A Világóceán Kiadó jelentette meg a
fenti című dokuregényt, melyből megismerhetjük Faludy György költőnk
utolsó életszakaszának emigrációban
töltött éveit 1967 és 1988 között.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik ismerik és
szeretik a 2006-ban örökre eltávozott, maga
körül mindig sok vihart kavart költő
munkásságát, és azoknak is, akik még
nem jutottak el idáig, de ez csak idő kérdése.
Ezt a kiadványt nem irodalomtörténészek
írták, hanem egy olyanvalaki állította
össze autentikus dokumentumokból, aki közelről
ismerte, tisztelte, rajongásig szerette ezt a hatalmas
műveltségű, humanista gondolkodású, nemcsak
szavakban hazaszerető, hanem szavait tettekben is vállaló
és az önkény ellen a legvégsőkig
harcoló világvándor költő és
műfordító óriást. Ilyen szempontból
hézagpótló műnek számít, melynek
segítségével mozaikként tudjuk
összerakni életének utolsó negyed
évszázadát.
Faludy az 1967–1989-ig tartó több mint
húsz évet Torontóban töltötte, ahol
végre felszabadultan élhetett, ahol az egyetemen
tanított, ahol az egyetem díszdoktori címét
vehette át.
A válogatott cikkekből, interjú részletekből
megismerhetjük Faludy György életének olyan
mozzanatait, melyekről sem ő, sem más nem írt még,
így lassan összeáll egy hatalmas puzzle. Ezt a
képet még gazdagabbá teszik azok az
emlékek, amikből kiderül, mennyire volt ismert Faludy
György költészete külföldön. A
Torontóban, a londoni Times-ban és egyéb
sajtóban megjelent újságcikkekből Faludyt
új megvilágításban láthatjuk. A
szöveget jól kiegészíti a beszerkesztett
képanyag, amely főként a szerző felvételeiből
kerül ki.
Jó szívvel ajánlom: ismerjék meg
(még jobban) Faludyt, és ha Torontóban
járnak, feltétlenül keressék fel a George Faludy emlékparkot,
és szenteljenek neki egy pár perc elmélyült
figyelmet.
(Zebrapintyek az
írógépen. Faludy György Torontóban
és Budapesten. Szerk.: Milánovics Danica. Ford: Kaptay
Éva-Mária. Világóceán K., 2019)
♣ ♣
♣
