A Kecskeméti Katona József Színház mutatta be Székely János erdélyi író Caligula helytartója című drámáját. Az előadást a Thália Színház Stúdiószínpada „átvette”, így a pesti közönség is láthatta a darabot, amelyet a hetvenes években a gyulai Várszínház tűzött először műsorára a fiatal Lukács Sándorral a címszerepben. A Thália Stúdiószínpada puritán egyszerűségével hat, háttérben tükörfallal. A díszlet csupán egy díszes karosszék és egy hatalmas láda, amely a konfliktust okozó császár-szobrot rejti. A szereplők játéka a nézőktől az első sortól alig egy méter távolságra zajlik, így fokozott figyelem kíséri minden megnyilvánulásukat. A darab a hatalom nevetséges, egyben riasztó és mindent elborító akarnokságáról szól, és egy ember a helytartó lelkiismereti válságáról, jellembeli átalakulásáról. Caligula császár parancsára aki a lovát is konzullá nevezte ki el kell helyezni a szobrát a zsidók templomában, Jeruzsálemben. A helytartó közlése nyomán a zsidók ellenállnak. Istenre hivatkoznak, és számos észszerű magyarázattal igyekeznek jobb belátásra bírni a helytartót. A helytartó a császár feltétlen híve ugyan, mégis halogatja a szobor elhelyezését, mivel érti és érzi az igazukat. Saját emberei közül is vannak, akik értetlenül figyelik a habozását. Valaki följelenti a császárnál, ő pedig első indulatában kivégezteti a vélt árulókat. E tettével ő sem különb az időközben megölt zsarnok császárnál. Magányosan, lelkiismeretfurdalás közepette kíváncsi lesz a szoborra. A ládát kibontva csupán homok és kavics kerül elő jelképesen mutatva a hatalom mulandóságát. A megrázó történet lélektanilag pontosan ábrázolja egy hatalomhoz hű, ugyanakkor emberséges és tisztességesen gondolkozó ember lelki dilemmáját. Gyötrelmét még tetézi az ártatlanul kivégeztetett, hű embereinek haláláért érzett fájdalom.
Az előadást két remek alakítás teszi felejthetetlenné. Kőszegi Ákos a helytartó szerepében meggyőzően játssza el az említett lélektani vívódást. A darab kezdetén magabiztos és kérlelhetetlen császári helytartó. Vitája a zsidó rabbival egyértelműen bizonyítja: a császárhoz hűséges, ugyanakkor okos és figyelő füllel hallgatja a rabbi érveit. Ezek az érvek egyre jobban elbizonytalanítják. Arcának rezdülései, ideges mozdulatai jelzik, hogy lélekben igazat ad a rabbinak.
A rabbi Dunai Tamás mértéktartó eszközökkel, csendes és nyugodt érveléssel bizonyítja be a zsarnok Caligula ötletének, saját szobra templomban való elhelyezésének abszurditását, esztelenségét. Nagy szavak helyett mindenképpen érvekkel igyekszik eltántorítani a helytartót a parancs végrahajtásától. Kőszegi Ákos és Dunai Tamás kettőse szikrázóan élessé teszi a párharcot, az emberség és értelem győzelmét a zsarnokság felett. E remek alakítások mellett a darab többi szereplője is értően közvetíti Székely János gondolatát: a hatalom csak addig él", amíg a nép támogatását élvezi. A zsarnokság pedig előbb-utóbb véget kell, hogy érjen! Ez utóbbit jelzi a kibontott ládából kihulló törmelék
Tárkányi Imre
Megjelent: Kláris, 2011/4.