"Így, hetven felé"
VERS
Korondi Rózsa
VIRÁGVASÁRNAP
Korán kelt a város, a
nép ünnepet várt,
gyűlt a tömeg az Aranykapunál.
Ifjak és vének kezében zöld
pálmaág,
s szívükben remény, virágvasárnapi
vágy.
Eljön ma Ő és biztosan
megszabadít,
menjünk elébe, és
köszöntsük mind.
Lába előtt takarjuk el az
út porát,
szőnyeg legyen ruhánk s a sok-sok
pálmaág.
Ki sebzett lelkeknek boldog jövőt
ígér,
tengeren jár és kővel nem
ítél,
halottat élni kelt, vaknak
világot ad –
érkező királyunk,
rég várt megváltónk az.
Nem lóháton jött büszkén, diadalmasan,
nem volt kardja, sem díszes köntöse,
csak előre nézett látón, fájdalmasan,
s halkult körötte a nép hozsanna éneke.
Saruja kopott és korona sincs
fején,
kísérete egy tucat
mezítláb-szegény,
szép városunk romló
jövőjét hirdeti.
Az Úr csak pásztorok
lovára ülteti?
És a hátán megváltó terhet
hordozó
szamárcsikó csak lassan ballagott,
szemében már pénteki könnye csillogott,
s lába alatt nem roppant, csak meghajolt
a poros köveken a tengernyi pálmaág.
|
|
|
|
