Komótosan lépdel
glóbusz túlpartjáról a fény,
– álmos…
láthatár szélén
még parolázik az éjjel,
ki sebtében zsákjába szórja a
csillagokat,
ám égve hagyja
az utcai lámpát, hogy
az érkező új nap
meg ne botoljék
a szürkületben…
   Falióránkon visszaballag
   a nagymutató,
   órányi békével szépítve
   nyugalmunk,
   hadd aludjék tovább
   az utcai lárma, hogy reggel
   ne éji sötétben menjen az ember
   dolga után…
      Ébredő ünnep…
      Mindenszentek…
      Összesöpörjük kertek avarját,
      míg tudatunkkal
      találós kérdést játszik
      a langymeleg ősz…
Ma meghitt rítussá lassul
a vad rohanás,
sodró folyamban áradnak
virágok, emberek, gyertyák,
s a sírkertek
– mint ókeresztény
élet tisztító szent medencék –
mossák gyertyák fényeivel sebeink
gyógyító Időnk emlék-vizében...