Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

JÓEMBERT KERESÜNK (A SZECSUÁNI JÓLÉLEK)

Vígszínház

Brecht harmadik korszakában írt zenés színművét jól ismerhetjük, viszonylag sokat játszották korábban is. Igaz, akkor Nemes Nagy Ágnes fordításában.

Most a számos és főleg mély (és persze megválaszolhatatlan) alapvető társadalmi kérdést felhozó darabot a Vígszínház Térey János és Kovács Krisztina fordításában mutatta be, Eszenyi Enikő kimagasló játékára építve (természetesen mint Sen Te/Sui Ta). Újabb nagy sikerrel gazdagítva mind a színház, mind a színész-rendező-igazgató pályáját.

Az emberek (jó része) szeretne jó maradni egy soha nem „jó” társadalomban. (Mit jelent a jóság, a tisztesség, becsület…?) Oka van annak, hogy nem ezen elvek alapján működik lényegében egyetlen társadalom sem. (Talán egy-egy bennszülött törzset kivéve, de ez sem biztos, meg aztán ők nem igazán „társadalom”).

A rendező, Michal Docekal elénk vetíti Szecsuánt – amely csak annyira „kínai”, amennyire nagyon muszáj. Vizet talán Kínában már nem árulnak, sem napfényben, sem esőben, Vang vízárus szerepe mégis nagyon fontos (Mészáros Máté), hiszen igaz barátja Sen Tének, az utcalánynak, akit végül mint (kitalált) nagybácsi, Ta Sui kénytelen cserbenhagyni.

Sen Te valóban önzetlen „jóember”-ként áll előttünk, szeretne mindenkivel csak jót tenni, mindenkin segíteni, de hamar ráébred, hogy ez lehetetlen. Mai „nyelven” azt is mondhatnánk, hogy nem húzza meg saját határait; ezt a „nagybácsi” teszi meg helyette.

A darab fantasztikus, mint tudjuk, számos szempont miatt. Többek között elvben a nagybácsi szinte teljes ellentéte Sen Tének: realista, emberismerő, gazdaságteremtő (Sui Ta „bőrében” három hónap alatt hoz létre néhány zsáknyi dohányból egy jól működő dohánygyárat, ahol az addig csak „kérincsélő” embereknek dolgozniuk kell, és nem is fizetheti jól őket, hiszen újra tönkremenne, és vele persze a gyár is). A pilóta, Szun iránt érzett szerelmét palástolni tudja nagybácsiként még héthónapos terhesen is.

A szegénységet, mély nyomort azonban nem képes megváltoztatni még közvetlen környezetében sem. Ahhoz valami egészen más kellene, de nem feltétlenül az amúgy tényleg hiányzó általános jóság, vagy önzetlenség. A rendezés (és maga a darab) nem hagy minket „elandalodni”. Hol a szerelmi szál bonyolódása a pilótával, hol a fodrász alakja, megjelenése, ajánlata-felajánlása (Su Fu, borbély – Kerekes József) hoz fordulatot. És persze Sen Te vívódásai: a pénzt az idős házaspárnak vissza kell adni; születendő gyermekét csak tigrisként lesz képes felnevelni egy nyomorúságos világban.

A pilótának sem sikerül a kiemelkedés, a felszínen a pénz hiánya miatt – de jellembeli hiányosságaival vajon sikeressé válhatna? – így aztán hamarosan megjavul Sui Ta dohánygyárában; csak éppen a többiek hajcsára lesz, ami neki sem tetszik.

Becsületesen nem tud megélni Sen Te (sem), nem becsületesen pedig nem szeretne élni. Az ellentmondást ő sem képes feloldani, részben ettől is marad mai a dráma, és lesz mai a rendezés. Marad a remény, vagy inkább kívánság, szinte követelés Sen Te hatásos nagymonológjában a darab végén tisztességről, jóságról – majd egyszer.

Az előadásban Sen Te szerepét kivéve minden női szerepet férfi játszik, hitelesen. Élükön Sin asszonnyal (Lukács Sándor játssza nagyszerűen, kifejezően), aki az ellenséges, üzletét kényszerből eladó nőből megértő (munka)társ lesz – ő tudja egyedül, hogy a „nagybácsi” terhes.

De a többi színész is kiváló a nem kiemelt női szerepekben is (a háztulajdonosnő és mások). A három isten természetesen férfi. (Első Isten Telekes Péter, Második Isten Fesztbaum Béla, Harmadik Isten Molnár Áron, ők jelennek meg tehát női szereplőkként is.)

Lin To, az asztalos szerepe elmosódottabb, őt Gyuriska János jeleníti meg.

Az előadásban természetesen nagy hangsúlyt kap az élőzene. (Zene: Paul Dessau, zongora: Furák Péter, Nagy Szabolcs, hang drum (ütőhangszer) Soós Arnold. Zenei vezető: Michal Novinski.) Kifejezőek az elhangzó fontos songok is, szövegük is viszonylag jól érthető. Szerves részei az előadásnak a táncosok (koreográfia Horváth Csaba) és a népes Kórus. Díszlet alig van, de a látvány mégis érdekes a vetített képekkel (animáció: Frantisek Pechacek), az olykor „előretolt” bolttal, vagy az állványokkal a gyárban, no meg a sok függesztékkel (hol rizzsel, hol dohánnyal tele zsákok). (Díszlet: Martin Chocholousek). Kifejezőek a jelmezek, Sen Te egyszerű ruházatai, majd az esküvői ékes ruha és fejdísz, a férfiaké általában mai öltöny vagy munkásruha, de a vízárus és a „női” szereplők jelmezei is jellegzetesek. (Jelmez: Katerina Stefková).

Miután sok külföldi művész vett részt a valóban sikeres előadás létrehozásában, szükség volt tolmácsra is Korpic Gertrúd személyében.

Különleges előadás a mostani vígszínházi is, hiszen újra felveti bennünk a kérdést a „jó” társadalomról, naivitásról és realitásról, az emberek gyarlóságáról és a bennük rejlő, elnyomott lehetőségekről. Eszenyi Enikő póztalan, egyszerű játéka Sen Téként, hangsúlyos mozdulatokkal tűzdelve pedig Sui Taként nem okozhat csalódást sem a nézőknek, sem – feltételezhetően – a szakmának. Példaértékű a többi szereplő játéka is, akik megteremtik az összhangot a sokszínű előadásban.

 Budapest, 2012. november 25.


Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©