáknyi dohányból egy
jól működő dohánygyárat, ahol az addig csak
„kérincsélő” embereknek dolgozniuk kell,
és nem is fizetheti jól őket, hiszen
újra tönkremenne, és vele persze a gyár is).
A pilóta, Szun iránt érzett
szerelmét palástolni tudja nagybácsiként
még héthónapos terhesen is.
A szegénységet, mély
nyomort azonban nem képes
megváltoztatni még közvetlen
környezetében sem. Ahhoz valami egészen más
kellene, de nem feltétlenül az amúgy tényleg
hiányzó általános jóság, vagy
önzetlenség. A rendezés (és maga a darab) nem
hagy minket „elandalodni”. Hol a
szerelmi szál bonyolódása a
pilótával, hol a fodrász alakja,
megjelenése,
ajánlata-felajánlása (Su Fu, borbély
– Kerekes József)
hoz fordulatot. És
persze Sen Te vívódásai: a pénzt az idős
házaspárnak vissza kell adni; születendő
gyermekét csak tigrisként lesz képes felnevelni
egy nyomorúságos világban.
A pilótának sem sikerül a
kiemelkedés, a felszínen a pénz
hiánya miatt – de jellembeli hiányosságaival
vajon sikeressé válhatna? – így aztán
hamarosan megjavul Sui Ta dohánygyárában; csak
éppen a többiek hajcsára lesz,
ami neki sem tetszik.
Becsületesen nem tud megélni Sen Te
(sem), nem becsületesen
pedig nem szeretne élni. Az ellentmondást ő sem
képes feloldani, részben ettől
is marad mai a dráma, és lesz mai a rendezés.
Marad a remény, vagy inkább
kívánság, szinte követelés Sen Te
hatásos nagymonológjában a darab
végén
tisztességről, jóságról – majd
egyszer.
Az előadásban Sen Te szerepét
kivéve minden női szerepet
férfi játszik, hitelesen. Élükön Sin
asszonnyal (Lukács
Sándor játssza
nagyszerűen, kifejezően), aki az ellenséges, üzletét
kényszerből eladó nőből
megértő (munka)társ lesz – ő tudja egyedül,
hogy a „nagybácsi” terhes.
De a többi színész is
kiváló a nem kiemelt női szerepekben
is (a háztulajdonosnő és mások). A három
isten természetesen férfi. (Első Isten
Telekes Péter,
Második Isten Fesztbaum
Béla, Harmadik Isten Molnár
Áron, ők
jelennek meg tehát női szereplőkként is.)
Lin To, az asztalos szerepe
elmosódottabb, őt Gyuriska
János
jeleníti meg.
Az előadásban
természetesen nagy hangsúlyt kap az élőzene.
(Zene:
Paul Dessau, zongora: Furák Péter, Nagy Szabolcs, hang drum
(ütőhangszer) Soós
Arnold. Zenei vezető: Michal
Novinski.) Kifejezőek az elhangzó fontos songok
is, szövegük is viszonylag jól érthető. Szerves
részei az előadásnak a táncosok
(koreográfia Horváth
Csaba) és a népes Kórus. Díszlet
alig van, de a látvány
mégis érdekes a vetített képekkel
(animáció: Frantisek
Pechacek), az olykor
„előretolt” bolttal, vagy az állványokkal a
gyárban, no meg a sok függesztékkel
(hol rizzsel, hol dohánnyal tele zsákok).
(Díszlet: Martin Chocholousek).
Kifejezőek a jelmezek, Sen Te egyszerű ruházatai, majd az
esküvői ékes ruha és
fejdísz, a férfiaké általában mai
öltöny vagy munkásruha, de a vízárus
és a „női”
szereplők jelmezei is jellegzetesek. (Jelmez: Katerina Stefková).
Miután sok külföldi
művész vett részt a valóban sikeres
előadás létrehozásában, szükség
volt tolmácsra is Korpic
Gertrúd személyében.
Különleges előadás a mostani
vígszínházi is, hiszen újra
felveti bennünk a kérdést a „jó”
társadalomról, naivitásról és
realitásról, az
emberek gyarlóságáról és a
bennük rejlő, elnyomott lehetőségekről. Eszenyi
Enikő póztalan, egyszerű játéka Sen
Téként, hangsúlyos mozdulatokkal tűzdelve
pedig Sui Taként nem okozhat csalódást sem a
nézőknek, sem – feltételezhetően –
a szakmának. Példaértékű a többi
szereplő játéka is, akik megteremtik az
összhangot a sokszínű előadásban.
Budapest,
2012. november 25.
Györgypál Katalin