Már többször
megfigyelhettük, hogy hálás dolog Goldonit
elővenni, amikor nincs jobb ötlet, és kell a
közönség. Bár sok
vígjátékot írt,
közülük is az egyik legnépszerűbb ez a veszekedős
olasz temperamentumú, halászfaluban
játszódó darab. Jelenleg is a biztos siker
reményében tűzték műsorra, Csiszár Imre rendezőt
állítva mellé ceremóniamesternek.
A szép kis Velence melletti
halászfalu férfinépsége majd tíz
hónapig a tengeren dolgozik, és nagy
zsákmánnyal tér haza. Asszonyaik közben
csipkét vernek a ház előtt, pletykálnak,
férfiakról álmodoznak. A lányok
férjhez akarnak menni, és ezért a
célért mindenre képesek.
A dolog úgy kezdődött, hogy Checca
szemet vetett Titta
Nanéra, a csinos halászra, aki már két
éve Lucietta jegyese. Aztán jött a
tökárus, és Lucietta vásárolt egy
szeletet Toffolónak. Az egymásra féltékeny
lányok elpletykálnak mindent a tengerről hazatérő
férfiaknak, akik előveszik
Toffolót, és megfenyegetik. A még nőtlen és
pénztelen Toffolo panaszt tesz Isidora
jegyzőnél, aki rendet akar vágni a csetepatét
illetően. Behívatja kihallgatásra
az érdekelt feleket, de nem bír velük. Checca
letagad mindent, Libera asszony
süketnek tetteti magát, férje, Fortunato pedig oly
mértékben hadar, hogy egy
szót sem lehet érteni abból, amit mond. A
jegyzőnek elfogy a türelme, a másik
házban élő két nőt (Pasquát és
Luciettát) már meg sem hallgatja.
A csetepatét még
súlyosbítja az is, hogy mikor már
helyreállt a rend, és mindenki talált
magának párt, kiderül, hogy a sorrend nagyon
fontos, és be kell tartani. Előbb az idősebb
lánytestvér megy férjhez, aztán a
fiatalabb, de mindezek előtt Lucietta, akinek ki kell
békülni Titta Nanéval,
mert előzőleg kölcsönösen megsértették
egymást, pedig nem tudnak egymás nélkül
élni.
Csiszár Imre nemcsak rendezőként,
hanem díszlettervezőként
is jegyzi az előadást, praktikus, bal és jobboldali
házfalat állított be a két
család számára. Aztán ugyanez a két
fal jól szolgál a jegyző szobájaként kis
függöny átalakítással. A
stilizált csónak is megjelenik a hazatérő
férfiak
mögött, sőt még egy hungarocell óriás
kődarab is kellékként szolgál menet
közben. Kovács Yvett
jelmezei mind a nők, mind a férfiak számára igen
hálás
játszási lehetőséget biztosítanak. A
ráncos földig érő szoknyák, a bőr magas
szárú cipők, a férfiak térdig érő
nadrágjai ellenében erőteljesen elválik a
hivatalos emberek (jegyző, altiszt) rizsparókás,
térdharisnyás és zsinóros,
selyemből készült kabátja. Utóbbiak az
államot képviselik „egyenruhában”,
míg a
falu népsége egyszerű halászokból
áll.
Jó szereplehetőségeket
kínál a vígjáték. A legnagyobb
sikert Besenczi Árpád
aratja hadarós beszédével Fortunato
szerepében, érthetetlen
hadarását mindannyiszor megtapsolja a
közönség. Titta Nane macsós
figuráját
Zöld Csaba adja elő dögösen, a
nagyszájú Liberát Kocsis Judit játssza,
mellesleg ő az, aki a süketet adja a jegyzőnél. A
sértődős Pasquát Fehér
Anna,
férjét, a magabiztos Tonit nBarabás
Kiss Zoltán, a molett Orsettát Jónás Andrea,
nádszál húgát, a cserfes Checcát Kovalik Ágnes.
Beppét, Orsetta vőlegényét Ömböli Pál
domborítja kedves, de férfias bájjal, az
éretlen Toffolót Dányi
Krisztián, az erőshangú Vicenzót (ő a
tengeri halfogás felvásárlója) Gieler
Csaba. Főszerepet csinál Schnell Ádám a jegyző
figurájából kissé kenetteljes,
nyújtott beszédével, mintha önmaga
karikatúráját adná elő. Az igazi főszerep a
Luciettát alakító Márkó Eszteré,
sovány madárarca boldogan kerekedik,
pirosodik, amikor visszaszerzi régi szerelmét. Még
a két igencsak epizódszerep
(Canocchia, a tökárus, és az altiszt) is
hálás, előbbit Fila
Balázs, utóbbit Katona
János játssza.
Mindehhez
a
szórakoztató két és fél
órához járul, hogy a nézőtér
oldalában egy talapzaton
áll az est „logójaként” Goldoni
bronzszobra, Madaras István
szobrászművész
munkája, aki a színháznak adta kölcsön
nagyszerű művét, amíg műsoron tartják.
Reméljük, sokáig ott lesz.
Földesdy Gabriella
