Peter Schäffer sikeres író, különösen két kasszadarabja tette híressé, a Mozartról szóló Amadeus és az újsághír alapján készült Equus. Az újsághír önmagában nem probléma, Mikszáth is onnan vette a Noszty-fiút, aztán milyen jó regény lett belőle.
Míg az Equus 1980-as pesti színházi bemutatója alkalmával revelációként hatott a történet a lovak szemét kiszúró fiúról, mára már kicsit erőltetettnek, hatásvadásznak érezzük. Jó ötlet, amivel el lehet kápráztatni a közönséget, leöntve persze a pszichológus szósszal, meg a szülőknek őskövületként való ábrázolásával. Ehhez jön a jogait követelő fiatal lány, aki a fiút akarja szexpartnerként, a jóságos bírónő, a zseniális pszichiáter, akik a fiú mellé állnak és megmentik.
Ma már ez kevés. 1980-ban nagy szám volt az Alan szerepét alakító Gálffi László meztelenre vetkőzése, ma ez már mindennapos. Magát valamire tartó rendezésben minimum egy vetkőzés és egy szeretkezés: kötelező.
Ha közelebbről megnézzük, miről is szól a darab, rájövünk, hogy saját mindennapjaink is tele vannak – ha nem is lovak szemének kiszúrásával – stresszel, frusztrált helyzetekkel, állandó konfliktusokkal a közeli hozzátartozók felé. Ebben a történetben a 17 éves Alan tudatának legmélyéről kell előhívni sok-sok trükkel azt, hogy mi is történt valójában a lóistállóban. Martin Dysart pszichiáter, aki a szakma legjobbja, ezt meg is tudja oldani, csakhogy kiderül, ő maga is boldogtalan, és a siker nem önelégültséggel tölti el, hanem rájön arra, hogy a fiút meg kellett volna hagyni különc mivoltában, és nem átlagemberré, jól viselkedő unalmas senkivé tenni, amit amúgy gyógyulásnak neveznek, de az egészség eme formája boldogtalansággal jár.
A másik vonal a szülők viszonya fiukhoz. Szomorú nézni a két sztereotíp figurát, az anya vallásos, kötelességtudó tanítónő, aki nem érti, miért kérik számon rajta azt, amit a fia követett el, az apa műveletlen nyomdász, aki esztelen szigorral bánik fiával, közben erotikus filmekre jár a moziba – titokban. A szülő csak hülye lehet és igazságtalan, aki nem érti meg saját gyerekét, akkor meg mit csodálkozik?
Vannak elvarratlan szálak Schäffer darabjában. Nem derül ki, milyen kapcsolat van a bírónő és a pszichiáter között, Jill, a fiatal lány motivációja sem egyértelmű, nem tudjuk, hová lett ama bizonyos éjszaka után, azt se, hogy szereti-e Alant, vagy csak egy jó éjszakát akart, és nem sikerült. Végül az sem világos, mi lesz Alan sorsa azután, hogy pszichiátere szóra bírta, úgymond kigyógyította őrületéből.
Dicső Dániel rendezése három részre osztja a bejátszható teret: az eredeti színpad a dialógusok elhangzásának helye, a legfőbb események Alan és Dysart, Alan és Jill, valamint a fiú és a lovak közti kapcsolat bemutatására szolgál. A színpad előtti zenekari árok viszonylag vékony sávjában ülnek a mellékszereplők (bírónő, anya, apa), akik jelenésükre feljönnek a színpadra. Végül a színpad leghátsó részén hat sötét plexiablakos fülkét rendeztek be, itt állnak a lovak, akiket sportos testalkatú táncosok (fiúk) alakítanak. Az elrendezés világos viszonyokat rejt, praktikus és szemléletes is. Viszont problémát jelent, hogy az „árokban" ülő színészeket csak az első 3-4 sorból lehet látni, a hátrább ülő – jómagam is – kimarad ebből.
Cziegler Balázs díszlete csak a szükséges berendezéseket hagyja meg, a balszélen a pszichiáter szobáját jelzi a hatalmas íróasztal, ennél ülve fogadja betegeit. A színpadon csak egy pad áll, ahol Alan felhúzott lábakkal fekszik, a pad a kórházi ágyat helyettesíti. A lovak sörénye és jelmeze ötletes, mozgásuk utánozza a ló patájának táncosságát, Alan meztelenül való lovaglása szép pillanata a rendezésnek (koreográfia: Vida Gábor).
Bognár Hajnalka hétköznapi ruhákban játszatja a szereplőket, feltűnően kilóg ebből a sorból a bírónő élénkpiros kabátja és arany lurex „kisestélyi" viselete.
Alföldi Róbert pszichiáter alakítása kívülről közelíti meg a figurát, intelligens, jó színészi munkát eredményez, viszont elnyújtott beszéde, ami az elmúlt két évtized alatt elválaszthatatlan lett tőle, kissé zavaró. Szamosi Donáth fiúként a látványos jelenetek eljátszására koncentrál, a lázadásra, a lovaglásra, finom hatásokkal még nem bír. Kitűnő karakterfigurát hozott Kútvölgyi Erzsébet anyaként és Kőszegi Ákos apaként. Mindketten eljátszották saját szülői tragédiájukat mini drámaként. Béres Ilona bírónője kis szerepe miatt nem tudott kibontakozni, Holecskó Orsolya Jill alakítása kapcsán levegőben lógó alak, hisz nem tudjuk, szereti-e Alant, játéka ennek áldozatává válik, nincs tétje.
Kasszadarab még az Equus? Vagy csak a színészek miatt jönnek megnézni?
„Darabgyárosok" – úgy tűnik – voltak is, vannak is, lesznek is.
Földesdy Gabriella
