Kellemes tavaszi idő volt, a fák rügyeztek, a Nap
erősen felhevítette a légkört és a talajt, a
virágok az út szélén kecsesen
tündököltek. A város szélén, ahol
Peti bácsi lakott feleségével, Andreával a
másodikon, igazán idilli volt a hangulat. A
feleség hetvenkét éves volt, reszelte a
zsemlét, míg Peti bácsi az újságot
bújta, s közben csaknem álom jött a
szemére.
Kiment a konyhába, miután letette az
újságot, s megkívánta a
kávét.
– Hát te? – kérdezte Peti. –
Reszeled a zsemlét?
– Igen. Ez a munka jót tesz nekem. És te mit
csinálsz? Csak a Blikket olvasod?
– Már letettem. Most csinálok magamnak egy
kávét, mert elalszom már.
– Karikásak a szemeid. Rádférne egy kis
alvás a kávé helyett.
– Mindegy. Majd meglátom. De azért
mégis iszom egy csészével.
Egy ódivatú csészébe töltött
egy kevéske feketét, majd három kanál
cukrot tett belé. Miután elkészítette
és megitta, visszatért a szobába. Egyszer csak egy
repülőt látott meg az ablakon keresztül. Péter
azonnal megijedt.
– Andrea! – kiáltotta.
– Mi az? – kérdezte ő is rémülten.
– Egy repülő!
– Ez csak rovarirtó, ne félj.
– A kétezer egyes terrortámadást
juttatja eszembe. Attól félek, hogy belerepül a
házba – mondta ijedten Peti bácsi.
– Nem repül bele, nyugodj meg! – nyugtatta
Andrea.
Ahogy a repülő cikázott a házak mellett
és felett, Peti bácsi egyre feszültebb és
idegesebb lett.
– Mikor hagyja már abba? – kérdezte az
öreg.
– Mindjárt befejezi. Nyugodj már meg! –
próbálta újra csitítani a felesége.
Peti fel-alá járkált a szobában.
Andrea komolyan aggódott. Ő is szerette volna, ha ez a
repülőgép befejezi a rovarirtást. Ám az csak
hangos zajjal repkedett.
– Végy be egy nyugtatót! – javasolta
Andrea az urának.
Peti nem akart. A nyugtatóktól csak rosszul alszik.
Az esti nyugtató persze más, attól elalszik, de
Andrea most nem erre a tablettára gondolt. Majd Peti
lefeküdt, s izzadni kezdett.
A repülő hamarosan felszívódott az üres
térben. Az öreg nagyot sóhajtott:
– Na végre!
Andrea is örült.
Az est hamar leszállt. Andrea látta, hogy ura
elővette a szülei fotóját, azt nézegette.
Mikor ágyba bújtak, Andrea megkérdezte:
– Miért nézted a szüleid
fotóját?
– Mert ők a nácizmus idején haltak meg.
Andreának kezdett leesni, hogy a repülőgéptől
is miért félt…
Majd oldalt fordult Peti bácsi, s elaludt.
Andrea elmondott egy imát…
♣ ♣
♣
