"Így, hetven felé"
VERS
Losonczi Léna
A TALÁNYOKÉ VOLT AZ ÓRA
Él-e benned az április
bohókás hónap víg hete,
kóborlásunk a fák alatt,
fémzöld fenyők tűlevele?
Emlékszel a tavaszi hóra?
A talányoké volt az óra.
Két néma vendég, látogattuk
erdők, parkok sikátorát,
kacérkodtunk a játszi Nappal,
ég-föld ontotta aranyát.
Nem nyílt akkor ajkunk a szóra…
A talányoké volt az óra.
Csodáltuk a föld ébredését,
a szirmát bontó ibolyát,
rigók rebbentek irigyen,
s mellénk térdelt a gyöngyvirág.
Felszálltunk egy álomhajóra…
A talányoké volt az óra.
Fölénk hajolt az ég azúrja,
megcsillant ajkunk parazsán,
rezzent az alkony nesztelen
tulipánfák hó-sugarán.
Álmodni tértünk nyugovóra…
A talányoké volt az óra.
Hallgattuk a szél sóhaját,
s jelenlétünk szórta a fényt.
Visszahívsz-e régi időből
sebzett lelkű hattyú-reményt?
Hajónk elsüllyedt virradóra…
A talányoké volt az óra. |
|
|
|
