Az emberi viselkedés típusainak lehetséges
alakulása, összefüggésben az
innováció szükséges
fejlődésével – e gondolatkörön belül
íródott Györgypál
Katalin A cselekvő emberről című áttekintő
esszéje kiválasztott könyvekről, melyek többek
között az innovációval, a
„nemtudással”, gondolkodással és
gondolkodástechnikával és a
viselkedéstípusokkal foglalkozik. Ez utóbbi
négy fő kategóriája Thomas Erikson szerint: Piros,
Domináns; Sárga, Inspiráló; Zöld,
Stabil és Kék, Analitikus. Minden emberben megvan mind a
négy viselkedési jelleg, arányuk azonban
egyéni. A kötetben szó van még a
színek szerepéről életünkben (kiemelten a
rózsaszín a börtönfalon), végül
arról: mire készítjük fel saját
magunkat belső beszédünkkel: sikerre, vagy kudarcra.
– A szerk.
*
1945. „Augusztus 6. Szép idő. Egy B-29-es tart
észak felé” – bejegyzés az
atombombázás naplójában. Hirosima –
és a kiáltás: „Ne jöjjön el az a
szomorú idő, amikor az ember saját tudása okozza
pusztulását.” De eljött! Már itt
kopogtat az ajtóban. Nem az alattomos
Gamma-sugárzás…
Klímaváltozás! A tengerbe olvadt jéghegyek.
Japán, India árvizei! Ázsia tornádói
Amerikáig érnek, az esőerdők hamuvá
égése! Az Alpok-aljára zúduló
gleccserek! Aszály! Emberek… „szerintem
egészen bizonyos, hogy mindenkinek az életéről
íródik könyv, abban jó és rossz
cselekedetei, hibái és őrültségei mind
föl vannak jegyezve. Isten archívumában, az Ő isteni
számítógépében semmi sem vész
el soha.” (I. B. Singer) És mi van Györgypál Katalin számítógépében?!
A cselekvő emberről szóló
kötete.
A kötet műfaja a szerző szerint: Áttekintő esszé.
Érdeklődéssel vettem kézbe, mivel
nyugdíjasként is a cselekvő emberek közé
tartozom. „Cselekvő emberek vagyunk valamennyien” –
írja a szerző. A bevezető utolsó gondolata utalás
a pedagógus napra. Saját magára kérdez:
„Véletlen talán, hogy éppen ma írtam
le e sorokat? (…) Hiszen pedagógus sem
vagyok…” Én sem vagyok az, de az író
kérdését nem tartom véletlennek. „A
gyökértelen emberek roppant labilisak és nagy
szerepe van nálunk a véletlennek.” (E. M. Remarque)*
Ma a számítógépek világában
mégis sokan vannak, akik éppen a véletlenre
építenek. Nincs összhangban a mai (fejlődő, fejlett)
gazdasági helyzettel a tudás, a pedagógusok, a
tudomány megbecsülése! De a kötetben nincs
szó a mai aktuálpolitikáról. Én sem
foglalkozom vele, hiszen ha reggel az utcára lépünk,
vagy a piacon, a boltban vásárolunk, szó
nélkül politizálunk. A gazdasági folyamatokat
a zsebünkön keresztül érezzük.
Az első fejezetben az innovációval foglalkozik a
szerző. Csath Magdolnára utal: „a
vállalkozók egy része csak a termék
innovációra gondol”. Ezt az állapotot a mai
fejlődés hozta létre. „A fogyasztói
társadalom ideológiája szerint a
gazdaságnak szüntelenül növekednie kell. Ez csak
úgy lehetséges, ha az emberek egyre többet
fogyasztanak. Az ember biológiai fogyasztó
képessége azonban korlátozott.” (Dr.
Héjjas István)
A termék innováció során
leépült a szolgáltató/kis/ipar. A régi
szokás az volt, hogy a még használható
eszközöket megjavították. Ma „Dobd ki,
és vegyél újat!”
„De mi lesz, ha az emberiség létszáma
megduplázódik, és mindenki olyan
színvonalon akar élni, mint a legfejlettebb
országok lakói?” – kérdezi
Héjjas István. A mi lesz? a migrációval
máris elkezdődött, „a mi lesz” kimenetele ma
még ismeretlen, megoldatlan. Thomas Robert Malthus
(1766–1834) angol közgazdász és
demográfus elméletének lényege: a
lakosság mindig hajlamos gyorsabban szaporodni, mint ahogy az
élelmiszer-ellátás bővülni,
következésképp a szaporodás szigorú
korlátozása nélkül az emberiség
helyzete nem javulhat.” (I. B. Singer) Malthus a megoldást
a háborúkban, a világjárványokban
látta.
„A Fekete hattyúinkról” c. fejezettel**
nem foglalkoztam. „Einstein szerint kétféle
tudományos ismeret van. Az egyik a közvetlenül
tapasztalható és felfogható, míg a
másikat csak a fantáziánk
segítségével tudjuk értelmezni.” (H.
