Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

TARELKIN HALÁLA

SZÍNHÁZ

TARELKIN HALÁLA

Örkény István Színház

Elbert János fordításában játsszák ma is Alekszandr Szuhovo Kobilin „képtelen komédiáját" – utóbbi a műfajt jelöli. Hivatalnokgépezetet kellene látnunk, poloskafészek lakást… sok minden mást is láthatunk. Ha kivárjuk a legutolsó másodperceket is, akkor valóban komédiát. Itt-ott nem éppen komikus jelenetekkel. Persze mindig nagy kérdés, kinek mi vicces, mi humoros, és mi nem. Orosz miliőben, kétségkívül. Olykor képtelenségeket, olykor nem annyira. Élő, hiteles lehet Mavrusa, szakácsné (Takács Nóra Diána), és talán még nála is élőbb Iván Antonovics Raszplujev megbízott körzeti rendőrbiztos (Vajda Milán), megbirkózva a hatalmas, hamburgerre emlékeztető veknikenyeres szendviccsel (benne egy egész fejessaláta, több főtt tojás héjastól, barna papírból előkerült tégla-lekvár, másik barna papírból előkerült nagy darab vaj – miegymás). Minden helyzetkomikumot kihasználnak, a közönség nagy örömére. Ilyen még a koporsó meglehetősen nehézkes leszállítása is a lépcsőn.

Az előadást megalapozza a díszlet. Az első felvonás egy padlásszobában játszódik, ahova fel kell jönni egy szűk lépcsőn a színpadra, a második felvonás egy félszuterénban lévő világos helyiségben, a rendőrörsön, ahova viszont le kell jönni – foghíjas – lépcsőkön.

Mindez már előrevetít bizonyos mozgásformákat. A zene olykor a legpontosabban követi a mozdulatokat, szinte már karikírozva azokat.

A történet csak látszólag bonyolult: Tarelkin ellopja egy közeli településen az ott elhunyt Szila Szilics Kopilov iratait, majd megrendezi saját halálát a lakásán, amiben segítségére van Mavrusa. Utált hivatali főnöke, Makszim Kuzmics Varravin a beosztott hivatalnokaival természetesen eljön a lakásra, főként azért, hogy visszaszerezze a tőle ellopott kompromittáló iratokat. Megérkezik a rendőrség is, Tarelkin mint Kopilov pedig hamar lebukik. Varravin aztán mindent elkövet, hogy visszaszerezze az iratokat. Megjelenik mint Polutatarinov kapitány, és bemeséli a rendőröknek, hogy a lebukott Tarelkin tulajdonképpen vérszopó, vámpír, akit úgy lehet majd vallomásra bírni, ha nem adnak vizet neki … (Mindez jó alkalmat nyújt a két-két színésznek a különböző alakításokra, Tarelkin és Kopilov egyaránt Debreczeny Csaba, Varravin és a kapitány pedig Epres Attila.) A rendőrkapitány is (Antyioh Jelpigyiforovics Óh – Gyabronka József), a körzeti rendőrbiztos is kitüntetéseket remél, ha bebizonyosodik a lefogott Tarelkin vámpír-léte … Így aztán sokakat megvádolnak, és természetesen – orosz börtönviszonyok, 1860-as évek! – minden megvádolt személy végül aláírja, amit elé tesznek. Közülük két férfit is nő játszik: Flegont Jegorics Papagájcsikov kereskedőt Bíró Kriszta, és nem is akárhogy – szemtelen bájjal adagolva a bankókat –és Csvankin gőgös földbirtokost – gőgös, amíg meg nem „dolgozzák" – Takács Nóra Diána. Ezek a jelenetek nem feltétlenül a komédia-jelleget erősítik, de nagyon is jellemzőek lehetnek. Megismerjük még a házmestert is, Pahomov – Ficza István e.h., az ő „megdolgozása" sem éppen szívderítő igazából. Sőt, Ljudmila Szpiridonovna Brandahlisztova mosóné megjelenése, majd megvádolása sem, de nem is ez volt vele a cél. A mosónét is Bíró Kriszta játssza, jól.

A hatalom kiélése, a hierarchia bemutatása egymás között és feljebbvalóik előtt a rendőrkapitány és -biztos részéről megfelelően hiteles, sok pici, de fontos és humoros momentummal.

Varravin végül visszaszerzi a vízhiánytól már félholt Tarelkintől az iratokat – természetesen egy kancsó víz elég is ehhez. Idáig legfeljebb szatíra, nem is a legrosszabb fajtából. Az utolsó percekben azonban Tarelkin – egyedül maradva – azonnal erőre kap. Miután nyilván Varravinnál nem dolgozhat, állásra ajánlkozik mint megbízható, becsületes ember. Ez viszont már felteszi az i-re a pontot.

A darabban találkozunk még Keresztély Keresztélyevics Unmöglichkeit orvossal (Máthé Zsolt), akinek természetesen csak az a fontos, hogy papír legyen arról: ő törődik a rabok egészségével. Az igazság mit sem számít. Az ál-operációja azonban szinte külön életet él a darabban. Kacsala és Satala gyalogrendőröket szintén Máthé Zsolt és Ficza István e.h. játsszák. A ruházatban és viselkedésben jellegzetes hivatalnokokat, hitelezőket, a mosóné három gyermekét az egyéb szerepeket is alakítókkal látjuk, a férfi-hivatalnokok között Bíró Krisztával.

A díszlet Izsák Lili munkája. Jelmez-maszk: Nagy Fruzsina, melynek része a hivatalnokok „műfogsora" is. Mozgás: Murányi Zsófia, zene: Kákonyi Árpád.

Az előadást Mácsai Pál rendezte.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©