A Miskolcon élő és alkotó szerző, Kühne Katalin mindkét
könyvének alcíme: „Emlékeim a
családomról”.
Különös könyvek ezek. Legnagyobb
részük családi levelek, de többek
között Kühne Katalin írásait is
megtaláljuk a levelek között.
A leveleket is Kühne Katalin rendezte sajtó
alá. Mivel a kötetek végén
illusztrációkként beleolvashatunk
néhány kézzel írt levélbe,
tábori postai levelezőlapba, el tudjuk képzelni, mekkora
munkát jelentett fizikailag is, érzelmileg is a
„sajtó alá rendezés”. Második
kötetének végén számos fotót
találunk, pontos aláírásokkal.
A két kötet egésze nagyon gondos munka,
precíz – és megható. A hagyományok,
az értékek őrzéséről és mély
tiszteletről tanúskodik.
Feltehetően nehéz volt összeállítani az
itt közölt családfát is, saját és
férje családjáról egyaránt. Mi
több, mivel a levelekben gyakran olvashatunk beceneveket, ezeket
is, vagy ugyanazon személy többféle
megszólítását vagy
aláírását is megtaláljuk
együtt, gondosan feljegyezve.
A levelek időrendben következnek.
De mindezen kívül, nagyon jellemzően itt áll
több oldalon „Köteteimben szereplő rokonok
(kötetcímmel és oldalszámmal)” is.
Kühne Katalinnak több kötete van: saját
kötete 9, netkötet 1 és szerkesztésében
édesapja kiadott művei 2. A netkötetet kivéve
mindegyik kötetben sok-sok oldalon említi
családját. Feltehetően a netkötetben is
találunk ilyet.
A „Hegyek karéjában” c. kötete
1900-tól 1969-ig, de előtte még a nyomtatott irodalomban
családjukra vonatkozó korábbi
írásokat is ismerteti a XIV. századtól,
és későbbi újságcikkeket. A második
kötetében 1970-től 1996-ig közöl leveleket
– nem teljes leveleket, csak a meghatározó
részeket közli belőlük.
A leveleket, a két kötetet nem lehet egyszerre
elolvasni, de talán nem is szabad.
Külön-külön ránézésre
akár semmitmondóaknak tűnhetnek, valójában
bennük van egész újkori
történelmünk – szavakban, félszavakban,
utalásokban, dátumokban. Látogatások,
meghívások, összetartozás, egymás
megbecsülése. Küzdelmek, pengők,
elszámolások, csomagok, nehézségek,
turistáskodás. Betegségek,
gyógyulások, fájdalmas veszteségek.
Nem családjuk történetét kell
megismernünk a levelekből tételesen – nem is ez volt
a szerző elsődleges célja sem talán, hiszen
megírta ezt máskor, többször,
részleteiben, másképpen is. Számos ismert,
környezetében elismert és megbecsült ember van
ősei, felmenői, oldalági rokonai között, mint
már tudjuk: Kaffka Margit, akinek haláláról
is olvashatunk (Fröhlich Brúnó levele 1918. XII.
14.), vagy művelt és közismert
édesapjáról, Kühne
Lászlóról, aki a Pedagógus
Természetjáró Szakosztály
megalakítója, titkára, túravezetője volt
és szenvedélyesen tanított egész
életében. Kühne László versét
is olvashatjuk.
A dokumentumoknak másféle értékük
van, és ezt valóban tényszerűen tárja
elénk a szerző. E könyveket lehet átolvasni
regényként, de lehet csak bele-beleolvasni is, míg
mindkét kötet végére nem érünk
– mindegyik közreadott levél tanulságos. A
szerzőek a kötet vége felé található
leírásából azt is megtudhatjuk, hogyan
kerültek hozzá a levelek, és megtudjuk ezt is: nem
mindegyik levelet közölte, és mekkora munkával
válogatta át előbb őket. Ez önmagában nagyon
nehéz, fájdalmas művelet… Talán csak az
tudja, aki már csinált ilyesmit.
„Szeretteimhez” alcím alatt végül
saját kifejező, érzelemmel teli verseit olvashatjuk.
A két kötet sajtó alá rendezése,
kiadása tiszteletet parancsoló munka. Az egymáshoz
tartozásnak, a hagyományok
megbecsülésének, az emberség
megtartásának különleges
példáját mutatja fel.
(Kühne Katalin: Hegyek
karéjában. Emlékeim a családomról.
Könyvműhely, 2020, 170 p.
Kühne Katalin: Égi
boltívek alatt. Emlékeim a családomról.
Könyvműhely, 2020, 200 p.)
♣ ♣
♣
