Amikor 1992 elején lázasan tervezgettük
néhányan (Bandi Katalinnal, Tárkányi
Imrével) az újság létrejöttét,
nem jutott eszünkbe hosszabb távra gondolni. Sok
újság született akkoriban, a miénk egyike
volt ezeknek. Örültünk, hogy áprilisban
megjelenhetett első számunk Kláris
néven a felkért 20 szerző műveivel. Már maga a
névválasztás sem ment simán, nem
beszélve a hivatalos ügyintézésekről a
minisztériumban és más helyeken. De sikerült
megalapítani az URÁNUSZ Kiadót, és
így megjelenhetett, akkor 16 oldalon, lapunk első száma.
Terjedelme fokról fokra bővült, külalakja is
formálódott, ahogyan a technika is fejlődött
évről évre – alapjai azonban máig
megmaradtak, és kéthavonta rendre megjelenik.
Újságunk a 30 év alatt volt már 72 oldal
is, végül sok éve 60 oldal. A szerkesztés
technikai folyamata is természetesen változott, hiszen a
kéziratok zöme ma már e-mailben érkezik, nem
beszélve az újság honlapjáról (www.klarisujsag.hu)
számos éve.
A lapról általában 5 évenként
adunk hírt, és szintén 5 évenként a
megjelent számokból antológiát
állítunk össze a Kláris
könyvek sorozatban, külön a felnőtteknek,
és külön a gyermekeknek. E sorozatban az első
években témánként szintén
válogatást adtunk ki, ilyen volt a karácsonyi,
vagy a hazánkról szóló
antológiánk. Az évente 6 számban 60
oldalon, A/4 formátumban meglehetősen sok mű jelenik meg,
közülük ma már igen nehéz lenne
témánként válogatni.
A 60 oldalból 2 oldal mindig a gyerekeké,
szépirodalom – ezen belül a versek nagyobb
számban – 26 oldalon jelenik meg, publicisztika 30
oldalon, képekkel, fotókkal illusztrálva.
Legelső mottónk így szólt: „A
játszótársunk, mondd, akarsz-e lenni?”
– sokan akartak és akarnak, akár
Kosztolányit, akár József Attilát (most a
„Klárisok” c. versére utalok), vagy
bárki más költőt, írót kedvelnek
inkább.
Csak megbecsülni tudjuk, hogy a 30 év alatt
hány szerzőtől közöltünk művet 8 éves
kortól (pl. Kertész Mária) 100 évesig
(Láng Miklós), hol összesen egy művet, hol pedig
rendszeresen. Számuk 1.800 fő körül lehet.
Néhány szerzőnk kezdettől fogva, vagy az első
évfolyamtól kezdve publikál:
(Györgypál Katalin), Tárkányi Imre –
sajnos, Róla már csak múlt időben
beszélhetünk ez év január 15. óta
–, Bornemisza Attila, Kovács I. József, Losonczi
Léna, Prosszer G. Júlia, Stancsics Erzsébet,
Szántai Sándor. A Krúdy Gyula Irodalmi Kör
tagjai pedig 1993-től léptek szerzőink sorába.
Kezdő alkotóktól ismert írókig,
költőkig közlünk műveket.
Írószövetségi tagok korábban: P.
Horváth László (versek), Zászlós
Levente (esszék, kultúrtörténet), ma pl.
Lengyel Géza (versek).
Szerzőink köre folyamatosan bővül (miközben, sajnos
el kellett búcsúznunk sok megbecsült szerzőnktől).
Új szerzőnk számonként 4–5 fő, néha
ennél több a jellemző az ország minden
részéből és minden műfajban. A legtöbb
természetesen vers. Bárkinek művét
örömmel fogadjuk, ha az újság
szellemiségét öregbíti: a megfelelő
színvonal mellett a magyar nyelv ápolását,
ma már hozzá kell tennünk: magyarságunk
megőrzését, a nyitottságot, de alapvető
értékrendünk megőrzésével; minden
helyzetből megfelelő kiút keresését,
felmutatását.
Rovataink a publicisztikán belül igen
sokfélék, így esszék, riport,
képzőművészet, filmművészet,
történelem, jövőnk, ma már a
környezetvédelem mellett a klímavédelem,
könyvespolc, és ki kell emelni a színházi
rovatunkat.
Korábban Tárkányi Imrének voltak
jelentős érdemei e téren. 2011-től Földesdy
Gabriella a rovat vezetője. Sok éve számonként
átlagban 5 kritikát közlünk budapesti és
vidéki, sőt olykor külföldi színházi
előadásokról. Ez összesen eddig csaknem 900
kritikát jelent, a korábban alkalmaként
megjelentetett számos kritikán felül. Ám
honlapunkon sok, az újságban nem közölt kritika
is olvasható, ez a menüpontunk lényegében
internetes újságként működik: a
bemutatók után pár napon belül valamennyi
kritikát, ismertetőt feltesszük a honlapra
A 92/3. számtól tematikusak az egyes
lapszámok. Az egy évre előre megadott témák
a legkülönbözőbbek: egyéntől a
társadalomig, a bűntől az örömig, a
felelősségtől a feltöltődésig, szerelem és
halál, vagy éppen nárcizmus; végül is
az eddig megjelent 180 számból 178 számnak adtuk
meg előzetesen a témáját. Átlátni is
nehéz, és ma már ugyanazt a témát
bizonyosan másképpen fogalmaznánk meg, mint 20
vagy 30 éve. Változunk mi magunk is, változik
szerzőink köre is, változik társadalmunk és a
világunk egésze. Természetes, hogy
mostanában a koronavírus járvány vagy a
klímaváltozást is helyet kap, ha nem is
külön főtémaként, néhány
„altéma” pedig minden évben megjelenik, mint
például a költészet napja, vagy anyák
napja, és persze tekintettel vagyunk az egyes évszakokra
is.