I.) És a megérzésünkkel:
„intuíció nélkül az emberiség
tudományos, művészeti és filozófia
alkotásainak jelentős része ma nem létezne”.
(H. I.)
Igen fontos része Györgypál Katalin
írásának A
gondolkodásról szóló fejezete.
„Magyarországon az 1950-es években és
részben még a 60-as években is
áltudománynak számított többek
között a kibernetika, az
információelmélet, a genetika, a
relativitáselmélet, az analitikus pszichológia, a
gestaltpszichológia, a hipnózis orvosi
alkalmazása, a játékelmélet
közgazdasági alkalmazása, a kvantumelmélet
koppenhágai értelmezése, az
operációkutatás matematikai elmélete, a
szociológia stb.” (Héjjas István)
Mára ezeket az „áltudományokat” a
fejlődés, a tudományos valóság
szintjére emelte úgy, hogy nem előzték meg
tudományos viták.
„A Nobel-díjas fizikus, Max Planck szerint a
tudományos viták nem úgy dőlnek el, hogy a vesztes
fél belátja tévedését, hanem
úgy, hogy kihal az a generáció, amely nem
képes befogadni az új gondolatokat.”
Lássunk „színesben”! – így,
felszólító módban. Ez a rész nem
csak tudományosan színes, hanem olvasmányosan is.
Érdekes a színek keveréséből
olvasható kommunikáció. De szerintem (naivan)
hiányzik a Fehér, a lélek színe. Pl. a
Domináns Piros Fehérrel vegyítve
Rózsaszín lesz. „A rózsaszín
jelenléte az aurában nem csak a szeretetre, de a
naivitásra is utalhat." (más forrásból)
Véleményem szerint a Domináns Pirosban is van
naivitás.
Nem véletlen, hogy a Fehér színnel a
lélekre, a vallásra utaltam. Tudomány és
vallás, az emberi tudat két komplementer
megnyilvánulása osztályidegen ellenség
volt. És ma?
Összefoglaló
helyett… gondolat sorral fejezi be a szerző
áttekintő esszéjét. Ebből a 4. pontra
utalnék: „A magatartást gazdasági, politikai
és történelmi feltételek szabják
meg”, tehát nem emberek csinálják a
történelmet!*** De az 5. pont:
„Tudáshoz, a megszerzett tudás megfelelő
alkalmazásához természetesen gondolkodnunk is
kell/ene/. A gondolkodás természetesen emberhez
kötött.” Ehhez két nagyon fontos összetevő
kellene:
– az én kitágítás igénye,
– a szellemi iniciatíva
kiszélesítésének igénye.
Kérdés, hogy ehhez a lehetőséget a mai
oktatási rend biztosítja- e?
Engedtessék meg nekem, hogy néhány mondatot
– ami a szívemen az a számon – alapon
leírhassak elsősorban a „színeshez”.
Friss érettségi oklevéllel jelentkeztem egy
akkori megyei nagyvállalat számviteli
osztályán. Később a főnök magához
rendelt: – Jó számviteli szakember lesz belőled, de
van egy nagy hibád, így nem lesz belőled jó
vezető. Mindig magadhoz méred az embereket! Soha, senkiben se
tételezz föl annyi jót, amennyi benned van! –
Nem változtam meg. Kisebb-nagyobb beosztásokban
mégis egész pályámon vezető (23 évig
főkönyvelő) voltam. Véleményem szerint
pályámon Domináns Piros voltam, némi
Fehér beütéssel.
„Aki sokat olvas, tudja bizonyára azt is, hogy
többféleképpen lehet olvasni, aszerint, mit
keresünk olvasmányainkban. (…)
Nagymértékben függ tehát az olvasó
ismereteiből, mit ért meg, »mit lát bele« a
műbe” - írja a szerző. 1847. decemberében Petőfi
Sándor: Okatootáia
c. versében így írt: „Szerény
állat itt a lélek, /Nem kér szénát,
abrakot./ Mint szamár a gazt: zabálja /A
kalendáriumot.” Talán újra kellene tanulni
az olvasást… Több mint 150 évvel
később, az olvasás is lehetne témája a
jövőkutatásnak.
Kedvenc íróm, a dán Henrik Pontoppidan
soraival köszönöm a szerzőnek, hogy
megajándékozott A
cselekvő emberről szóló könyvével:
„Aki nem tapasztalta, milyen gyönyörű a gondolat vagy a
valóság titkainak föltárása,
egyáltalán nem tudja, mi az élet.”
Györgypál Katalin tudja! Bizonyította A cselekvő emberről című
áttekintő esszéjével.
–––
* A cikkben szereplő idézetek és szerzőik
nem Györgyppál Katalin kötetében szerepelnek.
** Nassim Nicholas Taleb könyve
*** Mircea Malita „A gondolkodás új
útjai” c. könyvében magatartásokat
vizsgál, nem foglalkozik a történelem
alakulásával.
♣ ♣
♣
