2007-ben a városlakók
létszámában jelentős és ijesztő fordulat
állt be, akkor már a világ
lakosságának 50%-a élt városban. Az
előrejelzések szerint 2050-re ez a szám 66,4% lesz.
Európában még rosszabb a helyzet, itt a
lakosság 74%-a él ma városokban. Ez a szám
2050-re az előrejelzések szerint 82%-ra fog növekedni.
Hogyan lehet ekkora tömeget egy helyen elhelyezni az igény
növekedését is figyelembe véve?
Erre két elképzelés ismert, az egyik az
óriási, kisvárosnyi ember
elhelyezésére szolgáló
mega-épületek, amelyek az égbe nyúlnak,
vagyis felfelé terjeszkednek. Ezek az épületek
mindent tartalmaznak, ami a megélhetéshez kell, a
lakásokat, a sportlétesítményeket,
szó van a közösségi terekről, az
üzletekről, a szolgáltatókról, sőt a
zöld felület biztosításáról,
esetleg mezőgazdasági jellegű termelésről is. A
másik, logikus magyarázattal népszerűsített
javaslat szerint a nagy városokat kis városokra bontva,
nagy területen kell elhelyezni. Ennek az érdekessége
az, hogy az előbbi magas épületek helyett a kisebb
városrészek tartalmaznák mindazt, amit a nagy
épületbe szándékoznak mások
elhelyezni. Mind a két ötletnek a lényege, hogy
miközben a városok létszáma
óriásira növekedik, az egyén emberszerű
életét biztosítani lehessen. Ne darálja be
az egyes embert az óriási, differenciálatlan
tömeg, legyen embermértékű mozgástere. Legyen
olyan állandó környezete, ahol kialakulhat a
baráti köre, a társasága, az ismerősök
léte adjon biztonságot. A gyermekek
nevelésére, oktatására a klasszikus
megoldás maradhasson divatos, vagyis tanárok
vezetésével hasznosítható tananyagot, a
rendelkezésre álló legjobb technikai
eszközök felhasználásával, együtt
sajátítsák el. Bármilyen formában,
magas házban, vagy kisvárosi szerkezetben fognak
élni, de elkerülhetetlen az együtt gondolkodás,
a kommunikáció készség, az ön-
és mások megismerése, és végül
a közös döntés.
A jövő szempontjából fontos a városok,
az emberi élet, a környezet fenntarthatósága.
Az előzőekben vázlatosan ismertetett elgondolásokat
még fűszerezi, hogy az említett
körülmények között biztosítani kell
az energiatakarékos életet, a szennyezés
korlátok közé szorítását, a
közlekedés ésszerű szervezését, a
lakhatóság és munkalehetőségek
gazdaságos elrendezését. Különösen
ezek a feladatok indokolják azt a törekvést, amely
segíti, hogy az egyén számára
lehetőség legyen a közösség
kialakítására, az
együttműködésre. Ha most nem is látjuk
világosan, részleteiben, hogy a
fenntarthatóság problémái a
közösségi együttműködés során
hogyan és milyen formában oldhatók meg, de azt
biztosan tudjuk, hogy ezek a problémák
együttműködés hiányában, az emberek
értő részvétele nélkül nem
oldhatók meg.
Az energiatermelés modern módszereinek
felhasználásával működő
létesítmények természetszerűen
beépülnek a városok szerkezetébe, az
elképzelések szerint. Például a magas
házak a napenergia segítségével
önellátó, energiatermelő és
felhasználó egységek lesznek.
Hasonlóképpen a tisztító
berendezések, szemét feldolgozók a már most
is létező gazdaságos és minden szempontból
tiszta működésük miatt a város
részét képezik majd.
Könnyen beilleszthetőnek tűnik a jövő városainak
működésébe a tudományos technikai
fejlődés előre látható sajátossága,
a robotok megjelenése. A vezető nélküli
közlekedési eszközök, a rutin feladatokat, mint a
kávéfőzés, takarítás stb.
végző robotok már most részesei az
életünknek. A most ismertetett
jövőelképzelések szerint ezek a robotok
elférnek, hasznosak és az ember kényelmét
szolgálva részesei lehetnek a városi
életnek.
Az elvárosiasodás nem elsősorban
Európában jelent meg, mint gyorsan megoldandó
és halasztást nem tűrő probléma. Az európai
városok kialakulása több évszázadot
vett igénybe, és az alkalmazkodás is több
esetben megtörtént. Bár az európai
városok lakossága szintén nő az elkövetkező
évtizedekben, ezek a városok nem tudnak
akkorává válni, mint egy keleti, afrikai vagy
dél-amerikai város a jövőben, ahol már most
is több tízmillió ember él együtt.
Európán kívüli megavárosok
közös jellemzője, hogy néhány évtized
alatt nőttek hatalmassá, és ezzel a
létszámbeli növekedéssel együtt az
infrastruktúra, a szolgáltatások stb. nem
alakultak ki. Ezekben a városokban az elképzelt
toronyvárosok és nagyterületű
„vidékies” városok
megvalósítása, vagy bármely más
ötlet, amely megoldást javasol az óriási
tömeg emberközpontú elhelyezésére,
sürgető.
Nem szóltunk az érdekes, különleges
és vonzó úszó városokról, a
vízalattiakról és az űrbéliekről sem,
és még sorolhatnánk a fantasztikus
elképzeléseket, de ezek
megvalósíthatósága eltörpül a
fent vázolt két javaslattal szemben.
(folytatjuk)
♣ ♣
♣
