Úgy gondoltad, téged nem érhet semmilyen baj,
betegség, te védve vagy mindenféle vírus
ellen. És mégis bekövetkezett. Ha mélyponton
vagy, hajlamossá tesz arra, hogy azt gondold:
Vége…Vége… Vége egy
járvány miatt, hiszen 39C°-os lázban
perzselődsz, már a gondolataid is valamilyen
befejeződésről szólnak. Próbálj meg
visszaemlékezni, hányszor volt már hasonló,
amikor közel látszott a vég. Eddig minden alkalommal
kilábaltál belőle, mert próbáltál
más lehetőséget is elképzelni, mint a vég.
Hiszen nemcsak gyógyszerek, kezelések képesek
kihozni a halál árnyékából, hanem a
gondolatok reménykeltő ereje is.
A kórház ablakából figyelted a
varjakat, amint reggel a városi szeméttelep felé
repülnek, majd a késő őszi délutánalkony
előtti órájában vissza, a Nagyerdőbe, ahol az
éjszakát töltik. Az ablakból kinézve a
kórház belső útja mellett kétoldalt
termetes fák sorakoztak. Tölgyek, bükkök,
nyírek, melyeken napközben feketerigók,
cinegék, verebek próbálták
táplálékukat megszerezni.
Ez a keresés ösztönzött arra, hogy
próbálj te is valamiféle
„táplálékot” meríteni a
túléléshez. Láthattad, a varjak, a verebek,
a cinegék mind, mind próbálkoznak a
túlélés gondolatával. Ez a tény
megerősítette benned a túlélés
gondolatát. Érezted, lelked egyre erősebbé
válik, ami magával hozta tested
megerősödését. Az igazi fejlődés akkor
következett be, amikor megláttál két
ökörszemet leszállni egy közeli
nyírfára. Ezeket az 1-2 dkg-os életeket mekkora
erő kényszeríti a túlélésre? Akkor
egy 90 kg-os lényben ennek meg kell sokszorozódnia.
Ezután megkezdődött a gyógyulás,
néhány nap múlva hazaengedtek a
kórházból.
♣ ♣
♣
