Elbúcsúzik a nyár szelíd sugarával,
őszi szelek fújnak hűvös mosolygással.
Halványul a szirma sok tarka virágnak,
fakó-kék a színe a réti katángnak.

Kertünk zöld bokrai sárgán ásítoznak,
melegről, napfényről már nem álmodoznak.
Sápadt fejét tartja az utolsó rózsa,
hervadt levelei lehullanak róla.
 
Elszáradt a zöld gyep, nincsen selyem pázsit,
dús lombjukat vesztve csupaszok a fák is.
Varjak csapatától fekete az égbolt,
messze tűnt a szép nyár, a tavasz is rég volt.
 
Ősz hölgye ékesen öltözik a bálba,
pazar ékszerekkel díszes a ruhája.
Színpompás köntöse virít a bokrokon,
aranybarna fénye játszik a lombokon.

Ezüstös uszályát nyárfára ráveti,
hamvasan csillognak rezgő levelei.
Örökzöld tujáink rozsdafolttal tele,
pőrén áll magában a karcsú jegenye.

Fenyőfánk sudáran mered a magasba,
a nyájas őszhölgynek nincs rajta hatalma.
Átsuhan még könnyedén az erdők felett,
tétovázik kicsit, s tovább megy csendesen.