Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Tóth Attiláné

A világ vége

Camille Flammarion könyve

Camille Flammarion a 19. században, a Francia Tudományos Akadémia jeles tagja, kiváló csillagász és a szakmai közéletben is szerepet vállaló tudós könyve még 1894-ben jelent meg hazánkan.

A könyv első felében egy 25. századi történetet mond el, amikor egy üstökös veszélyezteti a Földet és az itt élő embereket. Minden számítás azt mutatja, hogy az üstökös nagysága, sebessége és tömege következtében az ütközéskor elpusztítja a Földet. Az emberiség rettegve várja a megjelölt napot, amikor a számítások szerint ez be fog következni, egy bizonyos július 13-ról 14-re eső éjszaka. Az embereken eluralkodik a félelem, a pánik hangulat, a Marsról azonban pontosabb számítások érkeznek, és azok alapján az utolsó pillanatban kiderül, hogy csak a Föld egyik oldalával ütközik az üstökös, és ott is csak kisebb sérüléseket okoz majd – és valóban ez történik. Mivel a szerző csillagász, részletes ismertetőket olvashatunk az olyan, a 19 századot megelőzően született világvége várásokról, amikor azt hirdetik, hogy egy üstökös fogja okozni a pusztulást.

Érdekes, hogy pontosabb számításokon nyugvó hírek érkeznek a Marsról, valószínűleg ott fejlettebb a technika, érdeklik őket a világmindenségben zajló folyamatok, és megfigyelik a Földet is. El is tudják küldeni a számításaik eredményeit, ráadásul olyan formában, hogy azt itt a Földön tudják értelmezni. Tehát az első üzenet a Marsról a 25. században érkezik, egy vészterhes időben küldenek megnyugtató hírt, nyilván fel tudják mérni ennek fontosságát a Föld lakói számára.

A 25. század társadalma már fejlettebb, mint a 19. századé, ha a fejlettséget az emberiség kényelmének szem előtt tartásával mérjük. A jövőben a házak tetején a légi járművek számára leszálló pályák lesznek, a mechanikus megterhelést igénylő munkákat pedig betanított majmok végzik. A szerző azt már érezte, hogy az embert meg kell szabadítani a megterhelő munkától.

A könyv második része a tíz millió év múlva létező világot mutatja be. Nem egy megállapodott jó vagy rossz társadalomról számol be, hanem egy lassan változó világról, amely megállíthatatlanul halad egy irányba. Az embereknek már nem kell dolgozniuk, szép lassan megszabadulnak a problémák megoldásának kényszerétől, mert minden úgy történik, hogy egyre kényelmesebb legyen a számukra. Nem fogyasztanak állati eredetű ételeket, szükségleteiket leginkább műanyagot felhasználva elégítik ki. Ebben a nagyon messzi időben nem is kell felkelni reggelenként, mert egész nap lehet nézni a telefonoscópot (!), ami a gombok nyomogatására a világ minden tájáról érdekességekkel szolgál egy nagy képernyőn – roppant szórakoztató módon. A földi lényeknek ekkorra már összeköttetésük lesz a Mars és a Vénusz lakóival, majd a Mars lakói, akik még a 25. században magas szintű technikával rendelkeztek, kihalnak. Ezután a Jupiterrel alakítanak ki közlekedést. Az ilyen tapasztalatokkal rendelkező emberek külsőre hasonlítanak a Föld mostani lakóira, de értelmi tehetségük már egész más, mint a miénk, mivel a feladataik is mások. Fokozatosan elveszítik azt az erőt, értelmet és erkölcsöt, ami nélkülözhetetlen a Világban való éléshez. Velük együtt negatív változások lassú folyamata játszódik le a természetben is, a természeti környezet lehetőségei már negatív hatással vannak, de nincsenek nagy, hirtelen változások. Az emberiség lassan csúszik bele a megsemmisülésbe. Megnyugtat azonban a szerző, hogy ez természetes, mert ami egyszer létrejött, az el is pusztul, ami igaz az egész világmindenségre is; majd alakulnak új világok és lesz másik emberiség.

(Camille Flammarion: A világ vége. K.: Légrády Testvérek, Budapest, 1894, 387. p.)


♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©