Egyik erősségünk éppen az, hogy megmutathatjuk:
különböző szerzőink miképpen
közelítik meg, hogyan látja az egyes adott
témákat. Van, amiről alig érkezett kézirat,
ez az „irigység” témaköre volt, ami
érdekes. De általában (elsősorban) több
esszé is érkezik a témában, a többi
rovatnál, ha lehet, szintén követjük az adott
témát, így a riportok is Kő-Szabó Imre
jóvoltából, más rovatnál azonban a
témához ragaszkodás nem is célszerű
(könyvek, színház, irodalomtörténet stb.)
A lap szerzők nélkül nem létezne. Messze a
teljességtől, de sorolnunk kell neveket, akik alkották,
alkotják ma a lap „lelkét”.
Szépirodalom:
Költőink sorát gazdagították
korábban Antalfy István, Aszódi Imre,
Ihász-Kovács Éva, Veiczi Irma; napjainkban Barcs
János, Bornemisza Attila, Bősze Éva, Lengyel Géza,
Losonczi Léna, Szántai Sándor,
Szénási Sándor István,
Téglás-Hajós Éva, Mészáros
István, Németh Nyiba Sándor, Vántsa
Zoltán.
A prózák terén korábban Láng
Miklós, ma Benke Mária, Kert F. Klára,
Pongrácz Zoltán, Salánki Anikó és
mások remekelnek.
Publicisztika terén:
Esszéket (is) írt korábban Okányi Kiss
Ferenc, ma Krasznai Sándor, Kühne Katalin, Stancsics
Erzsébet. Jövőkutatásban Tóth
Attiláné dr. írásait kell
megemlítenünk. Irodalomtörténeti munkák
korábban Batári Gyula, ma többek között
Téglás Tivadar és Földesdy Gabriella
nevéhez fűződnek. A képzőművészet,
művészettörténet írásait
korábban Soós Klára, ma főként A. Bak
Péter küldi számunkra.
A riportok, interjúk Kő-Szabó Imre, Orosz Margit,
Udvarhelyi András munkáját dicsérik.
Több irodalmi műfajban
Kanizsa József, Király Lajos, Tárkányi Imre
is jeleskedtek-jeleskednek.
Képzőművészeti
alkotások terén Búza Barna, Kelemen
Kristóf szobrai, Vörös Ferenc grafikái a
korábbiak, ma is közölhetjük Buczkó Imre,
Rehorovics Anita, Szabados István és mások műveit,
és egyre nagyobb teret kap a fotózás is.
Külön figyelmet fordítunk a gyermekirodalom
színvonalára: rövid mesét is nehéz
írni, de megfelelő színvonalú gyermekverset sem
könnyű. Korábbi meseíróink voltak többek
között Papp Irén, Varga Sarolta, ma Kanizsa
József, Kelemen Bata Mária, a gyermekversek Barcs
János, Vántsa Zoltán, Hermann Marika
nevéhez fűződnek többek között.
Az Élhető Világ
Irodalmi Kör (korábban Kláris Kör 1992
decemberétől) létrehozásában,
működtetésében jelentős érdemei voltak
Tárkányi Imrének, több évig
Regényi Ildikónak, versmondás, ének
terén korábban Barta Erzsébetnek, ma
Balázsi Juditnak, Katona Máriának,
Mészáros Istvánnak, Szöllősi Dávidnak.
Köszönettel tartozunk a Bíró family
Nyomdának és Könyvkiadónak, sok éve
Bíró Krisztián ügyvezető igazgatónak.
Ez a nyomda az, amely a 93/6. számtól folyamatosan
elkészíti lapunkat pontos határidőre, szép
kivitelben.
Tevékenységünk szervesen
összefonódik a Krúdy Gyula Irodalmi Körrel,
amelytől 2017-ben Díszoklevelet vehettünk át.
Más társaságokkal, körökkel is szoros a
kapcsolatunk, így 2017-ben Magyar
Kultúráért-díjat kaptunk az ART 16
Művész Csoport Egyesülettől (A. Bak Péter). De
szoros a kapcsolatunk a Cserhát Művész Körrel
(Társasággal, Bornemisza Attila), korábban a
Tűzedzők Asztaltársasággal (Okányi Kiss Ferenc,)
kezdettől a Csepeli Tamási Lajos Irodalmi Klubbal (Lengyel
Géza) is.
Az egyes szerzők művei alanyi szerzői jogukon jelennek meg,
így külön nem tartjuk számon, ki melyik
körhöz tartozik, kivel hol, milyen rendezvényen
találkozunk. Korábban többek között
Okányi Kiss Ferenc fordult meg számos más kör
rendezvényein, később Király Lajos, ma
Németh Nyiba Sándor az egyik fontos hírvivőnk,
összekötő kapocs.
A lap életben tartásában a szerzőknek,
szerkesztőknek, nyomdának egyformán fontos a feladata.
Reméljük, még sok évig olvashatjuk,
kezünkbe vehetjük a lapszámokat!
(Megjelent a Kláris
22/2. számában.)
♣ ♣
♣
