Jöttek nyugatról talpig fegyverben
a Duna két oldalán hömpölygő hadak,
özönlöttek hajókkal a folyón,
hogy kiirtsák e földön a magyarokat.
A százezer felkent bajor harcos,
kiket ölni vágyás hajtott ellenünkre,
nem ismerte a magyar harcmodort,
haditervét Árpád kifürkészte.
Attila hun földjét megvédeni
körbehordták őseink a véres kardot.
Akik hazatérőként fogadtak
itt bennünket, mellénk álltak az avarok.
Irtották a betolakodókat
nyílzáporral gyors lábú lovascsapatok.
Pozsony alá érve a nagy német
sereg létszáma jócskán megfogyatkozott.
Lángolt az ég, süllyedtek a hajók,
rengett a föld lópaták ezrei alatt,
Zárhegynél a szorosban nyilaztak
halomra ötvenezer fős bajor hadat.
Az éj sötétjében átúsztatott
a nagy folyón a jó lovas magyar sereg.
Bekerítette a hódítókat,
menekültek Hunniából a németek.
A harmincötezer lovas íjász
győzött százezres bajor had felett.
Életét és fiait áldozta
Árpád, Tarhos, Üllő, Jutas is elesett.
Ám életükkel a szabadságot
váltották meg nemzedékről, nemzedékre.
Százhúsz éven át német
hódítók
serege a magyar földet elkerülte.
Ezer év is elmúlt már azóta,
de a győztesek lelke bennünk él tovább:
pénz, ármány, idegen hatalom
ne rabolja el népünk, földünk, hazánk!
Emlékezzünk értünk halt hősökre,
ha lombok alatt vágtat arcunkon a fény.
Ma szívekben kell vívni a harcot
idegen túlerővel, magyarságunkért!
|