"Így, hetven felé"
VERS
Boér Judit
EGY TOLL REPÜLT…
Egy toll repült kezembe az
utcán,
fekete madár tolla,
néhány fehér puha pihével.
Szintúgy fehér de kemény a szára,
gondosan kihegyezve,
mintha éppen tintára várna.
Képzeletemet e bioszerszám
azonnal megragadta,
s gyári tollaim közé szúrtam.
Azóta vonzza a tekintetem,
gondolatok rajzanak
vele kapcsolatban fejemben.
Vajh, ki lehetett az első ember,
ki egy lehullott tollat
fogott kíváncsian kezébe,
megcsodálta természet formálta
színét, ívét, mintáját,
beleborzolt finom selymébe,
s hegyét hűlő fácánvérbe mártva,
csöpögő jeleket rótt
lakóbarlangjának falára?
Így születhetett az első író;
húst habzsoló vad lényből
egy szelíd lelkű betűfaló
|
|
|
|
