Felszakadó sebek, még fájnak,
az emlékek visszatalálnak,
szélben lobogó gyertyák fénye,
a szeretet örök ösvénye.

Még sajog, de szelídül a gyász,
és ajkunkon örök a fohász,
újra átéljük létezésük,
tudjuk, majd mi is hazatérünk.

Apró pillanatok mesélnek,
fellobbannak gyertyák fényében,
a szélhárfán nekünk üzennek,
lángörvényben újjászületnek.

Emlékpillangók ezüst ködben,
sóhajtások a fehér csöndben,
a miértekre nincs felelet,
elfedik a hulló levelek.

Elmondok értetek egy imát,
az ég megőrzi örök titkát,
misztikus éjben, mint lehelet,
angyalszárny simítja kezemet.