Goldoni
vígjátékát
gyakran játsszák a színházak, és
rendszerint sikert hoz. Csiszár Imre
rendezésében a siker most is megismétlődött (Mészöly
Dezső
fordításában). A vígjáték
egyszerű díszletei (szintén Csiszár Imre) a
színészek
játékát helyeztette előtérbe, aminek meg is
feleltek mindahányan. Az előadás
hangulatát már az első kép megalapozta, egyik
oldalon két, a másikon három
nővel különböző korosztályból –
ruhájuk színe is már halványan mutatta, ki
hova tartozik (kékes, illetve lilás árnyalatok.
Jelmez: Kovács Yvette).
Mert
olykor, az igazi csetepaték hevében nem volt könnyű
megállapítani, ki kicsoda
és „hol is van otthona”.
Pedig
mindössze két, egymással szemben álló
ház lakói. Egy-egy, hátrafelé szűkülő
teret bezáró házfal, rajta egy-egy ajtó
és egy-egy ablak. Ennyi tökéletesen
elég is játéktérnek. Szemben a tenger, ahol
később kiköt a hajó…
De még csak
az asszonyok, meg a lányok. Két idősebb (Libera – Kocsis Judit, Pasqua – Fehér Anna), két fiatal
(Checca – Kovalik Ágnes,
Lucietta – Márkó
Eszter), és egy
valamivel kevésbé fiatal (Orsetta – Jónás Andrea).
Békésen csipkét vernek. Pár
percig tart ez a béke. A férfiak a tengeren vannak, a nők
„mulatni” vágynak,
hát egymással perlekednek. Különösen, ha
arra vetődik egy nadrágos... most
éppen Toffolo (Dányi
Krisztián)
alakjában. Ráadásul még egy
sütőtökárus is!
(Canocchia – Fila Balázs). Innen már
megállíthatatlan a „tragédiák”
sora. Egy
szelet sütőtök vásárlása
elindítja a féltékenységet, a
veszekedést, az
intrikát, a lányok versengését. Lassan
kirajzolódik előttünk, ki kicsoda is,
kit vár haza, mitől fél, mit tart erkölcsösnek
vagy erkölcstelennek. Az
asszonyok férjeiket várják, a két idősebb
lány
vőlegényét-szerelmesét-szeretőjét, a
legkisebb, még szinte kislány Checca pedig
– nos, ő még csak szeretne valakit hazavárni.
Éles vitává fajuló versengésük
közepén aztán valóban megérkezik a
hajó, nem kevés zsákmánnyal. És
kezdődik az
újabb kavarodás, ugyanakkor azonnal szembeötlik a
hajó legénységének teljes
különbözősége. Toni megfontolt (Barabás Kiss Zoltán),
Fortunato (Besenczi
Árpád) hadarása pedig külön
történet a történetben kezdettől fogva, amivel
több
nyíltszíni tapsot is kiérdemelt. Azonnal ott terem
a halfelvásárló (Vicenzo – Gieler Csaba) – később
hangsúlyt kap, hogy vele jobban járnak, mert ő
közvetlenül vásárolja meg az árut,
így több pénz marad a halászoknál
–, és a
két szerelmes, a „macsó” Titta Nane (Zöld Csaba) és a kicsit bumfordi
Beppe
(Ömböli Pál).
A szelet
sütőtökvásárlást, halvány
„enyelgést” persze azonnal elmondják a
férfiaknak,
ki-ki a maga „előadásában”. Mert hiába
kötöttek (látszat)békét az assznyok,
„megfulladnának”, ha nem mondhatnák el a
történteket – a férfiak meg persze
különböző módon, de féltékenyen
reagálnak. Előkerítik Toffolót is, most a
férfiak verekednek, késsel fenyegetőznek… Toffolo
pedig feljelenti őket a
jegyzőnél.
A
„hivatal”
– egyszerű szoba, hátsó falnak megteszi egy
leeresztett óriási fehér lap, rajta
„ablakkal”, a baloldali ajtó függönnyel
eltakarva – máris beltéri ajtóvá
alakult. Íróasztal, egy szék előtte – az illúzió teljes, és
megismerhetjük
Isidorát, a jólelkű jegyzőt
(Schnell Ádám), aki kicsit
hiú, kicsit idegen itt – hiszen Velencéből
jött –,
és kicsit nehéz elhinni, hogy önzetlenül akar
jót cselekedni. Nos, lehet, hogy
nem egészen önzetlen: szeretné, ha
„szeretnék“ úgy általában?
Bármennyire
is elszánt, van, amikor már-már feladja. A
magát süketnek tettető Libera után
még a hadaró Fortunato is! – pedig Fortunato
tökéletesen elmeséli kétszer is a
történetet, a maga módján! Mi
értjük, csak Isidora nem. Mindegy, így is jót
tud
cselekedni: miután Checca – szinte
angyali-kislányos-szégyenlős bájjal – a
„kihallgatáson” bevallja, hogy Titta Nanét
szeretné férjül, aki már amúgy is
szakított szeretőjével, Luciettával, no meg
még a hozomány is megtoldódik egy
alapítványból (!) – teljes
boldogsának ígérkezik a történet
Isidora számára.
De az élet
sokszor másképpen rendezi a dolgokat. A macsó
Titta Nane az önérzetes Luciettát
szereti, és kész. Nem érdekli a pénz sem,
Checca fiatalabb volta sem. Lucietta
nem is akar szép lenni, önérzete fontosabb.
Így megtudjuk, hogy egy pár cipőt
meg szalagot kapott eddig szerelmétől… Az ő
veszekedésük, vitájuk, duzzogásuk
emlékezetesen végigkíséri az
előadást.
Checca még
tesz egy kísérletet Titta Nane irányába,
hátha mégis elveszi; de ha nem, és a
hozomány is meglesz – biztos, ami biztos, még
rá is kérdez –, hát akkor
megteszi férjnek Toffolo is. Mindkét szerelmes
férfi végül megkéri a rá
váró
lány kezét, részben Isidorától, az
előre vásárolt gyűrű is “helyére”,
szerelmese ujjára kerül Beppe részéről. A sok
csetepaté, vita, fenyegető
kergetőzés után most táncukkal telik meg a
színpad, még az altiszt (Katona
János) is velük
táncol.
Megfelelő
hangulatot ad végig a zene is (zenei szerkesztő: Csiszár Virág).
Györgypál
Katalin
